Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a borító nem tett rám komoly benyomást - meseszép, de tényleg -, viszont a nyomós érv az volt e könyv mellett, hogy kíváncsi voltam, ebbe a fantasy-környezetbe helyezve mit lehet az alaptörténetből kihozni.
Pozitív jel volt szintén, hogy Marissa Meyer, a Holdbéli Krónikák írónőnek ajánlása is feltűnik, a Cinder kifejezetten tetszett tőle, bár az inkább a sci-fi vonalon mozgott, kíváncsi voltam, vajon a fantasy-Hófehérke miképp szerepel. A Twister Média jóvoltából lehetőségem adódott elolvasni, és micsoda szerencse, kár lett volna kihagyni.
A főbb karakterek szerethetőek voltak, elég szépen kidolgozásra kerültek, mindenkinek megvannak a maga erősségei-gyengeségei, múltja, viszont azt megjegyezném, hogy nem mindenhol teljesen realisztikusak, inkább jellemző rájuk a mesehősök jellegzetes karakterisztikája.
Lorelai talpraesett, ügyes, erős, Leo, az öccse nekem néhol már kicsit sok volt, számomra túlment a cukisági határon, Gabril szimpatikus, Kol és Lorelai remekül működik együtt. Aki végig piszkálta a fantáziámat, az Irina volt. Őszintén szólva korrekt háttértörténetet kapott ő is, ami magyarázza a tetteit, drukkoltam neki a végén, hogy hogyan dönt majd. Kifejezetten tetszett, hogy ő is szenved, fél, gyötrődik, hogy őt is szeretik, és küzd magával, nem csak lóg a levegőben, hogy ő a legyőzendő gonosz és kész. Nagyon sokat dob egy történeten, ha nem csak a pozitív karakterek kerülnek kifejtésre, hanem a negatív pólus is rendesen felépített, érthető, átérezhető motivációval rendelkezik (még ha ez nem is ad feloldozást a bűnei alól).
 |
| Akár Lorelai is lehetne - forrás |
Izgalmakban sem volt hiány, az egész királyságot beutazhatjuk Lorelei-jal és kis csapatával, folyamatosan történik valami, ami számomra meglepő volt, az a csatajelenetek és küzdelmek száma és részletessége, nem számítottam arra, hogy főhősnőnk ilyen belevaló, szívós csajszi.
Végig pörgős, fenntartja a feszültséget és az érdeklődést, időnként olyan dolgok történnek, amire nem számítottam, annak ellenére, hogy azért csak az események alakulásából borítékolható volt a happy end.
Ja, és a sárkányok. Ember-sárkány alakváltó, két szívvel rendelkező sárkány-lények... valahogy ilyennel nem találkoztam még, érdekes volt. Örültem volna, ha az ő birodalmuk, múltjuk-jelenük, szokásaik és egyebek is jobban kifejtésre kerülnek, de nyilván ez a történet nem arról szól.
A világfelépítésre, a mágiára, a mardushka-dologra sem lehet panasz.
Végig volt egy olyan érzésem, mintha egy kis orosz (?) beütése lett volna a történetnek, azt gondolom a nevek hangzása, illetve Irina külsejének leírása után, aki kívülről a szépséges Világszép Vaszilisza, szívében pedig Baba Yaga...
 |
| Akár Irina is lehetne - forrás |
Időnként beugrott, hogy mennyire nagyszerű animét lehetne ebből készíteni, látványos, pörgős, a karakterek meg remekül passzolnának a jellegzetes animekarakterek személyiségeihez.
Nem vagyok benne biztos, hogy melyik korosztálynak ajánlanám, mert vannak benne tényleg mese-jellegű, varázslatos, néhol kissé már-már túl egyértelmű egybeesések (erőltetettnek nem tartom, mivel mesefeldolgozás, a mesékben pedig mindig pont akkor jön meg a segítség, amikor szükség van rá, stb.), viszont igazán mesének nem mondanám, mert akad benne azért néhány felkavaró jelenet is (az éhező anya és gyermekei, a mód, ahogy az almát termeszti a királyné, a roppant mennyiségű gyilkosság, még csak említés szinten is). Viszont szerencsére az erotikus jelenetek kimaradtak a történetből, egy-két csók csattan el mindössze, inkább az erőszak lehet kérdőjeles. Szóval kistiniknek lehet hogy kissé erős itt-ott, de fiatal felnőtteknek meg talán túl meseszerű. Bár ízlés kérdése.
Mindenesetre aki szereti a fantasy-t, a hagyományos meséket, a vagány női főszereplővel rendelkező pörgős történeteket, az nem fog csalódni.
FÜLSZÖVEG
"Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?
Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét.
A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját."
Elütéseket szinte nem is találtam benne, viszont voltak benne olyan szófordulatok, amiket szebben meg lehetett volna oldani (pl. "Kolt szíven ütötte, hogy a hercegnőnek olyan mély gyásza van, mint neki" - szebb lett volna, ha "olyan mélyen gyászol", vagy "Akkor egyszerűen sétálj el ebből a helyzetből", helyett jobban mutatott volna "hagyd itt", "hátrálj ki", "lépj vissza" stb.-ként, igazán nem volt értelmetlen egyik sem, viszont aki sokat olvas angolul, az érzi, hogy ezek az angolul gyakran használt és működő mondatszerkezetek, fogalmazásmód magyarul kissé suta, élőszóban nem sok eséllyel hangzik el. Szerencsére nem gyakran fordul elő.
Mellette szól, hogy a királyné tükör-versikéi sokkal-sokkal szebbek és ügyesebbek, mint angolul.
 |
| Térkép a könyvből - forrás: Goodreads |
A külcsínről - mint az elején is említettem, a borító csodaszép, a betűtípus is abszolút passzol, szép munka. Maga a könyv strapabíró, igényes munka.
Tetszik, hogy külön térkép került bele, érzékeltetve a királyságok, tartományok elhelyezkedését, a régies stílus plusz pont, remek hangulatkeltés.
A regény magában is olvasható, a következő részek ugyanebben a világban fognak játszódni, a második rész címe The Wish Granter (Kívánságteljesítő? bután hangzik, kíváncsi leszek a magyar címre), Rumpelstiltskin/Zörgőfürge történetét meséli újra, a harmadik The Traitor Prince (Az áruló herceg), amit az arab Hamis herceg történet és Mark Twain Koldus és királyfija ihletett, de már kilátásban van a negyedik kötet is.
Twister Media | 2016 | 416 oldal | YA, fantasy, mesefeldolgozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése