Íme egy újabb
goth/alternatív karakteres regény, mégpedig a kevésbé kedvelhető fajtából – próbáltam magam távol tartani a kritikáktól (főleg a negatívaktól), viszont sajnos azt kell hogy mondjam, én sem tudnék igazán felemelő, kedvcsináló ajánlót írni ehhez a történethez. Egyezzünk ki annyiban, hogy ez most inkább afféle beszámoló, nem pedig noszogatás, hogy biza kapd le a polcról, mint ahogy azért eddig elég sok könyvnél - hála az égnek – mertem ajánlani.
Sajnos se a goth karakter, se a történet nem nyerte el igazán a tetszésemet, de kezdjük inkább az elején, lássuk, miről is van szó pontosan. Adott egy középiskolás csajszi, Ever, aki tragikus módon egy autóbalesetben elveszítette a szüleit és húgát, ő maga is majdnem odaveszett, ám csodával határos módon megmenekült – viszont attól a naptól kezdve valami megváltozott: hallani kezdte az emberek gondololatait, látni az aurájukat, és nem mellesleg a kistini húga szellemét, akivel kvázi együtt él. Mellesleg Ever (természetesen) csinos, szőke hajú, jó tanuló, a történtek előtt népszerű is volt – és a kulcsszó a „volt”, ugyanis képességeit elnyomandó kapucnis pulcsit visel és folyton zenét hallgat, hogy elnyomja a többi ember rátörő gondolatait, meg úgy egyáltalán, távol tartson mindenkit magától, az osztály lúzereivel (a goth csaj meg egy meleg srác) kezd lógni. Nagynénje veszi pártfogásba, aki übergazdag, ám az emberi kapcsolatokhoz annál kevésbé ért.