2014. május 21., szerda

Kincsvadászat után #10


v
Utoljára februárban volt ilyesfajta témájú bejegyzés, ugyanis még mindig a költözés előtti - egyre fogyatkozó - napokat éljük. Mondjuk nem hiszem, hogy ebből a fészekelhagyósdiból ti bármennyit is megéreznétek, ugyanis nem hinném, hogy munka mellett heti kétszer azért ne tudnák időt szakítani legalább arra, hogy egy rövidebb bejegyzést közzétegyek - maximum más színű lesz a szőnyeg, amin fényképezem a holmikat :)

Mindössze két ruhadarabot szereztem be, ami amolyan rekord, mert egyébként szeretek vásárolgatni, csak mostanában nem találok semmi kedvemre valót. Az egyik ez a zsabós fehér pamut ing, ami valami hihetetlen szerencse folytán került hozzám - apum időnként hoz hagyatékból holmikat, és nyilvánvalóan én is átválogatom őket, ha lehetőség adódik :)

2014. május 14., szerda

Élménybeszámoló a tanulmányi kirándulásról / Informatikus-könyvtáros


Azt tudni kell, hogy nem igazán vagyok az a mászkálós típus - vagyis de, ha családdal, rokonokkal, barátokkal vagy egyedül kell menni, az rendben van, de az ilyen komolyabb, szervezett események mindig aggasztanak valamiért - utoljára általános iskola ötödik osztályában voltam osztálykiránduláson, utána meg kilencedik előtt gólyatáborban. Azért szerencsére csak rávettük magunkat (a többesszám a csoporttársamat/barátnőmet jelöli), és így utólag nem is értem, mi a csudán idegeskedtem annyit.

Meglepően sokan ott voltunk (bár amikor az egész évfolyam kevesebb, mint egy tucat fő, nem tudom mennyire beszélhetünk 'sokról', de hát értitek), és mindannyian fáradtak, így az odaút kicsit olyan lökött hangulatban telt, mi tök jól elvoltunk hátul, viszont a másodévesek különösen csendesek voltak.Az út alatt a tanszékvezetőnk által összeállított kvíz-szerű kérdések után lemondóan sóhajtoztunk, hogy hát igen, azért csak kelleni fog ez az egy hónapnyi ismétlés államvizsga előtt. Viszont a hangulat jó volt.

2014. május 9., péntek

A várva-várt bejegyzés / Személyes

Szelfi szakdolgozattal - ilyen és ehhez hasonló képekkel volt tele a közös üzenőfal Facebookon, és valóban: az érezheti át igazán, aki végigcsinálta. Vajon mi lesz még diplomaosztás után...
Végre erőt vettem magamon és újra klaviatúrát ragadtam :) Hétfőn sikeresen leadtam a műbőrbe csomagolt, aranyfeliratos Nagy Művet, bár a ballagáson egy rettentő makacs migrén miatt nem vettem részt, a holnap esedékes tanulmányi kirándulás és a záróvizsga kivételével nincs is más hátra.
Az az igazság, hogy döbbenetesen gyorsan elment ez a három év, de azt elmondhatom, hogy borzasztóan örülök, hogy végül az informatikus-könyvtáros képzés mellett döntöttem, nem kizárt, hogy a későbbiekben részt veszek majd egy mesterképzésen is, de hát az még a jövő zenéje.