Mi lett volna, ha a XVII. században egyszer csak különleges, a haza és a
gazdáik felé korlátlan engedelmességgel bíró, alkímia segítségével "életre keltett" robotok bukkantak volna
fel, melyek száz-kétszáz év elteltével is ugyanúgy képesek teljesíteni a hozzájuk intézett parancsokat, legyen az bármely háztartásbeli teendő, vagy ha az ország védelmére van szükség, esetleg idegen honok meghódítására kerül a sor, akár katonaként is funkcionálhatnának?
Ebből a kérdésből kiindulva bontakozik ki és építkezik tovább Ian Tregillis Fogaskerék-háború trilógiájának első kötete, a Géplélek, melyet hazánkban a Twister Media jóvoltából olvashatunk.
Tudjátok, kifejezetten szeretem a robotokkal kapcsolatos történeteket, ez pedig különleges a maga nemében: egyfajta steampunk-jellegű környezetbe, a múltba helyeződik a cselekmény.
A fő vonalként talán a robotokkal felszerelt hollandok és a francia katolikusok elkeseredett kémkedését és küzdelmét lehetne megnevezni, ám hamar kiderül, hogy több szálon fut a történet, és minden szálnak megvannak a maga erkölcsi, filozófiai és egyéb kérdései, dilemmái és természetesen a regényből nem hiányozhat az izgalom sem.
A történet
Rögtön már az elején egy igen érdekes eseménybe cseppenünk, a szolgasorsra kárhoztatott, kattogóknak nevezett robotok közül egy renegát kivégzését várják mind emberek, mind gépszolgáik lélegzetvisszafojtva - előbbiek felháborodottan, utóbbiak reménykedve, a ténytől, hogy létezhet olyan emberkéz alkotta gépezet, amely nem követni hivatott, hanem önálló szabad akarattal rendelkezik. Itt ismerjük meg Jax-et, illetve kapunk némi képet arról, milyen viszonyban áll ez a két réteg egymással.
A cselekmény több szálon fut, melyek időnként keresztezik egymást, és végül minden a helyére kerül természetesen. Kissé talán lassan indul, érezhető, hogy első része a trilógiának, viszont ez ne vegye el senki kedvét, az író ugyanis kifejezetten ügyesen bánik a leírásokkal, egyik legnagyobb erősségének tartom a történetbeli világ megalkotását, hihetetlenül részletes, logikus és komplex, életszerű. A környezet, az emberek abszolút korhűek - apropó, gyakorlatilag egy alternatív múltat kapunk, a regényben található személyek, szervezetek, helyszínek, tudósok, stb. abszolút megfeleltethetőek a "mi" történelmi múltunknak. A nyelvezet, a kifejezések - egyszerűen csodálatos! Tisztelendő, amikor egy író ennyi energiát fektet a története világának felépítésébe.
Azoknak is érdemes lehet belevágni, akik - hozzám hasonlóan - nem a történelmi regényeket részesítik előnyben első sorban, ugyanis hiába fő téma mindvégig a háború-kémkedés-politika mégsem válik egy száraz eleggyé, pont a kattogók, a világ sajátossága miatt.
Nem csupán cselszövések és intrikák sorát követhetjük végig, a filozófiai kérdések, a karakterek kommunikációs interakciói, a világalkotás mellett az akció is komoly szerepet játszik, fejvesztett menekülős-üldözős jelenetek fokozzák az izgalmakat, a vérszomjas harci robotokról nem is beszélve... Minden igen élethűen és szemléletesen kerül ábrázolásra, amitől némelyik jelenetnél azért jócskán végigfutott a hátamon a hideg.
 |
| forrás: davinciautomata |
A karakterek
Eleinte nehezen találtam olyan karaktert, akivel igazán együtt tudtam volna érezni (Jax-en kívül), pedig igazán sokféle, sokszínű felhozatalt sorakoztat fel a regény... És idővel rájöttem, ennek a legfőbb oka, hogy Jax szemein keresztül látjuk őket. A nézőpontváltással enyhült persze ez az ellenszenv.
Amint egyre jobban megismerjük a motivációkat, a különböző emberek személyiségét, viselkedését, úgy alakul ki rokonszenv némelyikük iránt (vagy mélyül el az ellenszenv, állásponttól függően).
Amiért még hatalmas pont jár az írónak, az Berenice. Eleinte kissé idegenkedve szemléltem a kémnőt, nyers, vaskos megnyilvánulásait nem tudtam hová tenni, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy a kedvenceim közé férkőzött, annak ellenére, hogy nem minden cselekedetével értettem egyet, sőt. Nem gyakran találkozhatunk ilyen erős, önálló női karakterrel, aki okos, humoros, képes a munkáját közel optimálisan ellátni, férjével igencsak egy hullámhosszon vannak, nem alávetettje a férfiaknak - annak ellenére, hogy a korból és rangból adódó női hátrányosabb helyzet nehézségeit ugyanúgy elszenvedi (bár történik rá utalás, hogy nem csak a hölgyek kénytelenek fejet hajtani a magasabb rangú, ellenkező nemű emberek kívánalmai előtt). Tökös és szívós, de mégsem válik Mary Sue-vá, hibázik, veszít és borzasztóan emberi.
A filozófia
A nyilvánvaló vallási és tudományos kérdések mellett ott húzódik végig - még ha az emberek oldaláról nagyrészt elfojtva, vagy éppen mélyen belül rettegve - a kérdés, hogy vajon mitől válik az ember emberré, illetve mi választja el az embert ezektől a gépektől (a kötelező parancs-béklyókat leszámítva) vajon fontos-e a hús-vér test, ha létezik a szabad akarat.
Létezik-e lélek és ha igen, ki az aki rendelkezhet vele?
Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha azt mondom, találkozunk majd valódi renegát kattogókkal, és őszintén, ezeket a részeket szerettem a legjobban. A felbukkanó gondolatokat, a kényszert, ahogy egyikük igyekszik folyamatosan tudatosítani, hogy ő saját akaratából cselekszik, ami külső szemlélőként talán furcsa vagy szánalmas, de kicsit belegondolva megindító, mennyire ragaszkodik nehezen megszerzett szabadságához.
Párhuzamba vonható ez akár a mi valós történelmünk korabeli rabszolgatartó társadalmával is - milyen rettentő lehet rádöbbenni, hogy amit (akit) addig eszköznek tekintettek, valójában semmivel sem kevesebb, mint a "gazdája" maga.
Jaxnak hívnak. Ezt a nevet adták szolgatartóim. Kattogó vagyok: egy gépember, akit az alkímia hajt.
A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat.
De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.
A korai huszadik század Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó hatalom, köszönhetően egy németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik században forradalmi (és mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi egyensúlyát. Mechanikus katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek mestereiknek. E fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején már nincs olyan hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak, kivéve egy apró, ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az újvilágba kellett, hogy áttegyék a székhelyüket.
A történet egyik főszereplője Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti, miközben felébred benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a francia kémfőnök Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a hollandok ellenében. E két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és csavarokkal teli történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel felépített világban fonódik össze.
 |
| forrás: litaburke |
A stílus - Clockpunk
Bevallom, a clockpunk mint olyan számomra eddig nem volt igazán szem előtt, viszont az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy ez olyasvalami, mint a steampunk, csak éppen gőz nélkül, kissé nem tudtam hová tenni - pont emiatt üdítő, nem a hirtelen jött általános/hagyományos steampunk-divatot igyekszik meglovagolni.
A clockpunk a cyberpunk nagy ernyője alá sorolható (a jobban ismert steampunkhoz, vagy a kevésbé nagy teret kapó dieselpunkhoz, biopunkhoz, stb. hasonlóan), többnyire a reneszánsz, barokk kor tudományával és technológiájával, újkori megoldásokkal operál. (Tehát időben a hagyományosan viktoriánus/ 19-20. századi steampunk előtt létezik.) Jellemzően a fogaskerekek-hajtotta gépezetek dominálnak itt is, ám gőz helyett mindenféle mechanikus megoldásokkal, órásmesterek készítik őket roppant aprólékos munkával.
Erre külön szubkultúra is épül, ha kíváncsiak vagytok, egy másik poszt keretében szívesen írok majd róla.
 |
| A trilógia külföldi verziói |
 |
| Egy másik változat - Goodreads |
Maga a könyv kiváló minőségű, a lapok szépek, vastagok, a puhafedeles verzió, ami az én birtokomban van, igen strapabíró, nem lehet rá panasz. A borító minősége szép, nem pixeles, bár a történet elolvasása után én valószínűleg valami barnás-sárgás-stempunkosabb verziót tudtam volna elképzelni, ám a jelenlegi is összhangban áll a regénnyel, ráadásul a trilógia mindhárom része remekül passzol egymáshoz.
Elütést, félrefordítást nem találtam, igényes munka kívül-belül.
Érdekesség, hogy angolul Alchemy Wars volt a sorozatcím, míg a magyar változat a Fogaskerék-háború címet kapta. Nektek melyik tetszik inkább?
Oldalszám: 464 | Kiadás éve: 2017 | Kiadó: Twister Media | Kategória: Sci-fi, Fantasy, Alternatív történelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése