Képcsokor: Fiumei Úti Sírkert - 2023 ősz (Életképek #12/c)

 

Másodjára sétáltuk végig a Fiumei Úti sírkertet, arra számítottunk, hogy ősziesebb látvány fogad majd minket, de meglepő módon még szinte nyoma sem volt az októbernek, ráadásul ragyogó napsütés volt. Készítettem néhány fotót, ebből láthattok itt egy kis válogatást, illetve egy rövidke videórészletet az előző bejegyzésben található videóban (19:57-től).

 A képek 2023.10.12-én készültek.

Fekete Lyuk kiállítás, Kaposvári kirándulás | 2019.06 Vlog

Egy igen mozgalmas hétvégét tudhattunk magunkénak, miután szombat délután Budapestre, vasárnapra virradó hajnalban Kaposvárra utaztunk, előbb a Fekete Lyuk kiállítás zárónapját végignézni érkeztünk, utóbb családi eseményre voltunk hivatalosak.

Tavaszi fotók a Sopronbánfalvi temetőből

A Sopronbánfalvi Hősi temetőről már többször láthattatok a blogon fotókat, egyik kedvenc helyem itt Sopronban, természetesen a Botanikus kert mellett. Érdekes, mennyire más arcát mutatja minden évszakban a természet, amennyire magával ragad az őszi nyirkos-nyálkás, esős-békás hangulat, annyira lelkes tudok lenni tavasszal, amikor a hosszú fakó-fehér, savószínű ég lassan élénk kékbe hajlik, a zöld növénykék egy szemvillantás alatt hagyják maguk mögött a téli álmot és mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy mikor is borult rügybe-virágba minden.

A szomszéd kertjében nyíló kedves kis sárga virágok ösztönöztek némi kimozdulásra, és milyen jól tettük, gyönyörű idő volt, friss levegő, néhol virágillat csapott meg, a temető kihalt, hát kell ennél több?

Fotócsokor: Megnéztük a Wiener Neustadt-i Dómot

 

 Mióta újra van autónk, feltett szándékunk, hogy a lehető legtöbb szép, érdekes régi helyet (legyen az valamiféle elhagyatott terület, temető vagy templom, esetleg zöld vidék) végigjárjuk, szinte elsők között néztük meg még március elején a Wiener Neustadtban található kettős tornyú dómot.

Fotócsokor: Toponár régi temetőjében jártunk

 

Kaposvári utunk során arra lettünk figyelmesek, hogy a toponári temető közelében az út túloldalán régebbi sírok sorakoznak, az ajtó nyitva volt, mi pedig nem is tétováztunk sokáig, nekiláttunk, hogy felfedezzük.

Amanda Stevens: Sírkertek Királynője 1. - Örök ​kísértés

Amelia munkája igencsak szokatlan, apjához hasonlóan hivatása és egyben szenvedélye a régi, hanyatlásnak indult temetők, sírkertek restaurálása - erről blogot is vezet, szakmai körökben csak a Sírkertek Királynőjének nevezik. Egyszer csak rendőrségi hívást kap, melyben szakmai segítséget kérnek tőle, egy régi temetőben friss holttestekre bukkantak, a nő pedig - mivel az éppen helyreállítás alatt levő részen történt az eset - csatlakozik a nyomozáshoz.
Ez eddig egészen szokványos kriminek tűnik, amíg meg nem tudjuk - gyakorlatilag már az első mondatnál, hogy a hölgy látja a kísérteteket. Azokat is, amelyek az amúgy számára igencsak vonzó nyomozóhoz kötődnek... Vajon ki lehet az a kislány és az a nő, aki nem hagyja magára a morózus férfit?
A különös gyilkosságok, az okkult főiskolai csoportosulások kötődnek-e mindehhez?

És hogy mi a legfőbb szabály? A kísérteteknek nem szabad észrevenniük, hogy Amelia látja őket, mert ha bizonyos ajtók egyszer kitárulnak, többet nem lehet őket bezárni.

St. Dunstan-in-the-East templom, London belvárosában

St. Dunstan-in-the-East Church, London, England, UK
forrás: darkmedeia

Az árnyak titkosan közelegnek,
Kétsége megnő a szívemnek,
Mint a homály, miként az éjjel,
Te űzd fényeddel szanaszéjjel!

Juhász Gyula

 

Vadászat a Highgate-temetőben

Fotócsokor: Nyárvégi séta

Idén is elröppent a nyár, gyakorlatilag már csak kettő nap van hátra szeptember elsejéig - mindig ez van, de most, hogy többé már nem járok iskolába, valami furcsa mellékízt hoz magával. Bizakodva fordulok a jövő felé.

Hétfőn meglátogattuk a kedvenc helyeimet, bár ezt a nagy kört csak ősszel-késő ősszel szoktuk megtenni, ha most van rá idő, miért is ne? Szép, meleg idő volt a maga módján, bár a késő délutánok, éjszakák azért már hűvösek, a szeder lassacskán megérni látszik, de a csipkebogyóknak természetesen még idő kell, jó sok idő.

Igazán csak most döbbentem rá, mennyire szeretem és várom már egy ideje az őszt és az azt körüllengő hangulatot, színeket és illatokat...

Képek egy elhagyatott skót apátságról

 

Wandering / A tegnapi nap képekben...

 

Hát a tavalyihoz képest igencsak szerény mennyiségű csipkebogyóval sikerült hazatérnünk, mivel az előttünk járók úgy tűnik sikeresen leszüretelték az első fagy után. (Vagy még előtt, ki tudja, ha valaki csipkebogyó lekvárt szeretne csinálni, ahhoz még a puha bogyó kell, a teához - amit én is szeretnék - meg kell, hogy csípje a dér, ami már ugyan megtörtént, de korántsem olyan kegyetlen keménységgel érkezett, mint egy évvel ezelőtt.)