Huhiru kérdezte, hogy mi a teendő olyankor, amikor az ember munkaadója eufemisztikusan szólva nem kifejezetten szimpatizál azzal a megjelenéssel, ami többnyire egy ilyen szubkultúrába tartozó emberre jellemző.
Tudjátok, az a nyomorúságos bizonyos szempontból, hogy amíg tinik vagyunk, addig sokszor az iskola, a szülők azok, akik nem örülnek a szélsőségesnek címkézett megjelenésnek (még akkor sem, ha az a maga módján visszafogott), tapasztalataim szerint valamikor a középiskola utolsó éveiben/az egyetemi, főiskolai évek alatt enyhül, aztán amikor munkát kell keresni, megint behatárol.
Egyszerű lenne azt mondani, hogy "akkor miért öltözködsz így? miért nézel ki így, ha nehézségeket okoz?" és megválni mindentől, de amikor eléri az ember a felnőttkort, ráeszmél (jobb esetben), hogy ez nem csak a különbözősről szól, hanem önkifejezés, a személyiség kivetülése mondhatni. És levetni ezt olyan lenne, mint megválni a belső való egy részétől, ami lehet, hogy a külvilág számára kényelmesebb lenne, de az ember frusztrálttá, sérültté válna hosszú távon.