Képcsokor: Budapesti út - Fiumei úti sírkert ősszel | 2024.10 vlog (2/2. rész)

 A "Utazás ködben, Budapest Fiumei úti sírkert, ősz, Ikea | 2024.10 Vlog" című videóhoz készült fotókat láthatjátok ebben a bejegyzésben. A poszt előző részében inkább személyes fotók voltak megtalálhatóak, míg itt kifejezetten a Fiumei úti sírkertben történt sétánk közben készített fotók láthatóak.

Képcsokor: Budapesti út - mi | 2024.10 vlog (2/1. rész)

A "Utazás ködben, Budapest Fiumei úti sírkert, ősz, Ikea | 2024.10 Vlog" című videóhoz készült fotókat láthatjátok ebben a bejegyzésben - ezek inkább személyes képek, a Fiumei úti sírkertben készült fotókat a következő posztban láthatjátok majd.

Képcsokor: Fiumei Úti Sírkert - 2023 ősz (Életképek #12/c)

 

Másodjára sétáltuk végig a Fiumei Úti sírkertet, arra számítottunk, hogy ősziesebb látvány fogad majd minket, de meglepő módon még szinte nyoma sem volt az októbernek, ráadásul ragyogó napsütés volt. Készítettem néhány fotót, ebből láthattok itt egy kis válogatást, illetve egy rövidke videórészletet az előző bejegyzésben található videóban (19:57-től).

 A képek 2023.10.12-én készültek.

Életképek #12/b Vlog - Budapest - The Sisters of Mercy - Fiumei úti sírkert (2023.10.10-12)

Pár fotó a Budapesten töltött időről, kiegészítésként a videóhoz, ami erről a pár napról készült. 

Életképek #09 (2023 január - március)

Jó régen, még 2019 februárjában volt utoljára Életképek bejegyzés, igaz azóta két részben témába vágó videót is sikerült összehoznom, a check in 1 (2022) és check in 2 (2023)-t, amelyekben nagyjából összefoglaltam, hogy mi történt az utóbbi időben. Volt, amikor egészen rendszeresen sikerült posztolgatnom őket (hiányzik is az a lendület), volt hogy szinte hónapról hónapra, illetve instagram fotókon keresztül meséltem el, hogy merre jártunk, mit csináltunk.

Bevallom, jó ideje nem is gondoltam erre, egészen pontosan kettő darab piszkozatot találtam itt a blogon 2021-ből ami ez a kategória, ám részben az már nem is aktuális - persze ettől függetlenül érdekes lehet mint emlék, onnan jutott most eszembe, hogy az utóbbi jó fél évben egy barátnőmnek többször is küldtem afféle photo-dump jelleggel, pár mondatos kis sztorikkal, hogy így elmeséljem, megmutassam mi a helyzet mostanában. Illetve egyre gyakrabban látok instagramon és Tiktokon is olyan fotófűzéreket, amik bemutatnak egy-egy napot vagy időszakot valaki életéből. Valahonnan ennek a két dolognak a találkozásából érhetett meg az elhatározás, hogy folytassam itt - bár nem ígérek sajnos továbbra sem rendszerességet, mert hiába találom időről időre úgy, hogy na most aztán újult erőre kaptam és folytatódik minden a régi kerékvágásban, azt vettem észre, a külső és belső körülmények kiszámíthatatlansága miatt sokszor későbbre halasztódnak a terveim (már ha egyáltalán sikerül kivitelezni őket).

Életképek #08 / Helyzetjelentés / Gépház

Némi  magyarázattal szeretnék szolgálni az utóbbi időben tapasztalható inaktivitásról, arról, hogy miért érzem úgy, hogy kellett a változtatás (blogtéren is), és hogy milyen irányban szeretném, ha zajlanának a dolgok a továbbiakban.

Életképek #07 / Helyzetjelentés

 

Azon keseregtem (bár ez talán nem a megfelelő jelző rá) az utóbbi időben, hogy mennyire nem jut idő semmire, és amikor magamban soroltam az elvégezendő feladatok véget nem érő hosszúságú listáját, arra jutottam, hogy a blogolás is mennyire olyan dolog, amit hagytam elsikkadni némileg az utóbbi időben (oké, ott vannak a videók, de mégis), és amikor visszakeresgéltem, mikor írtam olyan istenigazán hosszabb, kifejtős-értelmes bejegyzést utoljára, elképedve szembesültem vele, hogy idén lényegében nem kerültek ide más jellegű bejegyzések, mint fotócsokrok vagy listák  illetve természetesen a videók, amelyek amúgy nyilván megtekinthetően Youtube-on is.

Életképek #02

A múlt hónapot az első életkép bejegyzéssel zártam, elérkezett az ideje a következőnek. Elég mozgalmasan telt ez a rövidke négy hét, tulajdonképpen végig dolgoztam, a hétvégéket itthon töltöttük, de nem is bánom, volt mit tenni így is bőven.

Az új munkahely - én, a folyamatellenőr

Nem voltam túl bőbeszédű az új munkahelyemet illetően, akkor most azért mesélek róla egy kicsit, mert amúgy nem titok (Facebookon aki ismerősöm, láthatta is kiírva), csak amíg nem töltöttem ott legalább pár hetet, nem akartam - és nem is tudtam - túl sok mindent írni róla.

Végül az ipari szférában helyezkedtem el egy helyi kis cégnél folyamatellenőrként, ami úgy kb. szöges ellentéte minden eddigi elképzelésemnek, de nem igazán érzem úgy, hogy megtaláltam a számításomat azokon a területeken, ahol eddig próbálkoztam (tudtam csinálni, alkalmas voltam, csak egyszerűen egy idő után egyik sem okozott örömöt - tudom, hogy a munkahelyre nem vigyorogni jár az ember, de azért jó ha egy alap feeling adott - persze más dolgok is közrejátszottak, de elsősorban ez). Úgyhogy gondoltam egy próbát megér, ha nagyon gáz lesz, maximum megmondom, hogy oké, mégsem, aztán kész, majd lesz más.

Diákként dolgoztam gyárban, de nyilván teljesen más volt a feladatom mint itt, na meg az egy többször ekkora cég volt, a lényeg, hogy volt némi elképzelésem, hogy körülbelül miről van szó (na meg a párom anno dolgozott ott néhány hónapot, úgyhogy nagyjából volt egy kis előnyöm). Amitől nagyon féltem, az a zaj, a szagok és azok a bizonyos női napok, mert a sok adminisztráció mellett azért van fejvesztett futkosás is olykor rendesen, de mint kiderült, ezektől egyáltalán nem kell tartani, előbbi kettő nem vészes és hamar megszokja az ember (már-már otthonossá válik kis idő után), utóbbinál pedig tudjuk úgy alakítani az időnkön, hogy a munka is haladjon és mi se purcanjunk ki. Amire viszont nem számítottam, az az emberi oldala - nyilván egy gyárban teljesen másmilyen emberek dolgoznak, mint akikkel az előző munkahelyeimen, főiskolán találkoztam, akik a baráti/ismerősi körömben előfordulnak - eleinte furcsa volt, hogy látszólag teljesen más dolgok foglalkoztatja őket, előfordulnak összezördülések, és ez nekem borzasztóan fura volt, csak lestem, hogy ilyen is van, testközelből nem találkoztam még ezzel a réteggel. Nem tudom, hogy ez a különbözőség mennyire okoz majd problémát, eddig úgy érzem, megfelelően tudom majd kezelni a helyzetet. Hála az égnek szerencsésnek mondhatom magam, mert a felettesem és a többi folyamatellenőr abszolút jófej és rátermett ember.

Életképek #01

El kell ismernem, hogy nehezemre esik személyes bejegyzést írni. Nem olyat, hogy ide vagy oda elmentünk, ilyen-olyan képeket készítettünk, ezt vagy azt vásároltam, esetleg egy kósza gondolat, hanem úgy igazán - írni azokról a dolgokról, amik történtek, amik nem hagynak nyugodni, valamiért megfogtak. Őszintén szólva csodálom valahol azokat az embereket, akik képesek abszolút én-blogot vezetni hosszú távon, olyasfajta nyitottság és bátorság szükséges hozzá, ami bennem azt hiszem nincs (már) meg, gyanakvó vagyok a magam módján, ami egyfajta falat emel.
Persze ez természetes, hiszen bárkihez eljuthat (és el is jut), így muszáj némi távolságtartás. A másik, hogy nem kifejezetten személyes blog, ezért nem is szeretném teleposztolni a saját kis butaságaimmal, de mégis sajnálnám, ha pont emiatt maradnék távoli némelyek számára.

Úgy döntöttem, minden hónap elején összegyűjtöm az előző hetek élményeit, gondolatait, ha már ti is szívesen olvasnátok hasonlót, számomra is előnyös, mert személyes naplót nem írok egy ideje (igaz a fontosabb, hivatalosabb eseményeket feljegyzem a határidőnaplómba, de az azért nem ugyanolyan), jó visszaolvasnom idővel mint nosztalgia, illetve látnom, hogy bizonyos dolgok mennyire megváltoztak, főleg pozitív értelemben. Kíváncsi vagyok, mennyire fog ez menni, mert elég nehezemre esik írni a legegyszerűbb, legártalmatlanabb személyes dolgaimról is, legalább feszegetem picit a saját határaimat :)

Természetesen nem szeretném, ha amolyan fogmosós-bloggá válna, de azt gondolom, havi egy-egy bejegyzéstől még nem esek át a ló túloldalára.

Mit csinál egy könyvtáros-gyakornok?

 

 

Elmaradoztak a bejegyzések, és amelyek születtek is az elmúlt hónapban, meglehetősen könyv(tár)közelinek bizonyultak, ez természetesen annak tudható be, hogy a gondolataim javát az új munkahelyem foglalja le - ennek kapcsán érdemesnek találtam írni is egy kis összefoglalót: jó terápia nekem, hiszen könnyebben tisztázom, milyen nem várt benyomások értek, mit tapasztaltam, miben csalódtam vagy épp miben értem el sikereket.

 

Nem tudom, ti mennyire vagytok kíváncsiak egy kis "behind the scenes" - dologra, de szerintem akit érdekel a szakma, de még vonakodik, esetleg "csak" lelkes könyvtárlátogató, annak tök jó lehet ezeket a dolgokat is elolvasgatni. 

Persze semmi igazán "titkos" nincsen a következő dolgokban, viszont kívülről ez nem "látszik", ezért izgalmas lehet.

Jobb esetben a legtöbben első alkalommal olvasóként/használóként lépünk be egy könyvtár ajtaján, viszont én elég speciális helyzetben voltam, állásinterjú előtt-után nem jártam ott, tehát abszolút ismeretlen volt számomra maga az épület, az állomány, a könyvtárosok is, van ennek egy hosszú előtörténete, páran tudják, igazából a lényege, hogy szinte nevetségesen egybehangzottak az események ahhoz, hogy oda kerüljek.

Introvertált személyiség és a könyvtárosság

"Szia. Tudnál az informatikus könyvtáros szakkal kapcsolatban tapasztalatokat mondani? Valószínűleg jövőre én is arra jelentkezek. Mennyire alkalmas könyvtárosnak egy introvertált ember? Eddig akármikor jártam könyvtárban 2-3 embernél többel nem találkoztam, szóval megtetszett a dolog."

- kaptam a kérdést ask.fm-en, és lassan szokás szerint itt válaszolok rá, jó kis kifejtendő dolgok ezek és feltételezem, másokat is érdekelhet, itt pedig lényegesen több embert elér, mint a kérdezz-felelek oldalon.

Koporsó-torta

Újra elővettem a Lidlis koporsó-sütőformát, ugyanis találtam egy tök jó vegán piskótareceptet (elvileg van valahol nekem is, de az istenért sem sikerült megtalálnom), hát jelentem, kevesebb cukorral, több kakaóporral és készlethiány okán sima olaj helyett kókuszzsírral és beletört csokidarabokkal is kiválóan működik :)

Életjel - Sopron

 

Sopron. Lassan azért csak felfedezzük. A várkerület nagyon-nagyon szép, bár olcsónak éppenséggel nem nevezném, viszont az emberek hihetetlenül kedvesek (fel voltam készülve, hogy mindenki goromba az "idegenekkel", azt hallottam ugyanis, hogy nagyon nem szeretik a "betolakodókat", vagyis akik csak frissen költöztek be és nem itt születtek, de szerencsére eddig semmi különöset nem vettem észre).

 

Az épületek szépségesek, a terek hangulatosak, magával ragadó, abszolút :)

 

Új otthon

Nos hát akkor jelentem, rendben megérkeztünk, ki is pakoltunk - bútorok híján egyelőre dobozokban, a földön hever minden, de a hétvégére megoldódik ez is.

Olyan nehéz elhinni ezt az egészet, hiszen tavaly augusztus óta erre vártunk és most itt vagyok, félelemmel vegyes izgalom kavarog bennem, már most iszonyatos honvágyam van, hiányzik apu, de ő is abszolút támogatott végig ezen az úton, és támogat most is, úgyhogy igyekszem ezt észben tartozik, de hát öt és fél évnyi egy helyen való tartózkodás után azért nehéz.

Hát a pakolás kaotikus volt, kiderült, hogy rengeteg holmim van, ráadásul néhány dolgot muszáj volt otthon hagyni, amiért majd még később mindenképpen visszamegyünk - feltehetőleg a november elsejei Scerra koncerten mégsem fogok részt venni nagy szívfájdalmamra, de fel kell állítani egy bizonyos fontossági sorrendet, ami miatt ez lecsúszott az első helyről. *sóhaj* Vagy még kiderül, nem tudom.

Szegény cicóink iszonyatosan rosszul viselték az utat, a két foltos, és ez a csöpp kis barna fent a képen, aki velünk utazott, macskahordóban természetesen, kábítva igaz (szerencsétlenek addig nyivákoltak és nyúlkáltak ki a rácson, amíg nem maradt más választás), de a négyórás út végére azért még így is nehéz volt, szegények az első nap csak ültek és néztek, nagyon megviselte őket a változás, nagyon meg voltak szeppenve, de most, a második éjszaka után azért oldódott a feszültség, most már egészen jól elvannak (nem is nagyon akaródzik kimenni nekik, majd alakulgat).

Idefönt nagyon hűvös van Somogyhoz képest, nem csoda, hogy sok helyen "viharsarokként" utalnak rá, viszont beszélgettem egy helyi egyetemista lánnyal, akinek az elmondása alapján nagyon jól fogjuk érezni magunkat, rengeteg zöld hely van itt, szép épületek, erdők, programok, rendezvények, fiatalok, közel a határ, szóval minden szép és jó (azt leszámítva, hogy a vastag kabátomat - meg azt hiszem, minden kabátomat - odalent hagytam, a növényeimet  meg bosszúságomra a webkamerát, de úgyis le kell menni még egyszer, ahogy írtam is, szóval majd megoldódik :) )

Most már csak a munka van hátra, attól meg nem félek, hogy ne találnánk :) Úgyhogy szokás szerint, bízunk a legjobbakban.

Élménybeszámoló a tanulmányi kirándulásról / Informatikus-könyvtáros

Azt tudni kell, hogy nem igazán vagyok az a mászkálós típus - vagyis de, ha családdal, rokonokkal, barátokkal vagy egyedül kell menni, az rendben van, de az ilyen komolyabb, szervezett események mindig aggasztanak valamiért - utoljára általános iskola ötödik osztályában voltam osztálykiránduláson, utána meg kilencedik előtt gólyatáborban. Azért szerencsére csak rávettük magunkat (a többesszám a csoporttársamat/barátnőmet jelöli), és így utólag nem is értem, mi a csudán idegeskedtem annyit.

Meglepően sokan ott voltunk (bár amikor az egész évfolyam kevesebb, mint egy tucat fő, nem tudom mennyire beszélhetünk 'sokról', de hát értitek), és mindannyian fáradtak, így az odaút kicsit olyan lökött hangulatban telt, mi tök jól elvoltunk hátul, viszont a másodévesek különösen csendesek voltak.Az út alatt a tanszékvezetőnk által összeállított kvíz-szerű kérdések után lemondóan sóhajtoztunk, hogy hát igen, azért csak kelleni fog ez az egy hónapnyi ismétlés államvizsga előtt. Viszont a hangulat jó volt.

Tapasztalataim az informatikus-könyvtáros BSc szakkal

 

Annak idején - három éve -, amikor én jelentkeztem az egyetemre, nem igazán találtam olyan oldalt vagy blogot, bármilyen bejegyzést, amiben arról lett volna szó, hogy ez vagy az a szak mennyire nehéz, könnyű, tanulós, érdekes, stb., így mondhatni elég nehéz volt választani. Többen kérdezték privátban, Facebookon, illetve ask.fm-en is, hogy milyen is pontosan az informatikus-könyvtáros szak, mert hát ugye külsősként bármelyik szakba belelátni maximum ismerős révén lehet, és aligha akad olyan ember, akinek a létező összes (őt érdeklő) szakra jár/járt ismerőse, hogy körbeérdeklődhessen.