Kincsvadászat #27 - Egy NAGY kupac fekete cucc felpróbálva (goth, dark, alter) turkáló, másodkézből

Kincsvadászat után 24 - Egy kupac fekete cucc - felpróbálva

A második "felpróbálós" kincsvadászat után videóm, ezúttal 9 darab ruhával. :)

Kincsvadászat után 21 - Egy kupac fekete cucc - felpróbálva

Az első "felpróbálós" kincsvadászat után videóm, ha minden a terv szerint alakul, nyár elejétől már egy jobb eszközzel tudomrögzíteni - alig várom már! :) Jövő hónapban esélyes, hogy újra ellátogatunk Ausztriába, szeretném majd azt is megörökíteni és megmutatni nektek - mind a vásárolós, mind a felfedezős - főleg ezutóbbi - oldalát, mit szóltok?

Turi TAG / Személyes

A nemrégiben újult erővel visszatérő The Pale Journal blogon találtam ezt az érdekes kis TAG-et, és bár nem vagyok nagy efféle kérdőív töltögető, mégis kivételt teszek, hiszen a témájából adódóan közel áll hozzám, talán számotokra is érdekes lehet. Utoljára a könyves-olvasós volt, amit kitöltöttem, ha van kedvetek, lessétek meg azt is :)

Mióta elköltöztem Kaposvárról, csak akkor veszek ruhát, ha muszáj – és ez a muszáj nem az a „júj, ezt mindenképp meg kell vennem”- kategória, hanem ha már tényleg vállalhatatlan az adott nadrág/kabát/cipő, ugyanis újonnan nem igazán szeretek vásárolni, a butikok nem az én világom, a kínai nagyon hamar megadja magát, a vásár/piac és a Jófogás/Vatera itt a lassú haldoklást folytat, a turkálók pedig olyan darab, illetve kilós árakon üzemelnek, hogy jobban megéri megvenni ugyanazt a darabot a plázában (!), mind secondhand. De azt hiszem, erről siránkoztam már eleget, szóval lássuk.

OotD: Corp goth

Bár ezzel az összeállítással korábban találkozhattatok már - hisz ebben mentem államvizsgára is, meg megmutattam, amikor a ruhatáram részévé vált ugye, de úgy érzem, megér még egy bejegyzést, hiszen olyan kis szép, ráadásul mostanra nem csak ünnepi darab, hanem teljes jogú mindennapi viseletté vált. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de egyszerre sajnálom felvenni hétköznapra, "csak úgy" a szebb darabokat, és egyszerre sajnálom azt is, ha a szekrényben - vagy jelen esetben a rattan-ládáimban - szomorkodnak.

OotD: Zöld rózsák és pillangós bross

Előre is elnézést kérek a képek minősége miatt, a kamerám megmakacsolta magát és nem hajlandó vadi új elemekkel sem bekapcsolódni - úgy veszem észre, ez a régebbi fajta fényképezőgépek népbetegsége: idővel egyre hamarabb lemerülnek még márkás elemek használata mellett is, sőt, a "kínai" noname darabok egyszerűen be sem hajlandó kapcsolódni. 

No mindegy. Ez a szett azért különleges számomra, mert színes, bár nem adja vissza a kép, de valójában sötétzöld a felső, nem pedig ilyen kékes, tipikusan az a zöld árnyalat, amiért odáig vagyok meg vissza :) Bár még így is furcsa, hogy nem fekete, amilyen kizárólagosan többségében lenni szokott.

Egészen kellemes meglepetés volt, hogy a borongós, hűvös idő ellenére sem fáztam, még, melegem is volt hazafelé - természetesen egy egyszerű sima fekete leggingset is viseltem hozzá..

A csizma egy korábbi kincsvadászat-posztból lehet ismerős, a szoknyát Ausztriában vettem, a felső ha jól emlékszem, szintén turis, a kabátkát még évekkel ezelőtt a Hádában találtam, a brossot pedig édesapámtól kaptam, és a csomagolás során bukkantam rá újra. Nem egy übergót szett, de szerintem nagyon kedvesre sikerült.

 

Kincsvadászat után #10

v

Utoljára februárban volt ilyesfajta témájú bejegyzés, ugyanis még mindig a költözés előtti - egyre fogyatkozó - napokat éljük. Mondjuk nem hiszem, hogy ebből a fészekelhagyósdiból ti bármennyit is megéreznétek, ugyanis nem hinném, hogy munka mellett heti kétszer azért ne tudnák időt szakítani legalább arra, hogy egy rövidebb bejegyzést közzétegyek - maximum más színű lesz a szőnyeg, amin fényképezem a holmikat :)

Mindössze két ruhadarabot szereztem be, ami amolyan rekord, mert egyébként szeretek vásárolgatni, csak mostanában nem találok semmi kedvemre valót. Az egyik ez a zsabós fehér pamut ing, ami valami hihetetlen szerencse folytán került hozzám - apum időnként hoz hagyatékból holmikat, és nyilvánvalóan én is átválogatom őket, ha lehetőség adódik :)

Kincsvadászat után #09

Mostantól azt hiszem nyár végéig némileg meg fognak fogyatkozni az ehhez hasonló  kincsvadászat után-posztok, egészen egyszerűen mert egyrészt újra iskola és a péntek délelőtti bálabontásokról simán lecsúszok, másrészt valahogy mostanában nem is találni olyan jó cuccokat, lassacskán elmegy a kedvem az egésztől, pedig régen micsoda megszállottsággal viseltettem iránta! Na meg ugye a korábban említett gyűjtsünk-hogy-saját-lábra-álljunk projekt is korlátozza a költségvetést.

Kincsvadászat után #08

 

Íme, az év utolsó - és emellett az új blogon az első Kincsvadász-posztja. Régóta nem készült hasonló bejegyzés, nos igen, a kezdődő igazi felnőtt élet, az önállóság átka és öröme egy személyben a pénz, az egyrészt jó, mert miután kiröppen az ember (vagy legalábbis elmúlik tizennyolc éves), végre dolgozhat, és arra költheti, amire csak szeretné. Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy már csak fél évem van vissza az egyetemi tanulmányaimból, aztán irány a nyílt víz - ki tudja még pontosan hogyan lesz, vannak ugyan terveim, de nyárig még annyi minden változhat :)

Nos visszatérve a témára, ezért is előfordulhat, hogy megritkulnak a hasonló bejegyzések - nem, nem az összes bejegyzés, csak az effélék, szakdolgozat mellett még simán belefér heti néhány poszt. Hát akkor lássuk...

A nagy szekrény-poszt 2013: Ruha-halmok

 

Évente kétszer rendezek egy ilyen szekrény-szemlét (amit a Szerelmem úgy általánosságban mindig alig vár, de igazán alig :D), ami abból áll, hogy időjárástól függően a meleg vagy a hideg időre való ruhákat kipakolom a böhöm nagy szekrényből és betessékelem őket a mindennaposan használt cuccaim közé.

A legutóbbi ilyen akció közben eszembe jutott, hogy a mindenit, azért mégiscsak fura, hogy olyan sokan panaszkodnak, hogy nincs "goth ruhájuk", nem tudnak a szubkultúrára jellemző holmikat viselni, mert "nincs olyan bolt a közelben ahol vásárolni lehetne olyasmit". Tudjátok, az az igazság, hogy középsulis korom óta rendszeresen járok turkálókba, és amint saját kasszára kerültem, dolgozni kezdtem (~18 éves korom óta) ez nemhogy alábbhagyott, sőt! És gyakorlatilag kevés kivétellel az egész ruhatáramat azóta szedtem össze, ilyen second-hand helyekről, vagy Vaterán és egyéb eladós oldalakon össze-licitálgatva.

Természetesen eleinte, főleg az első évben összevásároltam minden vacakot felbuzdulva azon, hogy jé, mennyi jó ruha, meg hát hogy - munka révén - van miből, viszont idővel rá kellett, hogy jöjjek, hogy attól, hogy valami első ránézésre érdekesnek tűnik, még lehet, hogy
1.) rajtam nem mutat olyan jól,
2.) ha nagy akkor sosem lesz hozzá kedvem, hogy elővegyem és bevarrjam
3.) sokkal egyszerűbb vagy elcserélni/eladni, vagy egyszerűen meg sem venni és akkor annyival több marad.

 (Nem kell itt tízezrekre gondolni, a poszt végére úgyis meglátjátok :) )

Kincsvadászat után #01

Most ugyan nem voltunk annyifelé, mint múlt hónapban, egyrészt sajna nincs mindig akció a könyvesboltokban, viszont találtam egy oldalt, ahol szinte MINDEN ezer forint alatt van, újonnan, íme, lesd meg, hátha találsz te is valami kedvedre valót:

 

Szóval, még a múlt hónapban vásároltam egy lánytól Facebookon, keresztül egy nagyon aranyos kis tatyót, ugyanis már jó ideje nos... archiváltam a szimatszatyrot - nem, nem dobtam ki, nem lenne szívem, főleg mert a fateromtól kaptam, de valahogy már nem passzol. Ugyanúgy, ahogy hosszú szoknyát és extrémebb fűzőt sem veszek már fel utcára. Kinőttem, vagy mi a fene, de az nem jelenti azt, hogy akkor most már meg is tagadnám, értitek, mire gondolok.