The Coldest Winter - téli töredékek II.

Az idei tél ezidáig nem adott okot akkora vacogásra mint az előző, emlékszem, milyen élettelenné gémberedtek az ujjaink, ahogy átvágtunk az erdőn a kis tóhoz, leheltünk hideg pamacsokban időzött el az arcunk előtt, az ég nappal fehér volt, éjjel piszkossárga a hófelhőktől. A forrás rendíthetetlenül csörgedezett, mi meg vacogtunk és nem hittük el, hogy valaha haza fogunk érni a melegbe, mintha egy másik világba cseppentünk volna.

Hiányzik a hideg, az a roppant, csontig hatoló, de örülök is, így aligha látogattuk volna meg a soproni botanikus kertet, a kedvenc házamat, a kaposvári Hősök Temetőjét, a lassan egy évtizede szívemnek kedves mezőket a csipkebogyókkal.

Vajon mit tartogat még számunkra a tél?