Kincsvadászat után #12

Végre rávettem magam, hogy megmutassam, miket vásároltam (és kaptam) az elmúlt két hónapban - bár leginkább a "kaptam" van túlsúlyban, nem igazán vagyok még annyira ismerős, hogy tudjam, mit hol  érdemes, bár az Ebay itt is ugyanúgy Ebay, Olx-ről meg szinten ugyanúgy érdekes dolgokat lehet összeszedni.

Ezeket már részben innen rendeltem, Sopronból, részben még Kaposvárra érkeztek (édesapám postázta nagy örömömre), a holdas nyakláncért egyszerűen odáig vagyok,  én ugyan licitáltam és egy 30 forint körüli összegért vettem postával együtt,  de ~ 210 forintért azonnal beszerezhető. Van többféle színben, mintával, amit majd ki is akarok használni, jó lenne még néhány. A lila kifejezetten nagyon tetszetős. Mondjuk a lánc, amin lógnak, elég kis bóvli, de nem tart semeddig lecserélni.

A fehér fülbevaló is csodaszép, olyan angyali, finom, nőies, viszont azzal a ténnyel kellett szembenéznem, hogy sajnos összenőtt a lyuk az egyik fülemen, így egyelőre (amíg össze nem szedem a bátorságomat...) addig esélytelen.

Helyes és etikus hivatkozás a blogszférában

Már jó ideje érik ez a téma bennem, és az utóbbi időben egyre aktuálisabbnak érzem (túl gyakran látom visszaköszönni a saját képeimet, írásaimat másutt, természetesen a forrás megjelölése nélkül, pedig az én blogom nem is valami komoly dolog, csak egy hobbi-kreálmány mondhatni), meg úgy általánosságban, túlontúl sokszor látok olyat, hogy itt-ott felbukkan némely fotó, amiről fixen tudom, kit ábrázol, ki a fotós sőt, még sokszor azt is, melyik weboldalról származik, - egyszóval minden adatot, amit illene feltüntetni, de valamiért mégiscsak elmarad.

 

forrás: artbiz

 

Az egyetemen volt anno egy egy szemeszteres Könyvtári etika nevű óránk, amit én borzasztóan szerettem, mert nagyon intelligens, korrekt dolognak találtam, többnyire a különböző jogvédett tartalmakról, jogkezelésről, hivatkozásokról, szabályokról, liszenszekről, problémás helyzetekről és egyebekről tanultunk, hogy hogyan lehet úgy felhasználni egy adott anyagot (legyen az kép, hang, multimédia, vagy bármilyen adat a világon), hogy az ne sértse a szerző, alkotó, tulajdonos jogait.

Miért hivatkozzunk?

Akármikor, amikor olyan anyagot használunk fel, aminek nem mi magunk vagyunk a szerzői, kiötlői, illendő lenne megjelölni, hogy hol olvastuk, ki az, aki foglalkozott a témával, hogy egyrészt ezzel tisztelegjünk az alkotó előtt, másrészt ha valakit érdekel, utánaolvasna, megcáfolná, stb, visszakereshetővé tegyük, egyben ezzel hitelesítve a saját munkánk korrektségét is.

Hallgassunk dark jellegű zenét! (Kihívás)

A héten született pár bejegyzés Blithe-nél és Wikkánál, nálam is, ami egészen összecseng, ezért arra gondoltam, klassz lenne tematikusan írni, mondjuk minden hétfőn, vagy megegyezés szerint, ki mikor ér rá leginkább (talán hétvégén szerencsésebb lenne?), természetesen Top5 zenei témában. Némi relevancia azért jó lenne, ha már egyszer mindannyian ugyanabba a szubkultúrába tartozunk többnyire.
 

A kihívás célja az lesz, hogy bemutassuk a kedvenceinket, leírjuk az érzéseinket, és ezzel együtt olyan bandákat ismertessünk meg a kedves Olvasókkal, amelyekkel esetlegesen eddig nem találkozott.

Zene ajánló: Top 5 kedvenc Deine Lakaien számom

sonic-seducer.de

Mert bizony Blithe-nál olvastam egy The Sisters of Mercy-s top 5-öt, és úgy gondoltam, milyen klassz lenne összeírni a saját verziómat, de aztán mire a harmadiknál tartottam, szokás szerint visszasodródtam a német csapat számaihoz. (Az utóbbi időben betegesen sokat hallgattam őket - bár inkább az a nyomasztó, hogy rajtuk kívül mást nem igazán, mondjuk a Scerrás koncert óta kétségkívül a Watch My Dying is felmászott a lejátszási listámra azzal a három számával, amit tetszetősnek ítéltem, még ha nagyon nem is illik a zenei palettámba, de hát na, nem árt a változatosság.)

Szóval a Deine Lakaien formációval még Vaddinál találkoztam, hosszú, hosszú ezelőtt, akkor hallgatgattam, aztán valahogy elfelejtődött, aztán idővel újra eszembe jutott, és szépen lassan végigrágtam magam az egész diszkográfián, mire a végére értem, menthetetlenül beleszerelmesedtem. Alexander Veljanov és Ernst Horn párosa igazán különleges, zenéjük egyszerre stabil, örök, mégis izgalmas és tud újat mutatni, újra és újra, bár vannak - szerintem - relatíve gyengébb albumjaik is, őszintén ki merem jelenteni, hogy az általam ismert bandák, előadók közül ők vezetik azt a listát a külföldiek közül, akikre azt merem mondani, hogy a "legmagasabb arányban szeretett számos", pontosabban fogalmazva az összes szám per kifejezetten kedvelt szám arány náluk a legmagasabb, ami azért elmond valamit.

A magyar goth szubkultúra olvasási és könyvtárhasználati szokásainak bemutatása és elemzése (szakdolgozat)

A szakdolgozatom mostantól elérhető a Gothic.hu-n, 

az alábbi képre kattintva tudjátok elolvasni:

http://gothic.hu/gothic_olvasas_konyvtarhasznalat