2014. március 28., péntek

Wishlist lvl 100: Denevérszárnyakon


Sok-sok órát, napot, hetet eltöltöttem már az interneten való bóklászással, de mindez idáig nem találkoztam hasonló csodával, ami ilyen szinten megdobogtatta volna a szívemet. Ez pedig kedveseim, nem más, mint a Bootwings nevű kreáció. Vásárolni is lehet, bár kissé húzós, 35 dollárért (közel nyolcezer forint), ám - állítólag nagyon strapabíró, minden egyes darab kézzel készített, egészen biztosan elkészíthető kellő türelemmel és gyakorlattal otthon is, bár van egy olyan sejtésem, hogy jó pár (mű)bőr félresikerült denevérszárny-forma landolna a kukában. Bár ha egy jó szabásminta és egy ügyes kezű alkotni vágyó egymásra talál, abból akkora nagy szörnyűség csak nem sülhet ki. És mélyen bennünk, mindannyiunkban ott rejtőzik a kreatív gyermek, aki csak arra vár, hogy a felszínre törhessen :)
 

2014. március 18., kedd

ScerrA születésnapi koncert, élménybeszámoló (2014.03.15)

A ScerrA zenéjével alaposabban körülbelül másfél éve ismerkedtem meg - mondhatni akkor szerettem bele -, bár mint utólag kiderült, páromon keresztül már jóval a második albumuk, az In Via megjelenése előtt hallottam tőlük számokat, csak valahogy nem figyeltem fel rá. Tavaly előtt nagyon durván bele voltam zúgva az Éjfénybe ugye, ha jól emlékszem, a ScerrA is a HammerWorld-ön keresztül jutott el (újra) hozzám, sokáig csak kerülgettem, hogy ugyan már, mi lehet ebben a jó, különben sem szeretem én a metált (jószerivel az Éjfény-ScerrA-Niburta hármas amit egyedül meghallgatok), de aztán egyszer csak rávettem magam és megtört a jég. A kedvelés rajongássá fokozódott, aztán valahogy olyan szinten beleépült a hétköznapjaimba, hogy utólag csak kapkodom a fejem :) (És tényleg mindezt úgy, hogy a zenei profilom abszolút nélkülözi a metált, szóval valamit nagyon tudnak, hogy mégis sikerült megragadni vele.)

Gyakorlatilag utoljára még 2011-ben voltunk értelmesebb koncerten, akkor is Pécsen, tavalyelőtt ugyan a Boglári Bornapok keretében végigörültük a Firkin-t, de azért mégis más olyan eseményen részt venni, amit tényleg nagyon-nagyon szeret az ember.
Sajna itt a világ végén Somogyban aligha történik bármi érdekes, és szomorú módon nem is csodálkozok rajta, ha engem kérdez bárki is, érdemesebb inkább Pécsre szervezni, hiszen nagyobb város, terjedelmesebb a sötét színtér, aki nagyon akar, az meg kibírja azt a kb. egyórás utat. Mi Pestre öt órán át vonatoztunk, de nagyon klassz volt, én imádom a hangulatát, jókat lehet beszélgetni, nevetgélni, enni, sőt ha nincs igazán utastársaság akkor még zenét hallgatni meg énekelgetni is :D Fonyódon átszálltunk, egy bő órát várakoztunk, addig kisétáltunk a mólóra, csodálatos idő volt, bár a tó felől érkező metsző szél hamar visszakergetett a partra.

Fonyód

2014. március 7., péntek

Kései órán...

forrás: wyldraven
 
"A kocsi felimbolyog a dombra, amelyről a Spence bejáratához lehet jutni. A nyakamat nyújtogatom, hogy belássam az épület teljes hosszát és masszív kiterjedését. A tetőből kiáll valami. Az egyre fogyatkozó fénynél nehéz felismerni. A hold kibújik egy vastag felhő mögül, és végre tisztán látom: vízköpők. Holdfény fodrozza a tetőt, és felvillant egy-egy részletet: egy hegyes fog karéját, egy aljas mosolyra vont szájat, acsargó tekintetet" 
 
(Libba Bray: Rettentő gyönyörűség)