2014. február 3., hétfő

Limitált ScerrA pólók / Személyes


Tudom, nem kifejezetten profilja a blognak a magyar metál zene, viszont mivel gyakorlatilag az Éjfény mellett a Scerra az egyedüli, aki miatt hajlandó vagyok ilyesmit hallgatni, nem tehetem meg, hogy ne írjak róla. 

Kezdem úgy érezni, hogy nincsenek véletlenek, pont pár napja nézegettük, hogy március közepén milyen jó kis buli lesz Pesten, akár fel is mehetnénk (sőt, mivel nemzeti ünnep, így órám sem lesz egészen biztosan, hah!) de ez még a jövő zenéje -, erre ma az első dolog, amivel szembetalálkoztam Facebookon, hogy az ötödik évforduló alkalmából az új logót limitált kiadású pólókra fogják applikálni! Az előző alkalommal magamnak, meg a páromnak is vettem egyet-egyet, meg az utóbbi lemezükből is (nagyon bele voltunk/vagyunk zúgva, na) viszont valahogy a korábbi albumukról nem vettem tudomást, most meg már ki tudja, hogy maradt-e... Ezért gyorsan írtam is egy mailt, és hamar válaszoltak is, szóval minden tök jó, már alig várom, hogy a kezemben tarthassam az új szerzeményeket :)

Egyébként még mindig utálom, hogy itt lakok az isten háta mögött - nem, a világért sem választanám Pestet, viszont bosszant, hogy lemarad az ember konkrétan... mindenről. Igaz a nyár végére változtatások vannak tervben, de addig még jócskán van mit tenni. (Akarok egy méternyi "részt vettem ezeken a bulikon"-listát :) )

Lassacskán a Watch My Dyingot is kóstolgatom, de nekem nem igazán műfajom az ilyesmi, jobban elbűvöl Peter Murphy, főleg mostanában, de hát egy melodeath-es pasi mellett nem ülhet befogott füllel az ember lánya :D (Csak látnátok, ahogy emós vartyogásnak meg fuldokló öregember-krákogásnak csúfoljuk egymás zenéit, aztán nevetve "rágyújtunk" egy kis folkra vagy Thy Catafalque-ra, meg meghallgatjuk, hogy Robert Smith-et hogyan falja fel a pókszörny, szóval elvagyunk :) )


Nos, azt hiszem, kicsit eltértem a tárgytól, szóval az új logó eleinte nem tetszett. Olyan kis egyszerű, puha, a kerekségével furcsa, főleg az előzővel ellentétben, ami csupa él, csupa szög, a maga karcsú, meredek vonalaival, mint valami gyilkos eszköz - csodálkoztam is rajta, hogy minek a váltás, hiszen jó néhány ember emlékezetébe bevésődhetett már az elmúlt évek során. 

Az In via albumon csodálatosan elegánsan mutatott a maga egyszerűségében, viszont a pólótervet látva azért csak elakadt a szavam. (Szegény In Viáról is már ezer éve szeretnék írni, egy félkész bejegyzés hónapok óta várja, hogy elővegyem, de valahogy nem sikerült, pedig akárhányszor végighallgatom ezeket a számokat, mindig eszembe jut, hogy többen kellene, hogy ismerjék és hallgassák őket.)

Szóval nagyon szép munka lett, remélem, hamarosan egy CD-borítóként is viszontlátjuk majd. :)


Aki szeretne vásárolni, az információkért keresse fel ezt a Facebookos oldalt, ott minden le van írva, hajrá, ahogy látom, már nem sok lehet belőle! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése