Egy újabb személyesebb bejegyzés következik, bár életem egy komoly szakaszát sikerült lezárnom és hátrahagynom, sajnos utolérni még nem sikerült magamat - majd szépen lassan talán minden sorra kerül idővel.
Egy rakás hivatalos teendőt letudva végre volt egy kis szabadidőm, eredetileg a Badacsonyt fedeztük volna fel, egyetlen napra mégsem utaztunk le aztán, így Gáborom ötlete nyomán a Sopronhoz közeli Magasbérci kilátót néztük meg, hazafelé megálltunk egy kicsit a Fehér-úti tónál, ami konkrétan adta magát, ugyanis útba esett.
Új-Hermes utolsó háza után tettük le az autót és egy elég szép állapotú, betonos úton indultunk el gyalog - amiről aztán végül kiderült, hogy ha időközben nem torpanunk meg, mehettünk volna amíg le nem jártuk volna a lábunkat, ugyanis a határ mentén szépen elvitt volna kilométereken át - csak éppen a kilátót nem érintette. :D Szóval rövidítettünk, fel a kis ösvényen, igen hamar megtaláltuk a helyet, amit kerestünk.
A szív alakú tűzrakóhely különösen tetszett, szívesen visszamennék majd valamit készíteni (bár azért a későbbi vadnyomok után felmerült bennem a kétely, mennyire jó ötlet ez - de aztán elhessegettem, amennyit mi erdőben járunk, lehetetlen, hogy ne fordult volna már elő olyan, hogy néhány méterre ne lettek volna tőlünk valahol az erdő lakói szépen csendben pihengetve...). Mindenesetre a csillagnézéssel egybekötött éjszakai vadkempingezést talán nem itt fogjuk megejteni.
A "rendes úton" vissza az autóhoz...
Fehér-úti tó
Igazán nem terveztünk semmiféle olyan fotót készíteni, amin "valahogy" kellene kinéznem, mégis közben egy csomó remek megvalósításra érdemes ötletet agyaltunk ki, rengeteget nevettünk ezalatt, a szúnyogok meg még annál is inkább örültek nekünk. Amit sajnáltam, hogy ez a "hajdobálós" spontán dolog nem lett szebb - hajmosós nap, eh - viszont a színe egészen különös lett, mármint semmi újítás, csak a fotón, pedig a többi zöldes-kékes árnyalat abszolút olyan, mint a valóságban is volt. Érdekes.
Viszont (főleg a közeli) fotókkal egészen elégedett vagyok, tudom rengeteget kell még tanulnom, de akkor is szeretem ezeket a sikerélményeket, amik ilyenkor érnek, hogy nem csak jó érzés ott lenni az adott pillanatban az adott helyen, hanem magammal is vihetem, és nem csak fejben, emlékként, ráadásul úgy, ahogy én szeretném, és megmutathatom nektek is, akik nem voltatok ott.
(Oké, nem ugyanaz a teljes felbontású képeket látni, mint ezeket a lebutított verziókat, de mégis...)
És végül sikerült a szitakötőt is elcsípnem, nagyon szerettem volna egyet, úgyhogy igazán jó kedvvel indultunk haza :)
(a fotók 2019.07.18-án készültek)
A csatornát a többi videóval, lejátszási listákba rendezve itt találjátok:
[ Gabriella Hel ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése