Ez a hét kifejezetten kedvező a nagy őszi sétákra - legalábbis itt Somogyban, szép az idő, a nap gyengén süt, nincs sok ereje, de azért mégiscsak jól esik a renyhe meleg, hiszen árnyékban már-már hűvös van, az éjszakák pedig hidegek.
Örülök ennek a hirtelen nyakamba szakadt néhány hét időleges szabadságnak, hiszen hiába élek évek óta olyan helyen, ahol szebbnél szebb erdők vesznek körül, az iskola vagy a munka miatt sosem volt elég időm ennyire sok időt annak szentelni, hogy csak úgy kóboroljak, figyeljek a természetre, terményeket és növényeket gyűjtsek, feltöltődjek. Szerencsére jól alakulnak a dolgok, és már nem sok időm lesz ezzel foglalkozni, remélem, minél teljesebben ki tudom majd élvezni a maradék szabadságot, a maradék őszt, a maradék régi-itthont.
Édesapámnak köszönhetően egy almaszedésbe is belecsöppentünk, nagyon jól éreztük magunkat, két nagy láda almát is hazavihettünk (amiből én és a Kedves az egyiket meg is kaptuk saját felhasználásra), kiderült, hogy nem voltak permetezve, tehát mondhatni bio. Nagyon szép pirosak, kellemesen savanykásak, már egy adag almás pite el is fogyott. Azt hiszem, sürgősen utána kell, hogy nézzek, hogy létezik-e olyan, hogy almalekvár, de kompót/befőtt mindenképpen lesz egész télen, az már biztos.
De még mennyire, hogy van almalekvár, ami ráadásul eszméletlenül finom is :) Én még ugyan nem készítettem, de kósoltam és imádtam.
VálaszTörlésBizony :) Imádom az almalekvárt :)) Nagyon szép helyen jártatok. Én is nagyon vágyok most egy kis erdőzésre.... :))
VálaszTörlésNa, jól hangzik, ha ti mondjátok, akkor biztosan fincsi, találtam is néhány izgalmas receptet, karácsonykor, a nagy hóban, hidegben jó lesz majd elővenni, finom fahéjasan, á :P
VálaszTörlés