2016. február 24., szerda

Rémségek könyve (Horror antológia)


Szinte kuriózumnak számít, ha bármihez hozzájut az ember, ami horror, gótikus regény vagy dark fantasy és magyar a szerzője - kortárs hazai írók munkáit úgy vélem, különösen izgalmas elővenni, hiszen teljesen másmilyen milliőt képesek alkotni. Azért klasszak ezek a novelláskötetek, mert rendkívül változatosak, a fő irányvonalat leszámítva mind-mind különböző, jó kis palettát alkotva együtt. Persze ennek megvan az a hátránya is, hogy elkerülhetetlen, hogy nem fog mindenkinek tetszeni mindegyik, jó eséllyel hullámzik kissé a színvonal, előfordulnak gyengébb és kiemelkedőbb alkotások is - de erre majd úgyis bővebben kitérek majd novellánként.

Egy kis háttérinformáció - gondolom vannak, akiknek ez a Fangoria-dolog nem cseng ismerősen (bevallom, nem különösebben követem/követtem figyelemmel, a szakirodalomi folyóiratokon kívül a Galaktika az egyetlen, amit rendszeresen olvasok), azoknak nyújtanék egy kis háttéranyagot: maga a Fangoria eredetileg egy amerikai rajongói filmmagazin, amely a különböző horrorfilmekre specializálódott, a hetvenes évek végén került a piacra. Eredetileg Fantastica néven futott volna, fantasy filmekből táplálkozva, de aztán egy hasonló nevű magazinnal való probléma miatt változtatásra ítélték. Eredetileg nem volt túl sikeres, de aztán szépen felfutott, köszönhetően az olyan filmeknek, mint a Holtak hajnala vagy a különböző Stephen King-adaptációk, '90 tájékán pedig már több nyelven futott. Idővel a neten is feltűnt (Fangoria.com domain alatt), ahol számos horror-releváns dolgot olvashatunk mind a mai napig.

A magyar verzió Böjtös Gábor nevéhez köthető, kéthavonta jelent meg 2004-től, eleinte nehézkesen indult, vegyes fogadtatással, de a kezdeti nehézséget leküzdve hamar belelendült, a negyedik számtól kezdve túlsúlyba kerültek a pozitív kritikák. Érdekesség, hogy a magyar Fangoria már nem csak az eredeti szám lefordított cikkeit tartalmazta, hanem számos hazai kritikát, magyar vonatkozású releváns információt is. Első sorban természetesen itt is a filmekre helyeződött a hangsúly, viszont megjelentek mellette a horror-témát érintő határterületek. DVD melléklettel és anélkül is forgalmazták, az első pár számhoz már megjelent alkotásokat csatoltak, később olyan különlegességeket, amelyekhez nem lehetett előtte hozzájutni.
2008 januárjában került publikálásra az utolsó hazai szám (összesen húsz darab jelent meg), azóta - stílusosan fogalmazva - néma csend és hullaszag, a magyar nyelvű weboldal sem érhető el, mindössze néhány régebbi fórumon lelhető fel némi érdembeli információ.

Tehát a szóban forgó Rémségek könyve ennek a kiadónak/csapatnak a pályázatára belküldött rémtörténetek fűzéréből áll, melyet az a nemes szándék motivált, hogy a hazai amatőr írók is nagyobb ismertséghez juthassanak, szélesebb körben váljanak népszerűvé, ezzel emelve a hazai horrorirodalom változatosságát, hosszú távon a színvonalát.


Nos, akkor ezek után lássuk a fülszöveget:

"Az ember néha akaratlanul is elkezd félni a sötétségtől. Rettegve lesi az eldugott sarkokat, árnyékos zugokat, hátha valamilyen nem evilági szörnyeteg figyeli embertelen gonoszsággal. De pontosan mitől félhetünk? Egy óriási gépezettől, vagy a szellemektől? A gondolatainkba beférkőző rosszindulatú növényektől? A szomszédban lakó pszichopatától, esetleg a saját árnyékuktól? Számos okot adhat a rettegésre ez a kötet, amely a Fangoria Horrormagazin második novellapályázatának legjobb írásait, az újság íróinak egy-két novelláját mutatja most be a nagyközönségnek. A Rémségek könyve tökéletes késő éjszakai olvasmány, amely ha nem is választ az összes kérdésünkre, amely az agyunk legrejtettebb zugaiban formálódik meg, arra mindenképpen tökéletes eszköz, hogy elfeledett és ezidáig soha elő nem került félelmeink most napvilágot lássanak a rövid történetek olvasásának következtében."


Előszó

Az előszó után őszintén szólva kissé másféle történetekre számítottam - King, Dean R. Koontz, Clive Barker, H. P. Lovecraft és Poe kerül megemlítésre, ami egy elég tág világot ígér, hiszen míg előbbiek modernebb, néhol nem is hagyományos (rém)regényekkel borzongatják a kedélyeket, Lovecraft már-már science fiction-szerű időnként a maga gondolatok közé bekúszó, aztán ott is kísértő Nagy Öreg Isteneivel és egyebeivel, hozzájuk képest Poe kellemesen biztonságos a maga módján, tehát mondhatni vaktában lapoztam fel, klasszikus gótikus rémregényekre számítva. Mint látni fogjátok, becsapós a dolog, mert inkább sima horrortörténeteket fogunk kapni, mint amit feltételeztem, amitől nem igazán vagyok elragadtatva - nincs baj ezekkel sem, csak nem ilyen felvezetés után.

Barna Csilla: Odabenn [2.5/5]

Őszintén szólva valamiért undor kerülgetett ettől a történettől, olyan ragacsos-levakarhatatlan feelingje volt, mintha valami beteg, sűrű masszába sikerült volna belezuttyannom - ami viszonylag pozitív, ugyanis ha a leírással sikerül efféle reakciót kiváltani, az ügyes munka, viszont sajnos maga a történet nem volt egy emlékezetes darab (inkább fantasy-szerű, mint horror) a maga középkorias-babonás-delíriumos keverékével.

Böjtös Gábor: Csörgedező patak [2/5]

Amilyen nagy lendülettel vágtam neki, hogy majd a következő jobb lesz, nem volt igazán szerencsém, de előfordulhat, hogy abból is adódik ez a csalódás, hogy távol állnak tőlem az indiános történetek, bevallom, nehezen tudtam rávenni magam, hogy ne lapozzam át, hátha kisül belőle valami izgalmas (voltak valóban érdekes elemei, maga a patak például), de nem tudtam egyik szereplőnek sem drukkolni, és egy ilyen történetnél azért elég baj a közöny az olvasó részéről. Ahhoz képest, hogy nem volt túl hosszú, végig az járt a fejemben, hogy mikor lesz már vége vajon, de csak nyúlott és nyúlott, ráadásul a végén a csavart olyan véletlenszerűnek éreztem, nem indokoltnak, diszharmonikusnak. 
Szívesen olvasnék amúgy valami mást a szerzőtől, hogy kiderüljön, csak a téma miatt volt ennyire nehézkes.

Fazekas Ferencné: Mi van a gödörben? [5/5]

Már-már félretettem pihentetni egy kicsit a könyvet, magamban szitkozódva, hogy mire adtam a fejem, mit fogok itt végigszenvedni, és akkor jött ez... Már a címe is olyan creepy, gyerekkoromban találtunk az öcsémmel valami régi képregényt, amiben volt valami emésztőgödrös igen explicit módon illusztrált sztori, ami nagyon megmaradhatott - évek óta nem gondoltam rá (másfél-lassan két évtizede!), na most beugrott.
Beteg egy történet, mégis annyira testközeli, eleinte féltem, hogy valami olyasmi lesz, mint a Pirkadatra várva antológiában megjelent Az utolsó szál, aminek az LSD-vel átitatott ámokfutását szívből utáltam - na itt, kvázi nagymamák közé helyezve (szinte magam előtt láttam, ahogy ott állnak a nejlon otthonkában, és...)  borzasztóan szórakoztató volt minden látványos undorító részlete ellenére. Egyik abszolút kedvenc ebből a gyűjteményből, a páromnak is felolvastam. (Ő csak jajgatott és szörnyülködött :) )

Fellenbeck Roland: Pokol [3/5]

Érdekesen indult, mint valami kézikamerás horrorfilm kivonatos verziója (tényleg, létezik ilyen könyvben?), sikerült felkelteni az érdeklődésemet elég hamar - izgalmas kezdés felébredni valahol, nem tudni, hogyan kerültünk oda, menekülni ki tudja, mi elől, aztán megtudni, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek ugyanebben a  cipőben. Miért vagyunk ott? Mi az egész célja? Kik a többiek? Túléli-e valaki?
Sajnos a megvalósítás mégsem hozta a színvonalat, hiába volt a feszültségkeltés rendben, a leírások klasszak, a karakterek beszéltetése, cselekvései valahogy nem illettek bele, összecsapottnak éreztem, ami nagyon belerondított az összképbe, lehúzta az egészet. A csattanó nyilván kiszámítható volt, de hát a pokol már csak így működik. Gondolom.

Góra Szabolcs: Májusi eső [3/5]

Valamiért King Esős évszaka ugrott be róla, de aztán hála az égnek a kevéske párhuzam nem is burjánzott tovább. Talán a feléig izgalmas, feszültségteljes, de a végső katarzis nem üt akkorát: elmagyarázzák, hogy oké, ez a jelenség van, aztán kész, ennyi - én meg csak ülök ott és nem értem, miért nem lehetett valami frappánsabbal előállni a végére. Mert amúgy az alapötlet klassz lett volna.

Hadari Szabolcs: Üvöltés [3/5]

Azt hittem, valami creepy Frankeinstein-féle teremtényes dolog vagy szuperkatona vagy génmódosított akármicsoda, disztópikus szeletke kerül majd terítékre, de lényeges dolgokra nem kapunk válaszokat, viszont idétlen csattanót igen. Maga a történet még-még elment volna, sőt, bazi jó regényt is lehetne építeni erre a világra, de a végét egyszerűen nem tudom hová tenni... 

Hasilló György: A vonat [4/5]

A kísértetvonatok menők. Van ugyan egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy túl változatos témát nem jelentenek, viszont a váratlanul felbukkanó pokoli szerelvények üdítőek a többtucatnyi kísértetjárta kúria után. Sajnos kiszámítható ennek ellenére, és az utasok megjelenésekor volt némi hiányérzetem, de azidő alatt olvasni, míg este az utolsó vonatot várom, jelentene néhány kellemetlen percet, az biztos.

Horváth Ádám: A legjobb barát [5/5]

Amilyen kis kedvesen indult (amolyan gyerekek és Triffidek, haha), olyan kellemetlenül ért véget - és egyszerre utálom és imádom ezt a kis sztorit, brilliáns ahogy beugrat, az utolsó bekezdés meg egyszerűen agyonüt - igazán elgondolkodtató egyébként.

Jónás Zsolt: Árnyék [5/5]

Nem feltétlenül tettem volna az előző történet mellé - ha jól látom, betűsorrendben kerültek egymás után az írók vezetéknevei alapján -, ugyanis könnyen egybefolyhat A legjobb baráttal, hiszen a  főszereplő itt is kislány, bár a körülmények teljesen másak. Kíváncsi vagyok, férfi fejjel mennyire lehet másképp befogadni egy ilyen történetet, mindenesetre életszerű és megrázó volt - ahogy az előző is. Szinte magamon éreztem a forró napot, a gyomorgörcsös rettegést.
Kellemesen komlpex kis történet - és azt hiszem, most veszítettem el az aziránt fennálló jóhiszeműségemet, hogy amelyik sztorinak kedves, ártatlan főszereplője van, az csak jól végződhet.

Kiss Balázs: Démon a hálózatban

Több tárgyi tévedést és félremagyarázott, ellentmondásos technikai információt is találtam benne - amire mondhatnánk, hogy ugyan, fikció, de ha már sci-fi, márpedig ez az, akkor illene korrekt módon utána nézni a különböző fogalmaknak, háttérinformációknak, mert ezek hiányában borul az egész. Aki picit is ért hozzá, egyből kiszúrja. És nem érdekel, hogy 2006-ban íródott, légből kapott fals dolgokat felhasználni akkor sem szerencsés.
Innentől kezdve nem igazán tudtam értékelni a dolgot, ezért nem is pontozom, ha összeszedettebb lett volna a háttér (vagy csak a kérdőjeles információk nem kerülnek megemlítésre), izgalmas színfoltnak neveztem volna ebben a csokorban.

Kovács Tamás: Wendy Wells [4/5]

Annyira, de annyira szerettem volna, ha valami olyasmire lyukadunk ki, mint a Szlobodnik Gábor-féle Sírbolt mélyén jellegű botorkálás (szintén a Pirkadatra várva-ból), viszont a remekül felvezetett történetet mintha csak elvágták volna - hiányoltam belőle még legalább egy-két oldalt, ahol igazán ránk hozta volt a szerző a frászt, ugyanis felvezetésnek tökéletes lett volna.

Molnár László: Kádban [5/5]

El nem tudtam képzelni, mi fog egy olyan történetből kisülni, aminek 95%-a gyakorlatilag egy kádban fekvő ipse körül mozog, viszont meglehetősen érzékletes leírással kaptam egy jól összerakott kis sztorit (némi spoiler: külön öröm volt utólag felfedezni, hogy nem véletlenül akadtam fent azon, hogy a max harminc éves csajszi évtizedek óta nem... - spoiler vége), tehát minden összepasszolt. Nincs túlcsavarva, szépen össze van rakva, a végén pedig minden a helyére kerül.

Rapcsák Balázs: Az utolsó szó jogán [3/5]

Kedves kis történet, eleinte irritált a főszereplő, de aztán megbarátkoztam vele (kissé visszatetsző, hogy a haldokló nője mellett arra gondol, hogy milyen jó lesz hazamenni és pihenni kicsit, nem?), csak úgy érzem, hogy nem igazán való ebbe a kötetbe. Viszont végre egy tökös fickó, aki nem csinálja össze magát egy kis random poltergeistnek tűnő entitástól.

Szitás Attila: Álmatlanság [5/5]

Komolyan, kezdek tartani az öreglányoktól. 
Meg az amúgy rendesnek tűnő szomszédoktól.

Szlobodnik Gábor: A hit és a vér ereje [5/5]

Beszélgettem a szerzővel (tőle vásároltam többek között ezt a kötetet is, hálám örökké üldözni fogja), véleménye szerint jobban sikerült, mint a Sírbolt mélyén a Pirkadatra várva-ról, nos nekem az jobban tetszett, bár mindkettő más hangulatú, így nehéz igazán egymás mellé állítani a két novellát.
Remekül felépített, kellemes csattanójú történet, nagyon vártam, hogy kibukjon, miről is lesz szó pontosan, enyhén csalódottnak éreztem magam, de nem tartott sokáig, végig jelen volt a feszültség, ami fenntartotta a kíváncsiságomat, hogy akkor most vajon hogyan tovább.
Szemet szúrt és kissé zavart, az ismétlődő "..."-ok, amelyek kissé kizökkentettek, fölösleges volt rövid időn belül (szinte egymást követő mondatoknál) felhasználni, de ezt túllépve rendben volt.

T. T. Bowman (Szabó Tamás): A bosszúálló [5/5]

Úgy tűnt, sci-finek indul, de aztán valahogy mégsem, és igazán disztópikus töredéknek sem mondanám a felvezetés ellenére. Az atmoszférát nagyon sikerült eltalálni, szinte éreztem a fagyot, a tea forróságát, az igazi gyomorba markoló rettegést, ami meglehetősen ritka élmény nálam. Valószínű, hogy közrejátszik azért, hogy a témája viszonylag egy speciális érdeklődési körömet (szenvedélyemet?) érinti: egyszerre találom lenyűgözőnek és rémisztőnek a legtöbb hatalmas gépet.
Ami miatt nem tudom azt mondani, hogy igen, ez az a csillagos ötös sztori, ami a kedvencem, az a mitológiai utalás erőltetettsége. Igaz, hogy erre épül, de kiszámíthatónak és szájbarágósnak éreztem, ami nagyon nagy kár érte, mert finomabb történetszövéssel kivitelezhető lett volna ennek a "gyerekbetegségnek" a kikerülése.
 
Tézsla Ágnes és Doktor Károly: A vörös pillangó [3/5]

Újfent egy igencsak valószerű 'rémség', de nem sikerült túlnyújtóznia egy amolyan középszerűségen, hiába volt kinek drukkolni, valahogy nem fog eszembe jutni, hogy na ezt szívesen elolvasnám még egyszer, és nem a téma miatt.

Tőke Ferenc: Kárhozat [3/5]

Hasonlóan A vörös pillangóhoz, nem mondanám rossznak, de újat nem adott. (Halott feleség, furcsa hangok és víziók, elhagyatott ház naplóval és démonokkal - nem sikerült újszerű köntösbe bújtatni.)

Veres Attila: Őszi szerelem [4/5]

Némi bekebelezés. Kis kellemes búcsúszó így a végére, klassz, hogy pont ez került ide, tökéletes levezetése a gyűjteménynek. (Viszont nem hagy nyugodni a tudat, hogy valahol ezt én már olvastam - csak nem feltétlenül ebben a formában).



*

Maga a külcsíny szerintem kevésbé passzol a beltartalomhoz, ez a gargoyle-forma vicsorgó arc nem túl szerencsés, azt gondolom, találóbb képet is fel lehetett volna használni, ami profibbá tesz az összhatást. A könyv puhafedeles, kis hajlékony, ennek ellenére strapabírónak tűnik egyébként. Egy-két indokolatlan elválasztást találtam a szövegben a sorok közepén, elütést, egyéb stilisztikai nem.

Összességében megéri adni neki egy esélyt, ha sikerül hozzájutni, mert tényleg számos olyan szerzőtől olvashatunk, akiknek a munkái amúgy nem feltétlenül elérhetőek. Bár magát a kötetet nem merném kiemelkedően jónak nevezni, hiszen az értékelésemből is kitűnik, hogy akad benne a számomra középszerű, vagy olyan novella, amiből "hiányzik valami", mégis találkozhatunk igazán jó darabokkal is - sőt, előfordulhat, hogy ami számomra kevésbé tetszetős a témája miatt, másnak még kedvencévé válhat, hiszen a stílusa, hangulata egyiknek sem rossz.


Böjtös Gábor szerk. | Fangoria Magyarország Kft. | 2006 | 213 oldal


A háttérinformációkhoz felhasznált források:

7 megjegyzés:

  1. Esetleg le lehet tölteni valahonnan?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem valószínű (kis példányszámban jelent meg még a digitalizációs hullám elején), de nem tartom lehetetlennek. Sajnos több infóval nem tudok szolgálni.

      Törlés
    2. Én se tudok róla... de ha érdekel a könyv, nézz szét a moly.hu-n, ott mindig akad belőle 1-2 darab viszonylag olcsón (sőt, most az egyik meghirdetett példányt cserekönyvért is megszerezheted, ahogy látom).

      Törlés
  2. Jó kis alapos cikk, köszi. :) Anno nekem is hasonló érzéseim voltak a novellákkal kapcsolatban, de ebbe inkább nem megyek bele jobban, mert egyrészt nagyon rég volt már a kezemben a könyv, nem emlékszem pontosan mindenre, másrészt ugye érintett is vagyok a témában... :)
    Viszont ami a saját "művemet" illeti:
    "véleménye szerint jobban sikerült, mint a Sírbolt mélyén"
    Hm, ilyet mondtam volna? Abszolút nem rémlik. :D Egyáltalán nem érzem erős novellának a Hit és a vér erejét, sőt, szerintem ez a leggyengébb az összes megjelent közül. Egyrészt a kidolgozása is elég amatőr (igen, például a sok hármaspont... tipikus amatőr hiba :) Bár ennél komolyabb gond, hogy szerintem sok helyen konkrétan magyartalan a szöveg :D), másrészt nem is szól igazán semmiről az egész "mű", már az egyház- illetve vallásgyalázáson meg a Lavey-i eszmék lájtos, és amúgy kissé talán zavaros propagálásán kívül. :D Szóval nem igazán vagyok büszke erre a novellára, különösen, hogy amúgy az elmúlt hat-nyolc évben eléggé el is távolodtam már ettől a világtól eszmeiségtől. Mondjuk ami azt illeti, a Sírbolt mélyénnel se vagyok igazán megelégedve mai fejjel, ahogy már talán írtam privátban... ócska Lovecraft-koppintás, abszolút nulla történettel. :D Igaz, a hangulata egész kísértetiesre sikerült, de tényleg ez az egyetlen, ami valamilyen szinten értékelhető benne. Amit jobbnak érzek (és ami még mai fejjel is nagyjából vállalhatónak gondolok) az az Elveszett lelkek, főleg az összetett sztorija miatt (mondjuk sajnos ennek a stílusa is eléggé amatőr), meg Az idő börtönében. Ha mindenképp választani kellene egyet, hogy melyik a legjobb, akkor még talán ez utóbbit nevezném meg, mert viszonylag egyedi, már csak a valós helyszínek és szereplők miatt is, illetve ez legalább nagyjából mentes azoktól a bosszantó amatőr hibáktól, amik a többiben bőven megtalálhatók. Mondjuk összességében véve persze ez sem egy nagy durranás... ezt azt hiszem, jól jelzi az a tény is, hogy anno a Zsoldos Péter-díj zsűrije az utolsó előtti helyre rakta a nevezett művek rangsorolásakor. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért csak kíváncsi lennék, melyikről mit gondolsz, ha úgy érzed, van kedved, fejtsd ki Molyon privát üzenetben, aztán összevetjük :)

      Előfordulhat, hogy összekevertem - nem olvastam vissza a levelezésünket, csak úgy rémlett, hogy erről van szó, csodálkoztam is - több írásodról is volt szó, ha úgy gondolod, törlöm azt a részt, csak szólj.

      Nekem tetszett, kicsit nosztalgikus volt valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, de a Sírbolt mélyén akkor is kúl, a hangulata nagyon rendben van, ragaszkodok hozzá :D Ebben a kötetben sokkal elcsépeltebb "olvastam már valahol", "kitalálta már valaki" történetek vannak, rosszabbul megírva.

      Törlés
  3. Véleménykifejtés: igazából ehhez újra át kellene néznem a könyvet, amihez őszintén szólva nem sok kedvem van. :)) Meg nem is nagyon szeretek rosszat írni semmiről... márpedig (legalábbis ha őszinte akarnék lenni) itt szükség lenne rá, mert sok írás már régebben se tetszett a könyvből... ma pedig egész biztos, hogy még kevésbé tetszenének. :) Majd inkább a Pirkadatra várvában szereplő írások kapcsán mondom el a véleményem, ha az a könyv is kap itt egy külön cikket. :) Azokra a novellákra jobban emlékszem, illetve jobban is tetszettek.

    Összekeverés: igen, biztosan ez történhetett. Nem csak hogy nem tartom sokra ezt az Hites-novellát, de szinte már a létezéséről is megfeledkeztem úgymond az utóbbi években (beszélni se beszéltem róla senkivel már jó rég), úgyhogy aligha írhattam neked olyat, hogy pl. szerintem jobb, mint a Sírbolt. :) Mindegy, annyira nem gond, maradhat nyugodtan az ominózus rész a cikkedben. :) (Így legalább a Sírboltnak is csaptál egy kis plusz reklámot ezzel az összehasonlítással :D)

    "a Sírbolt mélyén akkor is kúl, a hangulata nagyon rendben van, ragaszkodok hozzá :D"
    Köszi. :D

    VálaszTörlés
  4. Ha esetleg érdekel valakit, a moly.hu-n most felbukkant egy eladó példány, méghozzá potom 500 forintért. :) Nála lehet érdeklődni:
    http://moly.hu/tagok/linus-2

    VálaszTörlés