"A tizenhatéves Raven belevaló gótikus csaj, aki megszállottan rajong a vámpírokért. Apró szülővárosát Uncsifalvának csúfolja, ahol számkivetett különcként él a jóravaló, ám minden fantáziát nélkülöző tisztes polgárok közt. De már nem sokáig… A lenyűgöző és állítólag kísértetjárta régi udvarház már évek óta lakatlanul és bedeszkázva áll a Benson-domb tetején. Egészen addig, amíg titokzatos és különös új lakói be nem költöznek. Vajon kik ezek a hátborzongató idegenek – különösen a jóképű, sötét és zárkózott Alexander Sterling? Vagy talán inkább micsodák? Lehetséges volna, hogy a városi pletyka ezúttal a döbbenetes igazat szólja? Valóban vámpírok? Raven, aki titokban vámpírcsókra vágyik, kockára téve saját halandóságát és Alexander szerető bizalmát, minden áron tudni akarja az igazságot. Ellen Schreiber hajmeresztően izgalmas románca két magányos lélek történetét meséli el, akik egy olyan városban ismerkednek meg, és szeretnek egymásba, ahol a szürke hétköznapiság uralkodik. Az események azonban döbbenetes meglepetéssel zárulnak…"
Meglehetősen nehezen álltam neki ennek a könyvnek, olvastam róla, hogy vannak benne vámpírok, "gótikus lány", humor, meg minden jó, csak amikor elkezdtem, roppant gagyinak találtam, a leírás is fura volt és én nem szeretem az óvodás (itt szó szerint :D ) szájbarágós dolgokat, ezért félbehagytam.
Aztán kicsit később Amaranth rám írt, hogy hallottam-e erről a könyvről, meg hogy milyen jó, érdemes elolvasni (utólag visszanézve, a könyv poénját is lelőtte, de végülis mindegy, mert mire odáig jutottam, hogy elolvassam, teljesen kiment a fejemből.)
Szóval valahogy sikerült rávenni magam, és... valamilyen szinten örülök neki, mert szórakoztató volt, viszont másrészt...
