Heti vlog - cicákkal - folyamatos munkarend | 2025.03

 Egy hetünket követhetitek nyomon ebben a videóban, teljesen változó egyébként, hogy hogy néz ki, merre járunk és mennyi teendőnk van, előfordul, hogy jóval többet vagyunk otthon, máskor pedig összetorlódnak a teendők. Itt most kissé mozgalmasabb és cica-fókuszúbb időszakunk volt.
 
Más, rájöttem, hogy ez a hangalámondásos megoldás nem az én asztalom, a jövőben inkább a klasszikus, aktuális hanggal rendelkező felvételeket használom majd, mert utólag már nem feltétlenül emlékszem, mit szerettem volna mondani, illetve nehezebb időzítenem. Remélem, így is nézhetőnek találjátok.

Tartalomjegyzék:

Soproni Egyetem Botanikus Kert tavasz | 2024

 

Tettünk egy sétát a Soproni Egyetem Botanikus Kertjében, az ekkor készül fotók közül láthattok jelen bejegyzésben néhányat.

Kirándulás - Várhely kilátó, Kelta halomsírok | 2022.09.22 vlog

Hosszú idő után ez volt az első kirándulásunk, igaz elég soványka volt ahhoz képest, amiket korábban menni szoktunk, de a körülményekhez képest teljesen korrekt volt, sőt, váratlanul jól ment minden. Igaz, jól kijöttem a formámból, de ez nem tette kevésbé széppé az erdőt. Ebben a bejegyzésben a fenti videóban látható barangolásunk alatt készített pár fotót láthattok:

Fotócsokor: Fekete

Felfedeztük, hogy van Sopron közelében egy nem használt, elhagyatott helikopter leszállópálya, amelyre a közelmúltban Jin-Jang jelet festettek, és szerettük volna mindenképpen megnézni. 

Pár nappal korábban beszélgettünk arról, hogy milyen érdekes lenne Gáborral egy corpse paint-es fotósorozatot készíteni, amihez pont akkor a napokban szereztük be a festékeket, úgy gondoltuk, összekötjük a két dolgot. Nem mondhatnám, hogy igazán a helyzet magaslatán voltunk, de legalább jókat nevettünk és a képek egy része egészen jól sikerült, szóval érdekes élmény volt :)

Fotócsokor: A mocsár

Az erdős-fás területeket igazán rég óta szeretem, gyakran kirándulunk, túrázunk (gondolom ezt ti is észrevettétek - plusz amiről még nem készül "dokumentáció" :) ), viszont ritkán akad alkalmunk ellátogatni mocsarasabb, láposabb vidékekre, ami látványában, hangulatában igazán vonz, ezért örültem meg nagyon, amikor egy szimpla bográcsozás alkalmával - pontosabban amikor szabad tűzrakóhelyet kerestünk -, az út mellett megcsillant a víz.

Geocaching Sopron | 2019.07 Vlog

Felkerestünk néhány Sopronban található geoládát, amelyek mellett mint kiderült többször is elmentünk már korábban. Remek nap volt, az alábbiakban erről találtok fotókat: 

Magasbérci kilátó, Fehér-úti tó | kirándulás | 2019.07 Vlog

Egy újabb személyesebb bejegyzés következik, bár életem egy komoly szakaszát sikerült lezárnom  és hátrahagynom, sajnos utolérni még nem sikerült magamat - majd szépen lassan talán minden sorra kerül idővel.

Egy rakás hivatalos teendőt letudva végre volt egy kis szabadidőm, eredetileg a Badacsonyt fedeztük volna fel, egyetlen napra mégsem utaztunk le aztán, így Gáborom ötlete nyomán a Sopronhoz közeli Magasbérci kilátót néztük meg, hazafelé megálltunk egy kicsit a Fehér-úti tónál, ami konkrétan adta magát, ugyanis útba esett.

Tavaszi fotók a Sopronbánfalvi temetőből

A Sopronbánfalvi Hősi temetőről már többször láthattatok a blogon fotókat, egyik kedvenc helyem itt Sopronban, természetesen a Botanikus kert mellett. Érdekes, mennyire más arcát mutatja minden évszakban a természet, amennyire magával ragad az őszi nyirkos-nyálkás, esős-békás hangulat, annyira lelkes tudok lenni tavasszal, amikor a hosszú fakó-fehér, savószínű ég lassan élénk kékbe hajlik, a zöld növénykék egy szemvillantás alatt hagyják maguk mögött a téli álmot és mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy mikor is borult rügybe-virágba minden.

A szomszéd kertjében nyíló kedves kis sárga virágok ösztönöztek némi kimozdulásra, és milyen jól tettük, gyönyörű idő volt, friss levegő, néhol virágillat csapott meg, a temető kihalt, hát kell ennél több?

The Coldest Winter - téli töredékek II.

Az idei tél ezidáig nem adott okot akkora vacogásra mint az előző, emlékszem, milyen élettelenné gémberedtek az ujjaink, ahogy átvágtunk az erdőn a kis tóhoz, leheltünk hideg pamacsokban időzött el az arcunk előtt, az ég nappal fehér volt, éjjel piszkossárga a hófelhőktől. A forrás rendíthetetlenül csörgedezett, mi meg vacogtunk és nem hittük el, hogy valaha haza fogunk érni a melegbe, mintha egy másik világba cseppentünk volna.

Egy tavaszi csokor a soproni botanikus kertből

 

Már jó néhány  fotó készült itt, amit veletek is megosztottam, szeretem ezt a helyet ősszel-tavasszal, de télen és nyáron is találok mindig valami szépet. Azt hiszem, különösebben nem is írtam ennek a háttértörténetéről, szóval lássuk, mi az, amit tudni érdemes:

OotD: Urbex in black

[Instagram]

Az elhagyatott telket, amelyen a két épület áll, a párom fedezte fel - kis ideig postásként tevékenykedett mellékállásban, akkor haladt el többször előtte, majd mivel nem hagyta nyugodni a gondolat, többször megemlítette, egy kellemesen borongós napon meglátogattuk.

Életképek #02

A múlt hónapot az első életkép bejegyzéssel zártam, elérkezett az ideje a következőnek. Elég mozgalmasan telt ez a rövidke négy hét, tulajdonképpen végig dolgoztam, a hétvégéket itthon töltöttük, de nem is bánom, volt mit tenni így is bőven.

Az új munkahely - én, a folyamatellenőr

Nem voltam túl bőbeszédű az új munkahelyemet illetően, akkor most azért mesélek róla egy kicsit, mert amúgy nem titok (Facebookon aki ismerősöm, láthatta is kiírva), csak amíg nem töltöttem ott legalább pár hetet, nem akartam - és nem is tudtam - túl sok mindent írni róla.

Végül az ipari szférában helyezkedtem el egy helyi kis cégnél folyamatellenőrként, ami úgy kb. szöges ellentéte minden eddigi elképzelésemnek, de nem igazán érzem úgy, hogy megtaláltam a számításomat azokon a területeken, ahol eddig próbálkoztam (tudtam csinálni, alkalmas voltam, csak egyszerűen egy idő után egyik sem okozott örömöt - tudom, hogy a munkahelyre nem vigyorogni jár az ember, de azért jó ha egy alap feeling adott - persze más dolgok is közrejátszottak, de elsősorban ez). Úgyhogy gondoltam egy próbát megér, ha nagyon gáz lesz, maximum megmondom, hogy oké, mégsem, aztán kész, majd lesz más.

Diákként dolgoztam gyárban, de nyilván teljesen más volt a feladatom mint itt, na meg az egy többször ekkora cég volt, a lényeg, hogy volt némi elképzelésem, hogy körülbelül miről van szó (na meg a párom anno dolgozott ott néhány hónapot, úgyhogy nagyjából volt egy kis előnyöm). Amitől nagyon féltem, az a zaj, a szagok és azok a bizonyos női napok, mert a sok adminisztráció mellett azért van fejvesztett futkosás is olykor rendesen, de mint kiderült, ezektől egyáltalán nem kell tartani, előbbi kettő nem vészes és hamar megszokja az ember (már-már otthonossá válik kis idő után), utóbbinál pedig tudjuk úgy alakítani az időnkön, hogy a munka is haladjon és mi se purcanjunk ki. Amire viszont nem számítottam, az az emberi oldala - nyilván egy gyárban teljesen másmilyen emberek dolgoznak, mint akikkel az előző munkahelyeimen, főiskolán találkoztam, akik a baráti/ismerősi körömben előfordulnak - eleinte furcsa volt, hogy látszólag teljesen más dolgok foglalkoztatja őket, előfordulnak összezördülések, és ez nekem borzasztóan fura volt, csak lestem, hogy ilyen is van, testközelből nem találkoztam még ezzel a réteggel. Nem tudom, hogy ez a különbözőség mennyire okoz majd problémát, eddig úgy érzem, megfelelően tudom majd kezelni a helyzetet. Hála az égnek szerencsésnek mondhatom magam, mert a felettesem és a többi folyamatellenőr abszolút jófej és rátermett ember.

Fotócsokor: Ősz a botanikus kertben

 

A közeli botanikus kert az egyik kedvenc helyem, ha nincs kedvem túl sokat bóklászni, de szükségem van egy szeletke természetre, mindig itt találom magam - bár megvan neki az a hátránya, hogy túlzsúfolt, valahogy túl sok, túl sokféle növény burjánzik egymás hegyén-hátán, mégis megnyugtató a maga módján eltölteni benne egy pár órácskát.

Fotócsokor: Túra a poloskás-bérci kilátóhoz

Elhatároztuk, hogy a környékbeli kilátókat, nevezetességeket végiglátogatjuk (amennyiben valamilyen szempontból érdekesnek bizonyulnak) - persze nem fog amolyan túrabloggá változni ez a kis sarok, azt megígérhetem, de sajnálnám megtartani ezeket a fotókat és élményeket, ha már egyszer így alakult.

Kelta halomsírok és a Várhely-kilátó

 

Lassan egy hónapja nem voltunk sehol - nehézkes úgy összeegyeztetni a túraidőpontokat, még egy párkapcsolaton belül is, ha éppen az egyikőnk rendszeresen dolgozik hétvégén is, aztán amikor sikerül összetologatni egy pár napot, akkor meg ott a kérdés, vajon jobb-e az aktív kikapcsolódás, mint éjjelek éjjeléig fent ülni, nagyokat filozofálgatni (tényleg, hajnali kettő után jönnek a legérdekesebb gondolatok!), aztán másnap későig aludni, rakott krumplit enni és fázósan a takaró alól filmezni összebújva, bugyuta megjegyzéseket fűzni az éppen aktuális történéshez. 

De aztán a szép idő reménye csak kicsalogatott - persze a beígért napos, kellemes aztán esős, nyirkosba fordult, másnap amikor már otthon voltunk egész nap bezzeg hét ágra sütött, de sebaj - amíg nagy sár nincs, addig nincs mitől félni.

Sopron elég szép hely egyébként, rengeteg erdő, dombos vidék veszi körül, karnyújtásnyira van a természet, ebben hasonlít Kaposvárra, persze ott megvoltak az ezeréves kedvenc helyek, aligha fogja tudni átvenni az első helyet a kis kedvenc-listámon, viszont hangulatos és csodaszép, az egyszer biztos. Sajnos ez magával vonja azt is, hogy sokan kíváncsiak rá, meglepő, mennyi kisgyerekes család kerekedik fel hétvégenként.

Fotócsokor / Barangolás Sopronban

Az utóbbi napokat - jó idő nem lévén - a Balatonon történő ejtőzés helyett inkább a városban, illetve annak környékén történő kószálással töltjük, talán valami mégis jó ebben a hirtelen megnyirkosodott, hűvös időjárásban

Tulajdonképpen érdekes hely ez a Sopron, egyszerre érzem azt, hogy nem kívánok itt élni hosszú távon, mégis akárhányszor az utcákat rójuk, mindig találok valami olyan apróságot, ami gyönyörködtet, amit kár lenne nem megörökíteni. Ezúttal a Rák patakot néztük meg közelebbről:

Az árnyak titkosan közelegnek,
Kétsége megnő a szívemnek,
Mint a homály, miként az éjjel,
Te űzd fényeddel szanaszéjjel!

Juhász Gyula

 

...and whatever walked there, walked alone.”

Életjel - Sopron

 

Sopron. Lassan azért csak felfedezzük. A várkerület nagyon-nagyon szép, bár olcsónak éppenséggel nem nevezném, viszont az emberek hihetetlenül kedvesek (fel voltam készülve, hogy mindenki goromba az "idegenekkel", azt hallottam ugyanis, hogy nagyon nem szeretik a "betolakodókat", vagyis akik csak frissen költöztek be és nem itt születtek, de szerencsére eddig semmi különöset nem vettem észre).

 

Az épületek szépségesek, a terek hangulatosak, magával ragadó, abszolút :)

 

Költözés (Kaposvár - Sopron)

forrás: foxxinthewind

 

Lassan eljött ennek is az ideje, annyit tervezgettem, és most már csak kettőt kell aludni, vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyszerre érzem biztosan, hogy mennyire fog hiányozni, amit (akit) itt hagyok, és hogy mennyi új lehetőség vár rám a jövőben. Tudom, írtam erről (vagy legalábbis ilyesmiről) korábban, de ennyire közel, ebben a helyzetben még sosem voltam.

Jó érzés tudni, hogy van hova menni, hogy egy csomó régi kényelmetlen dologból kivetkőzhetünk, de mellette ott a kérdőjel, hogy ez valahol bizonytalan, de hát valójában minden a világon bizonytalan, nem?

Annyi fix, hogy az új lakás világos, hatalmas ablakai vannak, a hálók aprók, de a konyha csodaszép, és a tapéta a lépcsőfordulóban szerelem volt előre látásra, még ha a tárolónak kinevezett hatalmas szoba nem is túl bizalomgerjesztő első ránézésre.

De van kert, sok-sok zöld és vagyunk mi is cicástul, épségben-egészségben, szóval a következő bejegyzés már Sopronból fog érkezni :)

/sok-sok inspiráló fotó, amiket minden bizonnyal elkevernék, ha nem gyűjtöttem volna össze ide, márpedig hosszú távon szükségem lesz rájuk, alább látható ^^/