A Sopronbánfalvi Hősi temetőről már többször láthattatok a blogon fotókat, egyik kedvenc helyem itt Sopronban, természetesen a Botanikus kert mellett. Érdekes, mennyire más arcát mutatja minden évszakban a természet, amennyire magával ragad az őszi nyirkos-nyálkás, esős-békás hangulat, annyira lelkes tudok lenni tavasszal, amikor a hosszú fakó-fehér, savószínű ég lassan élénk kékbe hajlik, a zöld növénykék egy szemvillantás alatt hagyják maguk mögött a téli álmot és mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy mikor is borult rügybe-virágba minden.
A szomszéd kertjében nyíló kedves kis sárga virágok ösztönöztek némi kimozdulásra, és milyen jól tettük, gyönyörű idő volt, friss levegő, néhol virágillat csapott meg, a temető kihalt, hát kell ennél több?
