Interjú a Gothic.hu oldalon

A szakdolgozatomhoz készített interjú a Gothic.hu szerkesztőjével, Szelevényi Gellérttel ezen a linken elérhető, én felettébb érdekesnek találtam, ha van egy kis időtök, vessetek rá egy pillantást.

Pilinszky János: Éjféli fürdés

A tó ma tiszta, éber és

oly éles fényü, mint a kés,

lobogva lélekző tükör,

mit lassu harcban összetör

karom csapása. Nyugtalan

heves fogakkal visszamar

a mélyen megzavart elem.

Legyőzve, lustán fekszem el

és hallgatózom. Csillagok

rebbennek csak, mint elhagyott

egek vizébe zárt halak,

tünődve úszó madarak.

Filmajánló: Gypsy 83 (film goth karakterrel)

Ha goth karaktereket felvonultató filmeket keresünk az internet végtelenében, lehetetlen, hogy ne fussunk bele ebbe a furcsa című, sokak által erősen B-kategóriásnak, mi több borzasztónak bélyegzett alkotásba. Nem szabad megijedni tőle, igazából nem rossz - sőt, egészen élvezhető, viszont nem kell túl sokat várni tőle - érezhetően nem valami magas költségvetéses világmegváltó dologról van szó, viszont szórakoztató, tipikusan az a jópofa (bár nem kifejezetten vidám) kis cucc, amit hajnali kettőkor egy adag sült krumpli meg tavaszi tekercs társaságában elnézeget az ember.

 

A története mondhatni nincs túlbonyolítva, de igazat adnék annak, aki a kritikák között igazi gothporn-nak jellemezte - nem, nem az erotikus jelentek miatt, viszont kétségtelenül van egy hangulata, a zenék alatta jól eltaláltak, a ruhák, a karakterek (főleg Clive), és a cselekményszálban is azért akad jócskán olyan pillanat, amikor arra eszmélünk, hogy aa, igen, bárcsak én is ott lennék, bárcsak velem is megtörténne, míg vigyorogva bámulunk, vagy éppen keblünkre ölelnénk és vigasztalnánk őket, amikor szívfacsaró pillanatokat élnek át. (Kíváncsi vagyok, mondjuk öt év múlva is így fogom-e gondolni, de remélem, hogy igen :) )

Gypsy Vale, a 25 éves goth csajszi, és legjobb barátja, a 18 éves Clive Webb egy Ohio-beli kisvárosban tengetik a napjaikat, mígnem bele nem futnak egy internetes hirdetésbe, miszerint a nagy kedvencük, Stevie Nicks koncertet ad New Yorkban. Nem is kérdéses, elhatározzák, hogy - a kissé sztereotipikus, de mindenképpen vonzó - videózást, pózolgatást, zenehallgatást, sírokon való táncikálást mivel fogják színesebbé tenni.

A lány énekesnői karrierről álmodozik, mellette arról, hogy talán újra találkozhat édesanyjával, aki még gyermekkorában hagyta faképnél őket, míg Clive szerelemről ábrándozik.
Nehéz többet mondani a történetről az alapfelállásról anélkül, hogy ne spoilerezzek, ám azt hiszem, senki sem fog meglepődni, ha elárulom, hogy bizony elindulnak arra a koncertre, és azért csak történnek dolgok az út alatt. Nem mondanám, hogy tipikus road-movie, de mindenképpen van egy szimbolikus szerepe az autókázásnak - na meg hangulatos is.