Jó régen, még 2019 februárjában volt utoljára Életképek bejegyzés, igaz azóta két részben témába vágó videót is sikerült összehoznom, a check in 1 (2022) és check in 2 (2023)-t, amelyekben nagyjából összefoglaltam, hogy mi történt az utóbbi időben. Volt, amikor egészen rendszeresen sikerült posztolgatnom őket (hiányzik is az a lendület), volt hogy szinte hónapról hónapra, illetve instagram fotókon keresztül meséltem el, hogy merre jártunk, mit csináltunk.
Bevallom, jó ideje nem is gondoltam erre, egészen pontosan kettő darab piszkozatot találtam itt a blogon 2021-ből ami ez a kategória, ám részben az már nem is aktuális - persze ettől függetlenül érdekes lehet mint emlék, onnan jutott most eszembe, hogy az utóbbi jó fél évben egy barátnőmnek többször is küldtem afféle photo-dump jelleggel, pár mondatos kis sztorikkal, hogy így elmeséljem, megmutassam mi a helyzet mostanában. Illetve egyre gyakrabban látok instagramon és Tiktokon is olyan fotófűzéreket, amik bemutatnak egy-egy napot vagy időszakot valaki életéből. Valahonnan ennek a két dolognak a találkozásából érhetett meg az elhatározás, hogy folytassam itt - bár nem ígérek sajnos továbbra sem rendszerességet, mert hiába találom időről időre úgy, hogy na most aztán újult erőre kaptam és folytatódik minden a régi kerékvágásban, azt vettem észre, a külső és belső körülmények kiszámíthatatlansága miatt sokszor későbbre halasztódnak a terveim (már ha egyáltalán sikerül kivitelezni őket).
(Ez a bejegyzés visszadátumozott, azaz 2023 szeptemberében-októberében írom ugyan, de április elejére időzítem vissza, hogy ha időrendben olvassátok a blogot, ne legyen kusza.)
(Több, nagyobb képek Instagramon)
Még pár szó tavaly december végéről: hát ahhoz képest, hogy úgy gondoltuk, pihenés lesz, rohanás volt, még pár ajándékot kellett beszerezni, és bár végül nem utaztunk haza Kaposvárra, így is elég zsúfoltra sikeredtek a napok. Az év legvégén a Sopron-közeli Tómalomra mentünk kicsit kirándulni, ami nagy felüdülés volt, részben mert a műtétek után még nem sokat mozdultunk így ki, és borzasztóan jól esett, részben mert váratlanul nagy köd volt, és ilyen különleges atmoszférájú erdőben még sosem sétáltunk.
A fenti videó készült róla, amint külön bejegyzésbe kerülnek az akkor készült fotók, ide kattintva lesz majd olvasható.
JANUÁR
(Több, nagyobb képek Instagramon)
Január elején aztán Pécsre utaztunk, ami nem semmi egy menet volt, először Budapestig mentünk, majd onnan délnek, összesen vagy 6 órát autóztunk (illetve ha azt vesszük, valamivel kevesebbet, mivel a derekam miatt hivatalosan kb. fél óránként meg kellett volna állni nyújtani - ezt azért igyekeztem kitolni kicsit - nettó kevesebb volt nyilván). Nagyon édes kis szálláshelyünk volt, bár némileg eklektikus, mindenesetre a szomszéd macskája vitt mindent (aki nem jöhetett be természetesen, attól függetlenül gyanúsan jól tudta, merre az arra :D)
Másnap reggel izombiopszia, amitől iszonyatosan rettegtem (nem kellett volna), szerencsére negatív volt a feltételezett betegségre, csak apró eltérések akadtak, majd Violával sétáltunk körbe a városban. Két dolog bebizonyosodott: az egyik, hogy Pécs még így télen, a nevezetességek egy részének felújítása ellenére is nagyon szép város, a másik, hogy Viola még elragadóbb élőben, mint amilyennek gondoltam <3
Szívesen találkoztam volna más ismerőseimmel is, gondolok itt Laurára vagy Tinkára, de az idő szűke miatt nemigen volt rá lehetőség. Olyan érdekes, mert anno jó egy órára laktunk Pécstől (Kaposváron), és alig utaztunk oda, most meg így elsodródtunk, és szívesen mennék. Még gyerekként voltam párszor különféle orvosi okok miatt, meg talán két alkalommal tiniként, legutóbb talán 2011-ben (?) Leander koncerten (ez volt az első közös koncertünk Gáborral, hát nem semmi!), azóta azért rengeteget változott a város. Vicces volt, hogy az emlékeimben egy-egy szökőkút milyen hatalmasnak tetszett, most meg hitetlenkedve néztem, hogy tényleg ez lenne az?
Mindenesetre bízok benne, hogy a közeljövőben újra eljutunk majd egy pár napra, amikor kicsit szabadabban leszünk, mert látnivaló (és találkoznivaló :) ) lenne bőven. (A Pécsi Tudományegyetem botanikus kertjét úgy szerettem volna megnézni, de esélytelen volt, amúgy meg nyitva sem volt éppen, legalább kevésbé fájt a szívem miatta).
Budapest - Aztán volt némi pánik, ugyanis már december közepén kezdett kicsit rosszabb lenni a derekam, gondoltam majd kipihenem a karácsonyi szünet időszakában, na gondolhatjátok, milyen pihenés volt 🙄 A két ünnep közti rohanás, utána ez a hosszú út, majd egy húzósabb munkanap, aztán táppénz és a rémület, hogy kezdődik elölről minden. Szerencsére szépen helyrejött aztán, viszont volt egy gyors MRi vizsgálat, konzultáció az idegsebészemmel, aztán irány haza és folytatódott minden. Végső soron felesleges volt ha azt nézzük, de akkor még nem tudtam, hogy mi hogyan működik, milyen tünetek milyen megoldást igényelnek - pl. mennyi fájdalom van még "rendben", ha zsibbad, és a többi, mit tegyek, mikor nyújtsak többet, mikor pihentessek, mikor használjak izomlazító gyógyszert vagy erősebb, ízületi gyulladáscsökkentőt, és a többi, amit azóta volt időm kitapasztalni, így azért megnyugtatásképpen nem ártott ha azt nézzük. (Illetve kiderült, hogy sérvem már nincsen, cserébe gerinccsatorna szűkületem, hegesedés van, ami nagyrészt ugyanazokkal a tünetekkel jár, mint előtte a sérv :D szóval szuper & nem szuper. De legalább a szállás ablakából szép volt a kilátás, az is valami.)
FEBRUÁR
Február 3 / Diabolus In Musica & Zselenszky koncert
Kellemes véletlen folytán pont ráértünk aznap este, amikor a Diabolus in Musica itt, Sopronban lépett fel, ráadásul vagy öt percre tőlünk, így egyértelmű volt, hogy elmegyünk. Nagyon rég óta hallgatunk Superbuttot, az Ørdøg énekese pedig a Superbutt énekese, a Diabolus pedig az Ørdøg akusztikus verziója, innen indult az egész. Kis klubos hangulat volt, nagyon élveztem, bevallom némely számukat itt szerettem meg, ami felvételen nem állt előtte olyan közel hozzám, ami tök érdekes. Abszolút nem az a szokványos koncert-érzés volt, sokkal bensőségesebb, nem számítottam erre. A srácok szuperek és barátságosak voltak 🖤
Február 4 / Leander
A Diabolus után másnap hajnalban munka, majd este Leander, ami igaz nem volt sokáig színen nálunk, Gábor kezdte el hallgatni az új, Vérkeringő albumot, nekem meg olyan szintű dallamtapadásom lett, hogy kb akkor is ez szólt a fejemben, amikor a valóságban már nem :D Ebből kifolyólag természetesen muszáj volt elmenni, ha már szintén Sopronba jöttek. Féltünk, hogy nagyon fáradtak leszünk, hajnali egy körül feküdtünk, fél ötkor már napon voltunk, 12 óra munka, de teljesen vállalható és élvezhető volt.
(Mellette sajnos itt kezdtem el akaratlanul is bosszankodni, hogy a pozitív élmény ellenére vannak olyan dolgok, ami miatt nem teljes az összkép: gondolok itt arra, amikor a közvetlen közelben teljes hangerőn beszélgetik/nevetgélik végig a fellépést, vagy hangosan, részegen gajdolnak, zavaróan jönnek-mennek folyamatosan a számok alatt, vagy elviselhetetlenül bűzösek, nehéz teljes mértékben az előadásra koncentrálni. De most elengedem a témát, nem panaszkodni "jöttem", csak a téma kapcsán eszembe jutott.)
Nagyon tetszett a koncert, élőben (is) ütősek voltak a számok, úgy tűnt, a közönség igazán élvezte. Utána lehetőség volt pár szót váltani Leanderrel, Valentinnel, és nagyon pozitív volt azt érezni, hogy mennyire közvetlenek és emberiek a sikerek ellenére is.
Szuper volt.
Amúgy a hónap relatíve eseménytelenül telt, dolgozgattunk, masszőrhöz jártam, cicákat vittük kisebb dolgokkal dokihoz (oltás, tesztelés), szóval szerencsére nyugi volt.
MÁRCIUS
A március is hasonlóan folytatódott, munka, gyógymasszőrhöz járás, cica ügy-intézés (szükségessé vált egy Budapesti specialistát felkeresni, mivel olyan helyzet állt elő az egyik cicánknál, amihez a környéken nem voltak még a megfelelő eszközök).
Szerencsére azért kicsit kimozdulósabb volt - jött a jobb idő, a gyenge, de határozottan érezhető napsütés az lélekemelő a folyamatos hideg és sötét után.
Március 3 / Autós pihenő, Fehér úti tó kirándulás
Ez a kis séta leginkább az aranyos kacsapárról emlékezetes, a Fehér úti tónál az egyik horgászhelyen aludtak együtt összebújva. Szívmelengető látvány volt. Sajnos túl sok tavaszi virággal nem találkoztunk cserébe ott voltak a cuki kacsák, szerintem jobban jártunk.
Március 15 / Kámoni Arborétum
Március 15-én látogattunk el a Kámoni Arborétumba némi tavaszi élmény reményében, hazafelé a Szelestei Arborétumba néztünk be, erről videó is készült. A Szombathelyen található Kámoni Arborétum tőlünk körülbelül 1 órára található, adta magát, hogy lassan meglátogassuk. Az ünnepnap ellenére (vagy pont amiatt? Ki tudja.) kevesen voltak látogatók, pedig azért lehetett nézelődni. Sajnos a hóvirág elnyílófélben volt, cserébe volt rengeteg tőzike, illetve láttunk mocsári ciprust (ami nagyon tetszett - a fenti fotók közül a felső-középsőn láthatóak a gyökerei.) (Köszi, Mona a meghatározást <3)
A Szelestei Arborétum némileg kihaltabb volt, de azért jó kis sétát tettünk ott is.
Borzasztóan fáztunk egész nap, nem számítottunk ilyen hidegre, ez nagyon megmaradt :D
Március 18 Ørdøg / Raksha Bandhan / The Unknown Disorder - (Győr, A Beton)
A Diabolus koncerten hallottam róla, hogy az Ørdøg banda Győrben is fellép, tőlünk bő egy óra, így nem volt kérdés, hogy megyünk. (Amúgy nem szoktunk ennyit koncertre járni ám, valószínűleg az elmúlt két év bezártsága kereszteződött a szerencsével, hogy volt a közelben esemény.)
A Beton nevű rendezvényhelyszín bazi érdekes és vagány volt, amennyit láttam, hallottam belőle, igazi közösségi térként funkcionál, számos jó ügyet támogat, helyet ad a helyi kisebb-nagyobb bandáknak, szóval szuper a győrieknek, kár hogy nem tudtam róla korábban.
A koncert jó volt, de valamiért mégis úgy éreztem, hogy a korábbi Diabolus szintjét, amit elég meglepőnek találtam, mert eddig metál zene téren az akusztikus verziók nem szoktak jobban tetszeni, mint az eredeti hangszerelés, és ez itt most pont így történt.
***
Random & cicás képek így a végére:
Még az év legelejéről - napfelkelte <3
Hajnalban/reggel munkába menet, az első időszak, amikor már elkezdett világosodni reggel 6 előtt <3
Éjszaka, nagyon szép volt élőben
Pufi és Pici, ritka pillanat :D Olyan édes másoknál mindig összebújós cicákat látni, nálunk meg olyan ritkán fordul elő :(
Pufi külön
Mila
***
Nagyon jól esett ez a relatíve sok program, kimozdulás az előző két év után, amikor gyakorlatilag szinte csak otthon voltam, vagy kórházban - oké, szerencsére november végétől azért már dolgozgattam, de a december utolsó két hete szabi volt, meg ünnepnapok, szóval ideális "visszaszoktató" idő volt a kb. 9 hó kényszerpihenő után. Egyébként dolgozni is felüdítő volt lelkileg (testileg fárasztó persze), de néhány nap elteltével elmondhatatlanul boldog voltam, hogy te jó ég, újra munkaképes vagyok, nem dőlt össze a világ! Tényleg, előtte rengeteget szorongtam azon, hogy mi lesz velem/velünk, ha nem tudom folytatni a jelenlegi munkámat, akkor hogyan tovább, covid alatt eléggé megszenvedtem a munkakeresést, és bennem maradtak azért a rossz érzések ezzel kapcsolatban. Számomra a bizonytalanság a legrosszabb.
A következő hasonló bejegyzés kicsit színesebb lesz, sajnos egy rég óta használt memóriakártya megadta magát, így is szerencse, hogy annyi fájlt vissza tudtam róla hozni, amennyit, erre sem számítottam, szóval még így is nagyon örülök, de sajnos amit nem sikerült, azt nem tudom emiatt megmutatni nektek. Az április-május-június szakasz érdekesebb lesz ilyen szempontból, ígérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése