2014. február 27., csütörtök

OotD: Csipkenyakék és tüllszoknya


Előre is elnézést kérek a borzasztó képminőségért, úgy tűnik az öt megapixel nem számít olyankor, ha a kora esti gyér fényben megvilágított szobában igyekszik az ember lánya lekapni bármit is.
Tudjátok, nem vagyok nagy híve az outfit-posztoknak, egyrészt mert (főleg télen) borzasztó unalmasan öltözködök, bakancs, farmer, egyszerű garbó vagy pulcsi és a szövetkabát sállal, nem sok értelme volna lefotózgatni - a másik oka pedig, hogy a Kedves - nos a lehető legszebben szólva nem a fotózáshoz ért a legjobban, a gondolattól pedig, hogy a tükör előtt tekeregve kattintgassak, elmegy az életkedvem is. 

Viszont ha már egyszer sikerült egy klassz kis "ünneplős"- vizsgázós zsabós blúzt beújítani a hétvégén a vásárban, és még a rendelt nyaklánc is megérkezett, Kincsvadászat posztot nem érdemes két darabért írni, de így azért már megteszi. A nyaklánc elég hamar megérkezett, jelen pillanatban éppen négyszázötvenegy forintba fáj az az 1 euro és 99 cent, amennyit fizettem érte, és nem bántam meg: pont olyan, mint a képen, a csipke tartósnak tűnik, szép, a láncokkal és a gyöngyökkel is minden rendben van. Mondjuk sajnálok olyasmire pénzt kiadni, amit magam is meg tudnék oldani itthon, viszont elképzelésem sincs, ilyen széles csipkét honnan lehetett volna szerezni (csak egy-két centis keskeny csíkokkal találkoztam eddig), bár mondjuk láncot meg gyöngyöt lehetett volna szerezni, de egyetlen darabnál nem érte volna meg (mert pl. a láncot is sok helyen méterre adják, a kapcsot is ötösével, stb.), szóval így került ő hozzám. Jó lenne valami kis színes-rózsás-virágos is természetesen fekete alapon :)

2014. február 10., hétfő

Kincsvadászat után #09

Mostantól azt hiszem nyár végéig némileg meg fognak fogyatkozni az ehhez hasonló  kincsvadászat után-posztok, egészen egyszerűen mert egyrészt újra iskola és a péntek délelőtti bálabontásokról simán lecsúszok, másrészt valahogy mostanában nem is találni olyan jó cuccokat, lassacskán elmegy a kedvem az egésztől, pedig régen micsoda megszállottsággal viseltettem iránta! Na meg ugye a korábban említett gyűjtsünk-hogy-saját-lábra-álljunk projekt is korlátozza a költségvetést.

2014. február 3., hétfő

Limitált ScerrA pólók / Személyes


Tudom, nem kifejezetten profilja a blognak a magyar metál zene, viszont mivel gyakorlatilag az Éjfény mellett a Scerra az egyedüli, aki miatt hajlandó vagyok ilyesmit hallgatni, nem tehetem meg, hogy ne írjak róla. 

Kezdem úgy érezni, hogy nincsenek véletlenek, pont pár napja nézegettük, hogy március közepén milyen jó kis buli lesz Pesten, akár fel is mehetnénk (sőt, mivel nemzeti ünnep, így órám sem lesz egészen biztosan, hah!) de ez még a jövő zenéje -, erre ma az első dolog, amivel szembetalálkoztam Facebookon, hogy az ötödik évforduló alkalmából az új logót limitált kiadású pólókra fogják applikálni! Az előző alkalommal magamnak, meg a páromnak is vettem egyet-egyet, meg az utóbbi lemezükből is (nagyon bele voltunk/vagyunk zúgva, na) viszont valahogy a korábbi albumukról nem vettem tudomást, most meg már ki tudja, hogy maradt-e... Ezért gyorsan írtam is egy mailt, és hamar válaszoltak is, szóval minden tök jó, már alig várom, hogy a kezemben tarthassam az új szerzeményeket :)

2014. január 29., szerda

A gót törzstől a goth szubkultúráig

Egy kívülálló számára, - de még egy magunkfajtának is- roppant rejtélyes lehet, hogy vajon miért is pont a "goth" elnevezést kapta a szubkultúránk. Laura Schwöbel az alábbi analógiára hívta fel a figyelmet, megemlítve a gót, mint barbár törzs, a gótikus építészet, majd irodalom, végül a szubkultúra közti hasonlóságokat, következetességeket. Legalább ennyit illik tudni, ráadásul - szerintem - mint érdekesség is megállja a helyét.

via Pinterest
Mivel sokak számára nem ismert ez a szubkultúra, így érdemes megjegyezni, hogy a „goth” mint mai csoport és a „gót”, megegyező hangzása (illetve angol nyelven szóalakja) ellenére bár félrevezető lehet, nem ugyanazt jelenti. A gót egy germán törzs volt a negyedik század idején – innen eredeztetve a gótikus, mint barbár asszociációt, hiszen szokatlanul kegyetlen szakrális áldozataival ellenszenvet ébresztett, illetve háborús tevékenységével hozzásegített Róma bukásához, emellett a sötét jelzővel illetett középkor eljöveteléhez.
A gótikus építészet Európában a XII. században ütötte fel a fejét, magasba törő, már-már csontváz-szerű kőből épített, karcsúnak ható székesegyházaival és templomaival, melyeket hatalmas üvegfelületek, hegyes tornyok, bordázott boltívek és különleges szobrok díszítettek. Az elnevezés itt is a barbár jelzős törzs nevére vezethető vissza, kifejezendő a reneszánsz emberek nemtetszését.
 
A gótikus irodalmat az építészet által inspirált ötletek csokraként lehetne meghatározni: ősi kastélyok, temetők, pislákoló lámpások, sikolyok és egyéb ijesztő, hátborzongató, rejtélyes, természetfeletti résztelek gazdagsága jellemzi. (Említésre érdemes kötetek: Horace Walpole: The Castle of Otranto (1764), Ann Radcliffe könyvei, és Mary Shelley Frankenstein-je (1818).

2014. január 22., szerda

Feltárni a goth szubkultúra történetét és sajátosságait

 
 
Avagy mit tegyen az ember, ha akár csak személyes okokból, vagy éppen szakmai, tanulmányi szempontból tényleg részleteibe menően kíváncsi az adott (jelen esetben goth) szubkultúra történetére, szociológiai hátterére, kialakulásának részletes mozzanataira, társadalmi megítélésére, irodalmi és művészeti sajátosságaira, öltözködési normáira, a társadalom visszhangjára - és még ezer más dologra, amilyen szempontból csak vizsgálni lehet? 
 
Az utóbbi időben szerencsére egyre többen választanak szakdolgozatuknak olyan témát, ami a goth szubkultúra valamely aspektusát - vagy éppen a teljes egészét - veszi témájául, ami azért csak egyfajta jóleső érzést kelt bennem, hiszen mindenképpen pozitívum, hogy kis hazánkban is szakirodalmi jelleggel is kezd fel-felbukkanni, némileg elismerve a komolyságát.
 
Szeretném azt mondani, hogy egy-egy blogból mindent meg lehet tudni, de sajnos/szerencsére nem így van, ha valaki ténylegesen hiteles és értékelhető munkát szeretne létrehozni, ahhoz olyan forrásműre lesz szüksége, ami hibátlanul hivatkozott és jól felépített, nem elég egy-két (akár ehhez hasonló) blogra támaszkodni, hiszen többnyire csak szubjektív gondolatok, viszonyulások halmaza, amit szakmai szemmel csak speciális esetekben tekinthető megbízhatónak (például ha valaki kifejezetten szubjektív véleményeket vizsgál).