Kincsvadászat után #09

Mostantól azt hiszem nyár végéig némileg meg fognak fogyatkozni az ehhez hasonló  kincsvadászat után-posztok, egészen egyszerűen mert egyrészt újra iskola és a péntek délelőtti bálabontásokról simán lecsúszok, másrészt valahogy mostanában nem is találni olyan jó cuccokat, lassacskán elmegy a kedvem az egésztől, pedig régen micsoda megszállottsággal viseltettem iránta! Na meg ugye a korábban említett gyűjtsünk-hogy-saját-lábra-álljunk projekt is korlátozza a költségvetést.

Ennek ellenére vannak dolgok, amiket egyszerűen nem vagyok hajlandó ki/otthagyni, például ez a bakancsocska (ami nem tudom, miért lett ilyen fakó a képen, pedig élőben szép fekete, be is kentem cipőpasztával meg minden, gondolom az előnytelen fényviszonyok ^^) Szóval ez egy nyári lábbeli lesz, kellemesen vékony anyagú, az az igazi "szoknyához tökéletes" fazon: nem olyan nagy durung, melegben is kényelmes, és azért mégiscsak bakancs(féle). A lelőhelye nem meglepő módon HÁDA, az előzőhöz hasonlóan ezt is a Kedves pillantotta meg. (Meglehetősen pozitív hatással van a lábbelijeim szaporulatára, annak ellenére, hogy mennyire nincs oda szegénykém a vásárolgatásért :) )

A bakanccsal egy kosárba ez a szép kis szoknya és ez a koponyás dolog került - mondom micsoda ízléstelen sál, erre az anyaga abszolút asztalterítő, onnantól meg egyértelmű volt, hogy még mindig mindenre szükség van, amivel majd az új lakást berendezhetjük. :) El nem tudom mondani, mennyire várom már! Nem, nem lesz semmi vadulás, fekete falak meg ilyesmi, de azért nyilván jobban elengedjük magunkat, mint itthon. (Vicces, hogy 18 éves korom óta élek ebben a házban és az első poszter, illetve személyre szabásra irányuló megnyilvánulásom csak kb. fél éve jelent meg, egy Vasember 3-as plakát formájában. Na de majd...)

Visszatérve, szereztem még vadi új, címkés kötött harisnyát meg puffos ujjú, egyszerű fekete kis vékony pulcsit, így fizettem a bakanccsal meg ezekkel együtt kevesebb, mint három darab ezrest, szóval ha bűntudat törne rám, nem kell sokat lekoplalnom ^^

Ez pedig a könyvtár-szekció, mindig igyekszek tisztes távolságtartással viseltetni a kirakott könyvek iránt, viszont ha elsétálok a kölcsönzőpult mellett, netán várnom is kell egy kicsit, valahogy mindig odatéved a tekintetem, és akkor már biztos feltűnik egy-két izgalmas cím vagy szerző.

Ezek közül a bal felső kettő, Örkény és az Egypercesei, illetve Az örökké égő tűz köteteknek örülök legjobban, ötven pénzért szinte ajándék volt. (És a felében nem is volt könyvtári pecsét, fura.)

Szóval ilyesmi.