Joseph Sheridan Le Fanu – E. T. A. Hoffmann: Carmilla / Denner Ignác

Le Fanutól már olyan régen szerettem volna olvasni valamit - annyi alkalommal belebotlottam, mint hivatkozási alapba, hogy elkerülhetetlen volt, hogy belefussak, csak idő kérdése, és most hála zoltarnak egy nagyobb halom gótikus regényhez sikerült hozzájutnom, köztük ehhez is (tőle vásároltam a Pirkadatra várva című könyvet - még vannak eladó példányai, ha valakinek felkeltette az érdeklődését - hamarosan érkezik a beszámoló róla).

Carmilla érdekessége, hogy évekkel az oly' híres Stoker-féle Drakula előtt került publikálásra, sok helyen az első leszbikus vámpírregényként említik (sajnos ez igencsak elspoilerezi a tartalmát), tehát nem csak szórakoztató, de irodalomtörténeti szempontból is érdekes.

 

A történet (inkább novellácska, mint regény) számtalan további formában került a nagyközönség elé: képregény, film, opera-előadás rádiójáték, színdarab és film - sőt, még egy YouTube-os websorozat is készült belőle, Japánban még leszbikus nőknek szóló újságot neveztek el róla.

 

Több későbbi íróra, művészre is hatással volt, gyakran fedezhető fel rá utalás a mai vámpírfilmekben, sorozatokban is - és mondanom sem kell, hogy természetesen időről-időre fel-felbukkan a sötétebb, gótikusabb, elvontabb zenét játszó bandák dalaiban (az angol Wikipédia a Cradle of Filth-t, a Leaves Eyes-t , Alessandro Nunziatit, a Theatres des Vampires frontemberének szólóprojektjét, illetve magát a bandát is említi, de ez egy kis szeletkéje csak a "Carmilla-repertoárnak").

Nos ezek után gondolom mindenki kíváncsi, miről is van szó pontosan - számomra nem volt túlságosan újszerű a története, hiszen annyit hallottam róla, hogy sejtettem, miről fog szólni, mégis voltak eltérések a feltételezéseimhez képest.

A Moly meglehetősen szűkszavúan és spoileresen nyilatkozik a tartalmát illetően:

"Egy stájerországi nagy múltú nemesi család birtokára egy váratlan, titokzatos vendég érkezik, aki hamar összebarátkozik a ház urának félárva lányával, Laurával."

Aki valaha olvasott vámpírtörténetet (vagy csak a XXI. században él), annak számára egyértelmű, hogy mi fog történni - nem is a történet újszerűségén van itt a hangsúly, hiszen napjainkban már nem jelent túl nagy csavart, viszont képzeljük csak el, annak idején az 1800-as években, amikor azért másképp viszonyultak a babonákhoz, a különböző emberi kapcsolatokhoz, milyen hatást kelthetett! 

Amit különösen szépnek találtam benne, azok a leírások, a fordító kifejezetten ügyesen ültette át magyarra a régies nyelven íródott szöveget. 

A történet levélszerűen íródik, nem annyira kidolgozottan, mint a Drakula, itt egy nagyvárosi barátnőjének (nekünk) címzi a főhősnő, míg ugye a másik történetben több szemszögöt is megismerhetünk.

Izgalmasan indul, kissé gyorsan is (legalábbis a Drakulához mérten biztosan), a női szemszög üdítő, hamar felkelti az olvasó érdeklődését. A fiatal Laura egyedül él édesapjával és szolgálóival egy kastélyban, izgatottan várva, hogy távol élő leendő társalkodónőjével találkozhasson - ám erre sosem fog sor kerülni, viszont úgy tűnik, a véletlen folytán a pártfogásukba kerül egy idegen, ragyogó szépségű hölgy - aki talán nem is olyan idegen... Vajon mi történt a hirtelen elhunyt tábornok lányával? Carmilla anyja visszajön a Laura  édesapja gondjaira bízott leányért? Milyen titokról kell annyira hallgatnia a jövevénynek és miért viselkedik időnként furcsán?

forrás: seanchase

 

Ami kissé különös volt, az Laura naivitása, bár abban az időben ez akár reális is lehetett (főleg vidéken, elzártan) - no meg nem kell minden női főszereplőnek eszes-tökös-mindent megoldó személyiséggel rendelkeznie, illetve hogy mennyire passzív és ellenálló - valamiért az volt a benyomásom, hogy valóban egy románcról fogok olvasni, de nem így történt, Carmilla "szerelme" nem nevezhető igazán szerelemnek, nem felépített és kibonatkozó, inkább valamiféle "démoni ösztönnek", lényéből fakadóan, Laura pedig bár kedveli a fiatal nőt, ilyen módon nem kér belőle. (Érdekes lenne további kérdéseket átgondolni: vajon azért történt-e ez így, mert az akkori ember elutasította a nem heteroszexuális szerelmet, így démonizálva azokat, akik eltértek az elfogadottól, vagy egyszerűen csak a "sötét oldal" csábításának eszköze? Akár mindkettő? Mindenesetre romantikusnak biztosan nem romantikus.)

Meglepő volt, hogy Laura és Carmilla is ilyen fiatal(nak tűnik), azt feltételeztem, a húszas éveik elején járnak, pedig inkább tinik (tizennégy év körüliek) még.

Azt nem értem viszont, hogy hogyan kerülhetett ez a borzasztó kép a borítóra - legalább valami erotikus/fétises sztorit sugall, nem pedig egy hagyományos angol rémregényt. (Természetesen a kor emberének másmilyen volt az ingerküszöbe, mint manapság, ezt jó észben tartani, de ez semmiféleképpen sem illik a beltartalomhoz - nem található benne olyan explicit szexuális tartalom, ami a mai szemmel 12-esnél magasabb korhatárt érdemelne.)

Összességében jó kis történet volt, legalább egyszer érdemesnek tartom elolvasni, rövidke, ráadásul alapmű, aligha fog csalódást okozni.

 

Itt még nincs vége, ugyanis ez egy amolyan 2in1 könyvecske, megfordítva egy E. T. A. Hoffmann novellával találjuk szembe magunkat, mégpedig Denner Ignáccal. Szegény kis történetről nem sok mindent tudunk meg (fülszöveg sehol), viszont Hoffmann neve bizonyára mindenkinek ismerős, a német romantikus író (költő, zenekritikus, és még számos területen tevékenykedő sokoldalú művész) szintén nagy hivatkozott név, akárcsak Le Fanu a klasszikus gótikus történeteket tekintve.

Nos lássuk: adott egy grófnál dolgozó, annak erdejében élő vadász és betegeskedő felesége, haldokló gyermeke, akihez egyszer csak vendég érkezik - és meglepő módon a különös szerzet gyógyírt nyújt a kórságra, ráadásul még meg is ajándékozza a kis családot, cserébe évente pár napi rendszeres ellátásért, és egy ládikó megőrzéséért és némi útba igazításért. Vajon tényleg egy jóindulatú vándorról van szó? Miért olyan kedves számára a vadász felesége? Ki is ez az ember pontosan?

A feszültség, a balsejtelem végig ott motoszkál az olvasó fejében, apró jelek utalnak arra, hogy nem stimmel valami, a nem várt fordulatokként futnak össze a szálak, és annak ellenére, hogy feltűnnek benne, szerepet játszanak banditák is, ami számomra egy kevésbé érdekes téma (nem túl erős spoiler ez, mert nem ezen van a hangsúly), izgalmas kis történet, bár kevésbé újraolvasós, mint a Carmilla.