Böszörményi Gyula: Rémálom-könyvek 3.: 3… 2… 1…

Végül eljutottunk a trilógia befejező részéhez.

"A ​9… 8… 7…-tel valami elkezdődött, valami felébredt, s aki mert, az szembenézett vele. A 6… 5… 4…-el Lilith sorsa – amit az olvasók szavazatai határoztak meg – a teljes magány lett. Miután elveszítette a szüleit és a legjobb barátait, démonvadásszá vált, s az ő kezébe került a Város jövője.
Most pedig elérkezett a végső visszaszámlálás utolsó néhány pillanata. Ebben a kötetben Lilith története ismét csak úgy folytatódik, ahogy azt az olvasók akarták. A Város teljhatalmú ura a Fenevad, aki démonlégiói élén uralkodik, rabszolgasorba taszítva az embereket. Csupán néhány kisebb grufti osztag tart még ki, őrizve és csendben terjesztve a Tudást arról, hogy van még remény.
Legalábbis, míg áruló nem férkőzik közéjük! S mikor eljön az igazság pillanata, kiderül, hogy a gruftik, darkok és gótok, kiknek éjfekete szeme valóban látja a köztünk élő démonokat, képesek lesznek-e kitartani, vagy maguk is a Sötétség hatalmába kerülnek. Óra kattan, mutatója rezzen: az éj legsötétebb órája jött el."
 

Kelly Creagh - Soha már (Nevermore-trilógia 1.)

A Nevermore-t elég régen kinéztem már magamnak, bár kissé unom a tipikus "párosítsuk a  rosszfiút a jókislánnyal" alaphelyzetből kiinduló történeteket, de mivel goth karakteres és a fülszöveg alapján jelentős szerepet játszik benne Edgar Allan Poe, nyilván mindenképpen meg akartam tudni, vajon milyen lesz egy efféle elegy.

Elég nagy elvárásokkal futottam neki, ugyanis a legutóbbi szőke szépség & goth srác regény, a North of Beautiful nagyon hamar beférkőzött a kedvenceim közé, így nem is feltételeztem, hogy esetleg nem lesz kifejezetten jó a végeredmény. Nyilván ott egy realistább, míg itt egy fantasyval átitatott történetről van szó, tehát ilyen szempontból nemigen hasonlítható össze, ám magát a tényt alátámasztja számomra, hogy ebből a kombinációból igencsak pozitív dolgok is születhetnek.

C. J. Redwine - Ravenspire 1.: Az ​árnyékkirálynő

Ti is szeretitek a hagyományos mesék feldolgozásait, újramesélését? Én akkor vagyok a legjobban megelégedve, ha  sikerül valami olyasmit belecsempészni, amitől egyedi lesz, mégis képes megtartani valamit az eredeti történet elemeiből.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a borító nem tett rám komoly benyomást - meseszép, de tényleg -, viszont a nyomós érv az volt e könyv mellett, hogy kíváncsi voltam, ebbe a fantasy-környezetbe helyezve mit lehet az alaptörténetből kihozni.

Pozitív jel volt szintén, hogy Marissa Meyer, a Holdbéli Krónikák írónőnek ajánlása is feltűnik, a Cinder kifejezetten tetszett tőle, bár az inkább a sci-fi vonalon mozgott, kíváncsi voltam, vajon a fantasy-Hófehérke miképp szerepel. A Twister Média jóvoltából lehetőségem adódott elolvasni, és micsoda szerencse, kár lett volna kihagyni.

A főbb karakterek szerethetőek voltak, elég szépen kidolgozásra kerültek, mindenkinek megvannak a maga erősségei-gyengeségei, múltja, viszont azt megjegyezném, hogy nem mindenhol teljesen realisztikusak, inkább jellemző rájuk a mesehősök jellegzetes karakterisztikája.

Ian Tregillis - Fogaskerék-háború trilógia 1.: Géplélek

Mi lett volna, ha a XVII. században egyszer csak különleges, a haza és a gazdáik felé korlátlan engedelmességgel bíró, alkímia segítségével "életre keltett" robotok bukkantak volna fel, melyek száz-kétszáz év elteltével is ugyanúgy képesek teljesíteni a hozzájuk intézett parancsokat, legyen az bármely háztartásbeli teendő, vagy ha az ország védelmére van szükség, esetleg idegen honok meghódítására kerül a sor, akár katonaként is funkcionálhatnának?

Ebből a kérdésből kiindulva bontakozik ki és építkezik tovább Ian Tregillis Fogaskerék-háború trilógiájának első kötete, a Géplélek, melyet hazánkban a Twister Media jóvoltából olvashatunk.

Tudjátok, kifejezetten szeretem a robotokkal kapcsolatos történeteket, ez pedig különleges a maga nemében: egyfajta steampunk-jellegű környezetbe, a múltba helyeződik a cselekmény.

A fő vonalként talán a robotokkal felszerelt hollandok és a francia katolikusok elkeseredett kémkedését és küzdelmét lehetne megnevezni, ám hamar kiderül, hogy több szálon fut a történet, és minden szálnak megvannak a maga erkölcsi, filozófiai és egyéb kérdései, dilemmái és természetesen a regényből nem hiányozhat az izgalom sem.

Böszörményi Gyula: Rémálom-könyvek 2.: 6… 5… 4…

 
Az előző rész nem volt olyan rossz, mint amilyenre emlékeztem, sőt, számos szimpatikus, pozitív elemet is felfedeztem benne, ezért úgy döntöttem, hogy végigmegyek az egész trilógián, kíváncsi vagyok, vajon mit tudott kihozni belőle az író.

2008. Budapest A 9… 8… 7…-tel valami elkezdődött! Valami felébredt! Még mindig azt hiszed, hogy ez csak játék? Reménykedsz, hogy téged nem érint? Akkor most nézz mélyen a borítón lévő lány szemébe és… Gondolkozz végre el! Nem mondhatom, hogy vedd bátran a kezedbe ezt a könyvet, hisz Lilith majd úgyis vigyáz rád. Úgy tűnik, ebben a városban mindenki csak önmagára számíthat! Annyit mondhatok, ha olvasni kezded, a tüdődben most is legyen annyi levegő, hogy még időben kiálthass: „Exi ab seo!”

A bejegyzés spoileres az első részre (9...8...7...) és a második részre (6...5...4...) is, ha még nem olvastad, de szeretnéd, gondold meg, hogy biztosan továbbgörgetsz-e.

Amanda Stevens: Sírkertek Királynője 1. - Örök ​kísértés

Amelia munkája igencsak szokatlan, apjához hasonlóan hivatása és egyben szenvedélye a régi, hanyatlásnak indult temetők, sírkertek restaurálása - erről blogot is vezet, szakmai körökben csak a Sírkertek Királynőjének nevezik. Egyszer csak rendőrségi hívást kap, melyben szakmai segítséget kérnek tőle, egy régi temetőben friss holttestekre bukkantak, a nő pedig - mivel az éppen helyreállítás alatt levő részen történt az eset - csatlakozik a nyomozáshoz.
Ez eddig egészen szokványos kriminek tűnik, amíg meg nem tudjuk - gyakorlatilag már az első mondatnál, hogy a hölgy látja a kísérteteket. Azokat is, amelyek az amúgy számára igencsak vonzó nyomozóhoz kötődnek... Vajon ki lehet az a kislány és az a nő, aki nem hagyja magára a morózus férfit?
A különös gyilkosságok, az okkult főiskolai csoportosulások kötődnek-e mindehhez?

És hogy mi a legfőbb szabály? A kísérteteknek nem szabad észrevenniük, hogy Amelia látja őket, mert ha bizonyos ajtók egyszer kitárulnak, többet nem lehet őket bezárni.

Alyson Noel – Evermore / Mindörökké (Halhatatlanok-sorozat)

Íme egy újabb goth/alternatív karakteres regény, mégpedig a kevésbé kedvelhető fajtából – próbáltam magam távol tartani a kritikáktól (főleg a negatívaktól), viszont sajnos azt kell hogy mondjam, én sem tudnék igazán felemelő, kedvcsináló ajánlót írni ehhez a történethez. Egyezzünk ki annyiban, hogy ez most inkább afféle beszámoló, nem pedig noszogatás, hogy biza kapd le a polcról, mint ahogy azért eddig elég sok könyvnél - hála az égnek – mertem ajánlani.

Sajnos se a goth karakter, se a történet nem nyerte el igazán a tetszésemet, de kezdjük inkább az elején, lássuk, miről is van szó pontosan. Adott egy középiskolás csajszi, Ever, aki tragikus módon egy autóbalesetben elveszítette a szüleit és húgát, ő maga is majdnem odaveszett, ám csodával határos módon megmenekült – viszont attól a naptól kezdve valami megváltozott: hallani kezdte az emberek gondololatait, látni az aurájukat, és nem mellesleg a kistini húga szellemét, akivel kvázi együtt él. Mellesleg Ever (természetesen) csinos, szőke hajú, jó tanuló, a történtek előtt népszerű is volt – és a kulcsszó a „volt”, ugyanis képességeit elnyomandó kapucnis pulcsit visel és folyton zenét hallgat, hogy elnyomja a többi ember rátörő gondolatait, meg úgy egyáltalán, távol tartson mindenkit magától, az osztály lúzereivel (a goth csaj meg egy meleg srác) kezd lógni. Nagynénje veszi pártfogásba, aki übergazdag, ám az emberi kapcsolatokhoz annál kevésbé ért.

Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: A tűz (Engelsfors-trilógia 2.)

A Kör után olyan roppant hiányérzetem támadt, hogy muszáj volt azonnal folytatnom a trilógiát, a következő rész, amely a Tűz címet viseli, megnyugtatóan vastag példánynak bizonyult, mégis túlságosan hamar elfogyott.
Az előző rész egyfajta enyhe függővéggel zárult, bár a történetnek megvolt a maga katarzisa, mégis  képes volt felkelteni az olvasó kíváncsiságát: vajon hogyan tovább? Képesek lesznek a Kör tagjai igazi csapatként viselkedni? Meg tudnak majd bízni egymásban a végsőkig? Vajon a képességeiket ki tudják –e fejleszteni időben olyan szintre, hogy meg tudják fékezni a rájuk (és a városra, a világra) leselkedő veszélyt?
Mi lesz az Anna-Karin ellen indított per kimenetele? Nicolaus visszatér valaha?

Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: A kör (Engelsfors-trilógia 1.)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a borítója keltette fel a figyelmemet, nehéz volt nem belefutni ebbe az egyszerre minimalista, mégis díszes alkotásba anélkül, hogy az emberben fel ne merüljön a kérdés, vajon miről szólhat ez?

Lassan felépülő és fokozatosan kibontakozó YA-fantasy, meglepően kellemes elbeszélési stílusban és sokféle karakterrel. 

Egy srác öngyilkos lesz az iskola egyik elhagyatott mosdójában – egyszerre több tanuló is különös dolgokat tapasztal saját magával kapcsolatban (furcsa álmok, képességek), egyre több nyomasztó dolog kavarog a háttérben. Vajon mi folyik Engelsforsban? Senki sem az, akinek – vagy aminek – első ránézésre tűnik.

Justina Chen Headley: North of Beautiful – Iránytű Önmagamhoz

Szokás szerint nemigen olvastam el se a fülszöveget alaposabban, se a kritikákat, véleményeket, sajnálom előre elrontani a meglepetést, na meg nem is szeretek egy olyan előítélettel hozzáállni, hogy na ez biztos klassz/pocsék lesz, mert xy azt mondta, én pedig megbízok az ízlésében (még ha aztán be is bizonyosodik, hogy igaza volt).

Nos, annyit viszont tudtam, hogy egy első ránézésre  tökéletes (szőke, tökéletes alak, gazdag szülő, jó tanuló, stb.) végzős középiskolás lány és egy ázsiai goth fiú fog majd összeakadni (és feltehetően párkapcsolat szintjéig is eljutni) a történet, és mivel egyfajta hobbim lett goth-karakteres könyveket olvasni, ez sem maradhatott le a listáról.

Terrának, a főhősnőnknek látszólag mindene megvan: tehetős családi háttér, kiváló tanulmányi révén lehetőség bekerülni akár több neves főiskolára, hobbiját, a kollázskészítést egy neves műteremben gyakorolhatja, ahol dolgozik is, a külseje makulátlan – bomba alakja van, csinos, a népszerű és kellemes megjelenésű, tipikus „lányokkedvence” sráccal randevúzik.  

Böszörményi Gyula: Rémálom-könyvek 1.: 9… 8… 7…

Meglehetõsen elfogult vagyok ezzel a könyvvel szemben - márpedig sajnos nem éppen pozitív irányban. Még tiniként olvastam elõször a trilógia elsõ részét és mérhetetlen ellenszenvet sikerült generálnia, a második részét félbe is hagytam, aztán úgy annyiban is maradt a dolog, mindenesetre ha azóta bárkinél is megláttam és azt hallottam, hogy dicséri, általában csak forgattam a szemeimet és magamban felidéztem azokat a hibákat és ellentmondásokat, amelyek annak idején kedvelhetetlenné tették szegény mûvet.

Azóta eltelt jópár év, én meg csak tologattam-kerülgettem, témája lévén pedig szükséges lett volna írnom róla valamit (tudjátok, gyûjtöm a goth jellegû karaktert felmutató könyveket), de az igazat megvallva nem emlékeztem már annyira belõle, hogy érdemben írni tudjak róla, azt a pár kevésbé szimpatikus momentumot felsorolni igazságtalannak éreztem volna, ugyanis vannak kifejezetten jó pontjai, elemei is a regénynek.

Újra elõvettem,  és igyekeztem úgy olvasni, mintha most találkoztam volna vele elõször - kíváncsi voltam, a tini-énem vajon miért akadt ki annyira.

Rémségek könyve (Horror antológia)

Szinte kuriózumnak számít, ha bármihez hozzájut az ember, ami horror, gótikus regény vagy dark fantasy és magyar a szerzője - kortárs hazai írók munkáit úgy vélem, különösen izgalmas elővenni, hiszen teljesen másmilyen milliőt képesek alkotni. Azért klasszak ezek a novelláskötetek, mert rendkívül változatosak, a fő irányvonalat leszámítva mind-mind különböző, jó kis palettát alkotva együtt. Persze ennek megvan az a hátránya is, hogy elkerülhetetlen, hogy nem fog mindenkinek tetszeni mindegyik, jó eséllyel hullámzik kissé a színvonal, előfordulnak gyengébb és kiemelkedőbb alkotások is - de erre majd úgyis bővebben kitérek majd novellánként.

Egy kis háttérinformáció - gondolom vannak, akiknek ez a Fangoria-dolog nem cseng ismerősen (bevallom, nem különösebben követem/követtem figyelemmel, a szakirodalomi folyóiratokon kívül a Galaktika az egyetlen, amit rendszeresen olvasok), azoknak nyújtanék egy kis háttéranyagot: maga a Fangoria eredetileg egy amerikai rajongói filmmagazin, amely a különböző horrorfilmekre specializálódott, a hetvenes évek végén került a piacra. Eredetileg Fantastica néven futott volna, fantasy filmekből táplálkozva, de aztán egy hasonló nevű magazinnal való probléma miatt változtatásra ítélték. Eredetileg nem volt túl sikeres, de aztán szépen felfutott, köszönhetően az olyan filmeknek, mint a Holtak hajnala vagy a különböző Stephen King-adaptációk, '90 tájékán pedig már több nyelven futott. Idővel a neten is feltűnt (Fangoria.com domain alatt), ahol számos horror-releváns dolgot olvashatunk mind a mai napig.

Joseph Sheridan Le Fanu – E. T. A. Hoffmann: Carmilla / Denner Ignác

Le Fanutól már olyan régen szerettem volna olvasni valamit - annyi alkalommal belebotlottam, mint hivatkozási alapba, hogy elkerülhetetlen volt, hogy belefussak, csak idő kérdése, és most hála zoltarnak egy nagyobb halom gótikus regényhez sikerült hozzájutnom, köztük ehhez is (tőle vásároltam a Pirkadatra várva című könyvet - még vannak eladó példányai, ha valakinek felkeltette az érdeklődését - hamarosan érkezik a beszámoló róla).

Carmilla érdekessége, hogy évekkel az oly' híres Stoker-féle Drakula előtt került publikálásra, sok helyen az első leszbikus vámpírregényként említik (sajnos ez igencsak elspoilerezi a tartalmát), tehát nem csak szórakoztató, de irodalomtörténeti szempontból is érdekes.

 

A történet (inkább novellácska, mint regény) számtalan további formában került a nagyközönség elé: képregény, film, opera-előadás rádiójáték, színdarab és film - sőt, még egy YouTube-os websorozat is készült belőle, Japánban még leszbikus nőknek szóló újságot neveztek el róla.

 

Több későbbi íróra, művészre is hatással volt, gyakran fedezhető fel rá utalás a mai vámpírfilmekben, sorozatokban is - és mondanom sem kell, hogy természetesen időről-időre fel-felbukkan a sötétebb, gótikusabb, elvontabb zenét játszó bandák dalaiban (az angol Wikipédia a Cradle of Filth-t, a Leaves Eyes-t , Alessandro Nunziatit, a Theatres des Vampires frontemberének szólóprojektjét, illetve magát a bandát is említi, de ez egy kis szeletkéje csak a "Carmilla-repertoárnak").

Egy gótikus regény: Charlotte Brontë: Jane Eyre

forrás: poeticteaholic

 

"A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést." - árulja el a moly.hu e könyvre vonatkozó bevezetője, ám gyakorlatilag még ennyit sem tudtam róla, amikor letöltöttem és elkezdtem végighallgatni az első mondatokat - ugyanis a Magyar Elektronikus Könyvtárból szereztem be, mégpedig hangoskönyvként, mp3 formátumban. Adott a napirendemben ugyanis vagy két és fél-három üres óra, amíg konkrétan csak megyek - munkába-haza, aztán megintcsak munkába, viszont a város épp másik csücskébe, aztán vissza, és azon kívül, hogy klassz testmozgás, kidobott idő, hiszen lényegében nem csináltam mást, csak bambultam magam elé, esetleg zenét hallgattam, terveken törtem a fejem, de három hónap alatt lassan kifogytam a témából, még ha szerencsére mindig történik is valami. No meg lényegében idén ténylegesen még semmit nem olvastam, ami ne fanfiction, tudományos értekezés, más bloggerek bejegyzése, vagy éppen valami nagyon nem irodalmi értékű dolog lett volna, nos, ez pedig remek alkalomnak ígérkezett összekötni a kellemeset a hasznossal. 

Egy adagnyi gótikus regény - angol nyelven

Jillian Venters osztotta meg ezt a remek kis listát az ismertebb, komolyabb gótikus regényekről, novellákról és egyebekről. Akit vonzanak a kísérteties várkastélyok, romos templomok, árnyas sírkertek, borzongató történetek, annak mindenféleképpen érdemes rá vetni egy pillantást. Bár a gyűjtemény linkjei angol nyelvű dokumentumokra mutatnak, amelyikhez találtam magyar verziót a Magyar Elektronikus Könyvtárban, szögletes zárójelbe a végére írtam.

 

"Mondhatni ez a gótikus irodalom legklasszabb gyűjteménye, rengeteg mindent felölel, ami ebbe a 18-19. században Európában divatos műfajban képviselteti magát és tartalmaz némi horrort, fantasy-t, romantikát. A lista műfaj és dátum szerint van sorba rendezve. Mindegyik teljes szöveggel, legálisan elérhető a linkeken keresztül. Kellemes olvasást, kérdezz/írj bátran, ha úgy gondolod, hiányzik még valami."

Könyv ajánló: Joe Hill - A szív alakú doboz / Könyv goth karakterrel

"Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél… egy boszorkány beismerő vallomása… egy mexikói halálpornó-video… Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt – egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni: Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét… Egy szó, mint száz: Jude ezer dollár fejében büszke tulajdonosa lesz egy halott ember öltönyének, melyben állítólag egy nyughatatlan szellem kísért. Jude-nak persze semmi oka félni ettől. Kísérti őt sok minden a múltból is -anya- és gyermekverő apa, kíméletlenül eldobott szeretők, elárult, cserbenhagyott muzsikustársak. Eggyel több mit számít? Csakhogy amit a UPS egy szív alakú fekete dobozban leszállít neki, az nem közönséges, képzeletbeli szellem. Az a legvéresebb valóság. Egyik pillanatról a másikra a legváltozatosabb helyeken kezd felbukkanni az öltöny korábbi tulajdonosa: a folyosón… a hálószobaajtó mögött… Jude imádott Mustangjának hátsó ülésén.. az ablakon túl… a tévékészülék képernyőjén… Mintha várna valamire (vagy valakire) – és egyik csontos keze egy láncon függő, fényes borotvát himbál… A novelláiért több irodalmi díjjal is kitüntetett szerző első regénye a horror és a dark fantasy legújabb csillagának igen ígéretes karrierjét vetíti előre." 

Amikor először találkoztam a könyvvel, nemigen akaródzott csatlakozni hozzám, pedig pont le volt árazva - végül mégis egy King-kötet mellett döntöttem. Bár a fülszövege érdekesnek tűnik,a  borítót nem találtam túl csábítónak, és még erről a Hill-fickóról sem olvastam korábban, így nem annyira ragadta meg a figyelmemet, viszont amikor kicsit később a könyvtárban a kezembe került, adtam neki egy esélyt.

Hát nem adta könnyen magát.

Napokig csak "ültem rajta", valahogy olyan száraznak és nehézkesnek tűnt, vagy valóban kicsit nehezen indul, vagy én voltam nagyon rossz passzban. Aztán valahogy hirtelen fordult a kocka, és azon kaptam magam, hogy hajnali háromkor is fent ücsörgök, körmöt rágva és drukkolva Coyne-nak és a barátnőjének, hogy éljék túl - vagy legalábbis tartsanak ki még egy kicsit, nehogy "elfogyjon" a történet :)

Ellen Schreiber - Vámpírcsókok 1. A kezdet | Könyv goth karakterrel

"A tizenhatéves Raven belevaló gótikus csaj, aki megszállottan rajong a vámpírokért. Apró szülővárosát Uncsifalvának csúfolja, ahol számkivetett különcként él a jóravaló, ám minden fantáziát nélkülöző tisztes polgárok közt. De már nem sokáig… A lenyűgöző és állítólag kísértetjárta régi udvarház már évek óta lakatlanul és bedeszkázva áll a Benson-domb tetején. Egészen addig, amíg titokzatos és különös új lakói be nem költöznek. Vajon kik ezek a hátborzongató idegenek – különösen a jóképű, sötét és zárkózott Alexander Sterling? Vagy talán inkább micsodák? Lehetséges volna, hogy a városi pletyka ezúttal a döbbenetes igazat szólja? Valóban vámpírok? Raven, aki titokban vámpírcsókra vágyik, kockára téve saját halandóságát és Alexander szerető bizalmát, minden áron tudni akarja az igazságot. Ellen Schreiber hajmeresztően izgalmas románca két magányos lélek történetét meséli el, akik egy olyan városban ismerkednek meg, és szeretnek egymásba, ahol a szürke hétköznapiság uralkodik. Az események azonban döbbenetes meglepetéssel zárulnak…"

Meglehetősen nehezen álltam neki ennek a könyvnek, olvastam róla, hogy vannak benne vámpírok, "gótikus lány", humor, meg minden jó, csak amikor elkezdtem, roppant gagyinak találtam, a leírás is fura volt és én nem szeretem az óvodás (itt szó szerint :D ) szájbarágós dolgokat, ezért félbehagytam.

Aztán kicsit később Amaranth rám írt, hogy hallottam-e erről a könyvről, meg hogy milyen jó, érdemes elolvasni (utólag visszanézve, a könyv poénját is lelőtte, de végülis mindegy, mert mire odáig jutottam, hogy elolvassam, teljesen kiment a fejemből.)

Szóval valahogy sikerült rávenni magam, és... valamilyen szinten örülök neki, mert szórakoztató volt, viszont másrészt...