Meglehetõsen elfogult vagyok ezzel a könyvvel szemben - márpedig sajnos nem éppen pozitív irányban. Még tiniként olvastam elõször a trilógia elsõ részét és mérhetetlen ellenszenvet sikerült generálnia, a második részét félbe is hagytam, aztán úgy annyiban is maradt a dolog, mindenesetre ha azóta bárkinél is megláttam és azt hallottam, hogy dicséri, általában csak forgattam a szemeimet és magamban felidéztem azokat a hibákat és ellentmondásokat, amelyek annak idején kedvelhetetlenné tették szegény mûvet.
Azóta eltelt jópár év, én meg csak tologattam-kerülgettem, témája lévén pedig szükséges lett volna írnom róla valamit (tudjátok, gyûjtöm a goth jellegû karaktert felmutató könyveket), de az igazat megvallva nem emlékeztem már annyira belõle, hogy érdemben írni tudjak róla, azt a pár kevésbé szimpatikus momentumot felsorolni igazságtalannak éreztem volna, ugyanis vannak kifejezetten jó pontjai, elemei is a regénynek.
Újra elõvettem, és igyekeztem úgy olvasni, mintha most találkoztam volna vele elõször - kíváncsi voltam, a tini-énem vajon miért akadt ki annyira.
Azóta eltelt jópár év, én meg csak tologattam-kerülgettem, témája lévén pedig szükséges lett volna írnom róla valamit (tudjátok, gyûjtöm a goth jellegû karaktert felmutató könyveket), de az igazat megvallva nem emlékeztem már annyira belõle, hogy érdemben írni tudjak róla, azt a pár kevésbé szimpatikus momentumot felsorolni igazságtalannak éreztem volna, ugyanis vannak kifejezetten jó pontjai, elemei is a regénynek.
Újra elõvettem, és igyekeztem úgy olvasni, mintha most találkoztam volna vele elõször - kíváncsi voltam, a tini-énem vajon miért akadt ki annyira.
