A gót törzstől a goth szubkultúráig

Egy kívülálló számára, - de még egy magunkfajtának is- roppant rejtélyes lehet, hogy vajon miért is pont a "goth" elnevezést kapta a szubkultúránk. Laura Schwöbel az alábbi analógiára hívta fel a figyelmet, megemlítve a gót, mint barbár törzs, a gótikus építészet, majd irodalom, végül a szubkultúra közti hasonlóságokat, következetességeket. Legalább ennyit illik tudni, ráadásul - szerintem - mint érdekesség is megállja a helyét.

via Pinterest

Mivel sokak számára nem ismert ez a szubkultúra, így érdemes megjegyezni, hogy a „goth” mint mai csoport és a „gót”, megegyező hangzása (illetve angol nyelven szóalakja) ellenére bár félrevezető lehet, nem ugyanazt jelenti. A gót egy germán törzs volt a negyedik század idején – innen eredeztetve a gótikus, mint barbár asszociációt, hiszen szokatlanul kegyetlen szakrális áldozataival ellenszenvet ébresztett, illetve háborús tevékenységével hozzásegített Róma bukásához, emellett a sötét jelzővel illetett középkor eljöveteléhez.

A gótikus építészet Európában a XII. században ütötte fel a fejét, magasba törő, már-már csontváz-szerű kőből épített, karcsúnak ható székesegyházaival és templomaival, melyeket hatalmas üvegfelületek, hegyes tornyok, bordázott boltívek és különleges szobrok díszítettek. Az elnevezés itt is a barbár jelzős törzs nevére vezethető vissza, kifejezendő a reneszánsz emberek nemtetszését.

 

A gótikus irodalmat az építészet által inspirált ötletek csokraként lehetne meghatározni: ősi kastélyok, temetők, pislákoló lámpások, sikolyok és egyéb ijesztő, hátborzongató, rejtélyes, természetfeletti résztelek gazdagsága jellemzi. (Említésre érdemes kötetek: Horace Walpole: The Castle of Otranto (1764), Ann Radcliffe könyvei, és Mary Shelley Frankenstein-je (1818).

Felmerül a kérdés, hogy ha a gót, illetve gótikus (angolul goth és gothic) bátran használható az említett törzsre, az építészeti korstílusra, az irodalom egy részére, illetve a vizsgált szubkultúrára is, akkor mi lehet a közös vonás. Ezek után nyilvánvaló, hogy történelmi szempontból mind kapcsolódnak egymáshoz: a gót törzs után barbár, illetve a társadalomra fenyegetést jelentő szinonimaként az éppen aktuális társadalmi megítélés, majd megszokás szerint. Ahogy a XVIII. században egyre több hátborzongató és misztikus regényre került a gótikus jelző, akaratlanul is megragadt a történelmi emlékezetben, így nem meglepő, hogy miért pont a goth/gótikus szubkultúra nevet kapták ezek a meglehetősen különös, baljós kinézetű emberek, akiknek már csak a megjelenése sem volt megfelelő az akkori normák szerint, ami azt az érzést kelthette, hogy fenyegetést jelentenek a társadalomra a szokatlan érdeklődési körükkel. Úgy tűnik, nem csak hogy megbékéltek ezzel a szubkultúrához köthető egyének, de még fel is erősítette a sajátosságaikat.

A goth, mint zenei irányzat a hetvenes évek végén, illetve a nyolcvanas évek elején jelent meg az Egyesült Királyság területén, mely végigkíséri az ugyanilyen névvel illetett szubkultúrát. Számos más akkori irányzat befolyásolta, mint a glam rock, a punk, vagy az új romantikusok dallamai.

A glam rock a korai hetvenes években volt leginkább színen (szintén Nagy Britanniában), jelentős vezéregyénisége volt David Bowie. Egyesek a harmincas évek Berlinjével, és New York homoszexuális alakjaival, sok ragyogással, arany, ezüst színekkel, leopárdmintás ruhákkal, platform cipőkkel írják le azt az érzést, amit keltett. Egyfajta menekülésként értelmezhető, akár a múltba, vagy a tudományos-fantasztikum által kreált jövőbe. Itt érezhető, ahogy a goth szubkultúra bekapcsolódik a képbe, hiszen sokan viktoriánus öltözékben, mások éppen futurisztikusabb ruhákat öltenek, illetve mindkét irányzatban fellelhető a férfiaknál megengedett smink-használat is.

 

A punk, mint szubkultúra születése 1976 New York-jára tehető, ahol az akkor újnak számító, agresszív, provokatív, minden és mindenki ellen lázadó zene felszínre tört. Különböző bandák (mint Patti Smith és Richard Hell) jelentek meg, illetve a kereslet kielégítésére új ruhaüzletek is nyíltak (Vivienne Westwood). A divat, a stílus nagyon fontos szerepet játszott a lázadásukat kifejezendő is: meghökkentőek voltak a természetellenes színekre festett piros vagy zöld, mohikán stílusban vágott, vagy éppen kócosan hagyott frizurák, a rengeteg testékszer, a biztostűkkel teletűzdelt ruhák, feliratos dzsekik, csőnadrágok és bakancsok. Ezek közül leginkább megjelenésben, a szaggatott, hálós ruhák, bondage (funkció nélküli cipzárral, lelógó hevederekkel, csatokkal és egyebekkel díszített) nadrágok, a hajviselet egy része és a fekete ajakrúzs használata található meg a goth divatban is.

 

Az új romantikusok a punk alkonyánál, teremtettek újabb szubkultúrát Londonból kiindulva. Megjelenésükben az elegáns, makulátlan dominált, egyfajta uniszexség hatottá át, ebben hasonlítva a glam rock-érához, bár zeneileg jócskán eltért, hiszen míg a glam a rock gitár-alapú muzsikákat helyezett előtérbe, addig az új romantikusok a szintetizátorokkal megkomponált elektronikus pop zenét részesítették előnyben (pl. Duran Duran, Adam and the Ants). Innen az androgün megjelenés, a fodros szoknyák, szmokingok, katonai kabátok, és némelyik zenei előadó is fellelhető a goth-ok mindennapjaiban.

 

forrás: Man behind the curtain

A goth kifejezést erre a zenei irányzatra a hetvenes évek végén akasztották rá, mikor az új romantikusok zenéje már túl hétköznapivá vált, és szükség volt egy punkhoz hasonló, ám attól mégis különböző szubkultúra létrejöttére. Új előadók jelentek meg, mint Joy Division, aki a dalszövegeivel az eddigiektől eltérően nyomasztóbb, komorabb sötétebb képet festettek, ezzel egy addig ismeretlen utat nyitva. Siouxsie Sioux szintén nagy alakja volt, karakteres megjelenésével, sápadt arcával, tupírozott hajával, erősen festett szemeivel hamar sokak bálványává vált. Érdemes megemlíteni még a Bauhaust, mely sajátos dallamával és hangulatával, illetve az 1979-ben megjelent Bela Lugosi’s Dead című számával (mely a híres Drakula, gótikus vámpírfilm színészére utal) elsőként kapta meg a goth rock jelzőt.

 

A goth, elnevezés nem túl gyorsan került be a köztudatba, elterjedése leginkább az újságíróknak köszönhető, akik így címkézték, különítették el ezt az új vonulatot a korábban említett stílusoktól, illetve a mainstream-től.

 

Később számos mára mát kultikus zenekar követte őket, melyeket néhol post-, vagy positive-punkként végül goth jelzővel illetnek - úgy mint a Southern Death Cult, Play Dead, The Birthday Party, Alien Sex Fiend, U.K. Decay, Dex Gang Children, Virgin Prunes és a Specimen.

 

Fontos színtere volt a londoni, 1981-ben megnyitott Batcave klub, ami remek lehetőséget nyújtott a szubkultúrában való aktív részvételre. A nyolcvanas évek közepén újabb zenekar, a The Sisters of Mercy tűnt fel, ami megjelenésében és zenéjében a goth csúcspontját jelentette.

Később, a kilencvenes évek közepére lassacskán elveszítette a média érdeklődését, nagyrészt lecsengett, sokan elhagyták a szubkultúrát, viszont meglepő módon nem hunyt ki végleg, hiszen elég ember maradt meg ahhoz, hogy életben maradjon, ugyan addigra már a rivaldafényt elkerülve.

---

A bejegyzést Laura Schwöbel –Finnish Goth Subculture című szakdolgozata alapján készítettem, minden kredit az övé, a hivatkozásokat és egyebeket megtaláljátok az ő művében.