2016. február 27., szombat

Életképek #02

A múlt hónapot az első életkép bejegyzéssel zártam, elérkezett az ideje a következőnek. Elég mozgalmasan telt ez a rövidke négy hét, tulajdonképpen végig dolgoztam, a hétvégéket itthon töltöttük, de nem is bánom, volt mit tenni így is bőven.

Az új munkahely - én, a folyamatellenőr


Nem voltam túl bőbeszédű az új munkahelyemet illetően, akkor most azért mesélek róla egy kicsit, mert amúgy nem titok (Facebookon aki ismerősöm, láthatta is kiírva), csak amíg nem töltöttem ott legalább pár hetet, nem akartam - és nem is tudtam - túl sok mindent írni róla.
Végül az ipari szférában helyezkedtem el egy helyi kis cégnél folyamatellenőrként, ami úgy kb. szöges ellentéte minden eddigi elképzelésemnek, de nem igazán érzem úgy, hogy megtaláltam a számításomat azokon a területeken, ahol eddig próbálkoztam (tudtam csinálni, alkalmas voltam, csak egyszerűen egy idő után egyik sem okozott örömöt - tudom, hogy a munkahelyre nem vigyorogni jár az ember, de azért jó ha egy alap feeling adott - persze más dolgok is közrejátszottak, de elsősorban ez). Úgyhogy gondoltam egy próbát megér, ha nagyon gáz lesz, maximum megmondom, hogy oké, mégsem, aztán kész, majd lesz más.
Diákként dolgoztam gyárban, de nyilván teljesen más volt a feladatom mint itt, na meg az egy többször ekkora cég volt, a lényeg, hogy volt némi elképzelésem, hogy körülbelül miről van szó (na meg a párom anno dolgozott ott néhány hónapot, úgyhogy nagyjából volt egy kis előnyöm). Amitől nagyon féltem, az a zaj, a szagok és azok a bizonyos női napok, mert a sok adminisztráció mellett azért van fejvesztett futkosás is olykor rendesen, de mint kiderült, ezektől egyáltalán nem kell tartani, előbbi kettő nem vészes és hamar megszokja az ember (már-már otthonossá válik kis idő után), utóbbinál pedig tudjuk úgy alakítani az időnkön, hogy a munka is haladjon és mi se purcanjunk ki. Amire viszont nem számítottam, az az emberi oldala - nyilván egy gyárban teljesen másmilyen emberek dolgoznak, mint akikkel az előző munkahelyeimen, főiskolán találkoztam, akik a baráti/ismerősi körömben előfordulnak - eleinte furcsa volt, hogy látszólag teljesen más dolgok foglalkoztatja őket, előfordulnak összezördülések, és ez nekem borzasztóan fura volt, csak lestem, hogy ilyen is van, testközelből nem találkoztam még ezzel a réteggel. Nem tudom, hogy ez a különbözőség mennyire okoz majd problémát, eddig úgy érzem, megfelelően tudom majd kezelni a helyzetet. Hála az égnek szerencsésnek mondhatom magam, mert a felettesem és a többi folyamatellenőr abszolút jófej és rátermett ember.

2016. február 24., szerda

Rémségek könyve (Horror antológia)


Szinte kuriózumnak számít, ha bármihez hozzájut az ember, ami horror, gótikus regény vagy dark fantasy és magyar a szerzője - kortárs hazai írók munkáit úgy vélem, különösen izgalmas elővenni, hiszen teljesen másmilyen milliőt képesek alkotni. Azért klasszak ezek a novelláskötetek, mert rendkívül változatosak, a fő irányvonalat leszámítva mind-mind különböző, jó kis palettát alkotva együtt. Persze ennek megvan az a hátránya is, hogy elkerülhetetlen, hogy nem fog mindenkinek tetszeni mindegyik, jó eséllyel hullámzik kissé a színvonal, előfordulnak gyengébb és kiemelkedőbb alkotások is - de erre majd úgyis bővebben kitérek majd novellánként.

Egy kis háttérinformáció - gondolom vannak, akiknek ez a Fangoria-dolog nem cseng ismerősen (bevallom, nem különösebben követem/követtem figyelemmel, a szakirodalomi folyóiratokon kívül a Galaktika az egyetlen, amit rendszeresen olvasok), azoknak nyújtanék egy kis háttéranyagot: maga a Fangoria eredetileg egy amerikai rajongói filmmagazin, amely a különböző horrorfilmekre specializálódott, a hetvenes évek végén került a piacra. Eredetileg Fantastica néven futott volna, fantasy filmekből táplálkozva, de aztán egy hasonló nevű magazinnal való probléma miatt változtatásra ítélték. Eredetileg nem volt túl sikeres, de aztán szépen felfutott, köszönhetően az olyan filmeknek, mint a Holtak hajnala vagy a különböző Stephen King-adaptációk, '90 tájékán pedig már több nyelven futott. Idővel a neten is feltűnt (Fangoria.com domain alatt), ahol számos horror-releváns dolgot olvashatunk mind a mai napig.

2016. február 12., péntek

A fekete rúzs története

forrás: xburningxflame
 
Bár a fekete rúzstól sokan idegenkednek, időről időre felüti a fejét - és nem csak a nonkomformista kis szubkultúrák képviselői között, hanem a legnagyobb divatházak kifutóinak modelljein, legnépszerűbb hírességek által viselve is. Akárhogy is viszonyulunk ehhez az erőteljes színhez, a történetéről nem sok szó esett.