Az erdős-fás területeket igazán rég óta szeretem, gyakran kirándulunk, túrázunk (gondolom ezt ti is észrevettétek - plusz amiről még nem készül "dokumentáció" :) ), viszont ritkán akad alkalmunk ellátogatni mocsarasabb, láposabb vidékekre, ami látványában, hangulatában igazán vonz, ezért örültem meg nagyon, amikor egy szimpla bográcsozás alkalmával - pontosabban amikor szabad tűzrakóhelyet kerestünk -, az út mellett megcsillant a víz.
Kísérleti jelleggel gondoltam az egészet, ugyanis igaz, hogy 2018 szeptember elsején vettük meg a Nikon kameránkat, viszont nem sok lehetőségünk volt kamatoztatni, gyakorolni vele, így sok szempontból megérte: érdekes volt felfedezni a környéket (egy egészen szép áprilisi napot szántunk rá), jókat nevettünk és a különféle beállítási lehetőségeket is végig tudtuk bogarászni.
Hogy őszinte legyek, időnként nehéz Gáboromnak átadni azokat az elképzeléseket, amik szöget ütnek a fejemben, valahogy ilyen téren nagyon másképp gondolkodunk, de azt mondhatom, hogy erős fejlődést mutat (vagy inkább összecsiszolódunk szépen lassan, működik a gondolatolvasás, haha), igazán büszke vagyok rá, az elkészült fotók egyre gyakrabban közelítik, vagy egyeznek meg azzal, amit kitalálok. Természetesen abszolút együtt dolgozunk ilyenkor, teret kapnak az ő véleményei, felvetései is. Mindig jobb több szempontból vizsgálni egy adott feladatot, hiszen pont a különböző gondolkodásmódunkból, eltérő lépéseinkből adódóan juthatunk egy komplexebb megoldáshoz.
A mocsaras rész remek volt, sok kis zsombékos-fatörzses szigetecske emelkedett ki a vízből, egészen stabilak voltak, viszonylag nehézség nélkül lehetett rajtuk lépkedni. Mondjuk ez kellett is, mert jó 30-40 centi volt minimum az iszap a víz alatt, nem szívesen zavartam volna meg az - utóbb meztelen - lábammal a tótükör alatt zajló dolgokat.
Amit utólag mindenképpen másképp csinálnék, az a napszak megválasztása, ugyanis végig teljesen szemből sütött a nap, és a tavaszt meghazudtolóan igazi szemkápráztató nyári ragyogást kaptunk, ami tök jó - lett volna, ha az akkor amúgy is világos bőrömet nem vakította volna szinte fehérré. Biztosan erre is van valamilyen megoldás, akkor még nem kísérleteztük ki, nem voltunk vele tisztában. Úgy vettük észre, a naplemente előtti órák a szórt fénnyel a legtökéletesebbek ahhoz a hatás eléréséhez, ami nekünk tetszik.
Nem volt igazán koncepciónk, annyit tudtam, hogy melyik szettet szeretném viselni, a hosszú bot kell hozzá amit korábban ott találtunk, és egy goromba, vad karaktert szeretnék megjeleníteni, aki amolyan ösztönös chaotic neutral, igazából utólag visszanézve a fotókat (lassan 4 hónap elteltével) úgy érzem, nem sikerült ezt teljes mértékben reprezentálnom, annak ellenére, hogy tetszik az eredmény.
A láda utólag jutott eszembe, bár már használtuk egyszer (kétszer, háromszor), szerettem volna, ha van valami története az egésznek, ugyanis általában jobban tetszenek azok a fotók, ahol nem csak az adott személy szerepel és kész, hanem "történik valami". Nyilván ezt nonverbális jelzésekkel, testtartással, mimikával, stb. is remekül el lehet játszani, viszont szerettem volna, ha valami plusz szerepel benne.
Hogy mit rejt a láda? Ásványokat, száraz virágokat, talán értékes kincseket, talán értéktelen vackokat.
[Amolyan kis személyes megjegyzés, érdekes volt ennyi idő elteltével végignézni és megszerkeszteni ezeket a fotókat, ahhoz képest, hogy tavaly november-decemberben fogytam sokat (sajnos elég stresszesek voltak a körülmények), még az áprilisi magam is mennyire idegennek tűnik így kinézetre... ez egy S-es derékfűző volt rajtam, amit egy korábbi videóban mutattam, és pár napja, amikor a következő Goth Találkozós szettemet tervezgettem, felpróbáltam, azzal kellett szembesülnöm, hogy - míg ezeken a fotókon közel maximumra összehúzva még ott van vagy 10 centi, most lazán össze lehet húzni úgy, hogy a hátulsó két merevítő megszorul, és érzem, hogy még gond nélkül vehetnénk néhány centit. Ez csak amiatt aggaszt igazán, mert a legtöbb fűzöm (vagy fűzőszerű felsőm) M-es és nem tesz túl boldoggá, hogy a kedvenc ruháim/kiegészítőim lötyögnek rajtam. Ráadásul S-esnél kisebb fűzőket (legalábbis nem rendes, márkásakat) igazán elvétve lehet csak Ebay-en találni... /Oké, siránkozás befejezve :) Nyilván az eredménynek örülök - ha a metódusnak nem is -, szóval nem kell szánni, csak fura volt ezzel szembesülni./ ]
Az út túloldalán vígan növögetett a friss tavaszi fű, hasonló volt, mint itt a fotókon, amit igazán szeretek, nagyon jókedvre tud deríteni az eső utáni élettel teli növényzet látványa, ami leginkább az esős tavaszra jellemző, ilyenkor minden olyan friss és eleven!
Na ezek azok a "csak úgy" képek, amiket sokszor nem találok igazán izgalmasnak, viszont egészen elégedett vagyok velük, olyanra sikerültek, amilyennek elképzeltem őket, ezért mutatom most meg nektek.
Így készült :)
(a fotók 2019.04.07-én készültek)
Igazán jó látni, hogy ennyire összedolgoztatok és hogy a párod mi mindenben segít, mellett van, támogat. Amikor ennyire jó összhang és közös munka születik az azt jelenti, hogy ott valami nagyon működik. Még kívánom, hogy sokáig legyetek együtt és még sok közös projektetek legyen! ^^
VálaszTörlésImádom a szetted, ahogy a helyszínt is. Egyedi mindkettő. Nekem úgy tűnt, hogy az arcodat nem szívesen mutattad vagy ha mégis szembe néztél a kamerával, akkor olyan távol álltál, amennyire lehet.
Nem kell félni tőle. Tény, hogy nem feltétlenül lesz az összes képen olyan az arckifejezése az embernek, mint amit elképzel, de akadhatnak nagyon jók is. :)
Végre, megosztottad a képeket! Már nagyon vártam! :D