 |
| forrás: wednesdaysnecropolis |
A bölcsességek bölcsessége:
Táncolni a halál elébe,
Táncolni vígan és vakon,
Mint pille őszi parlagon.
Próbáltam én mindent e földön,
Tudást, szerelmet vágyva, gyötrőn,
De minden léptem sírba vitt
És minden vágyam kába itt.
Elfonnyad itt a csók, a rózsa,
A csillag is lehull a porba,
Igazság, szépség hervatag,
Nincs semmi új a nap alatt.
A bölcsességek bölcsessége:
Táncolni a halál elébe.
Táncolni vígan és vakon
A rózsatermő sírokon.
1920
Imádom ezt a verset! *-*
VálaszTörlésSelania
Nem is gondoltam, hogy te ilyen "verses" vagy, láttam Facebookon is tettél közzé... nocsak :) Lehet rád írok majd alkalomadtán inspiráció céljából :)
TörlésÜdv. Óóó... A Juhász Gyula! Egy kicsit olyan nekünk ő mint a franciáknak Baudelaire. Cseppet sem nehéz minden idők leg-Anna-fixa-ideásabb költőjének A Beteg Kutya című versében a költőre magára ismerni. Juhász Gyula,akárha juhász-kutya lenne...talán -talán volt is ilyen képzet társítás...Érdekes;a versből egy konkrét részt önkényesen(én-kényesen inkább) kiragadva egészen vampirikus értelmezést nyer,én legalábbis mindig az Engedj Be! című mozival,könyvel asszociálom.Az alábbi volna az idézet:" A mindenség poklában didereg,
VálaszTörlésOly nyomorult, akár az emberek.
A megváltó halált nem ismeri,
Nem tudja, hogy az enyhet ad neki.
Csak nyöszörög, sírása könnytelen
S az égre szűköl árván, csöndesen.
Testvéred ő is és osztályosod,
A nap alatt egy a ti sorsotok"...