2014. május 21., szerda

Kincsvadászat után #10


v
Utoljára februárban volt ilyesfajta témájú bejegyzés, ugyanis még mindig a költözés előtti - egyre fogyatkozó - napokat éljük. Mondjuk nem hiszem, hogy ebből a fészekelhagyósdiból ti bármennyit is megéreznétek, ugyanis nem hinném, hogy munka mellett heti kétszer azért ne tudnák időt szakítani legalább arra, hogy egy rövidebb bejegyzést közzétegyek - maximum más színű lesz a szőnyeg, amin fényképezem a holmikat :)

Mindössze két ruhadarabot szereztem be, ami amolyan rekord, mert egyébként szeretek vásárolgatni, csak mostanában nem találok semmi kedvemre valót. Az egyik ez a zsabós fehér pamut ing, ami valami hihetetlen szerencse folytán került hozzám - apum időnként hoz hagyatékból holmikat, és nyilvánvalóan én is átválogatom őket, ha lehetőség adódik :)
Igen, tudom, borzasztó furcsa színei vannak a képen, a való életben hófehér és mutatósabb, esélyesnek tartom, hogy veszek rá egy kosztümfelsőt (van annak valami speciális neve?) és ebben megyek majd államvizsgára, egy szép nyaklánccal.


A másik egy Hádás darab, láthatóan igen kis könnyed, ezért szinte ingyen volt. Sajnos elég nagy, 40-es méret, amitől kissé olyan lebernyeg-feeling, viszont derékfűzővel tök jól fog mutatni a zsabó miatt. Azt hiszem, beleszerettem a zsabókba.


 Hozzájutottam egy Libris kuponhoz, aminek következtében onnan sem távoztam üres kézzel, néhány orosz sci-fire esett a választásom, Lukjanyenko új könyveiről, amik már jó ideje kívánságlistások voltak, illetve a Vita Nostra (magyarul Alekszandra és a Teremtés Növendékei, de egyszerűen a fejemet fogom emiatt a fordítás-ferdítés miatt) folytatása, az Arszen és a játék hatalma, amit még aznap ki is olvastam, és... hát elég megrázó volt. Idővel talán írok róla néhány sort, de egyelőre ülepedjen csak. Már alig várom a Metamorfózis-trilógia harmadik részét! Bár tudnék oroszul...


Az Ady és Stendhal könyvek keményfedelesek, az előbbit már jó ideje szerettem volna, csak sajnáltam rá annyi pénzt, az utóbbi megy olyan csodálatosan szép kiadású... tudjátok, azóta kedvelem meg lassan a kötelezőket, amióta már nem kötelezők. (Ó, és mióta tervezek írni arról, hogy miért és hogyan reformálnám meg a muszáj-olvasmányok listáját általános és középiskolában... na majd. Majd.)


Az alábbiakért meg (a Csenden kívül, azt aputól kaptam) a helyi megyei könyvtár, meg az egyetem jegyzetboltjának vagyok hálás - olyan jó, hogy a már nem használt könyveket ötven-száz-kétszáz forintért örökbe lehet fogadni, igazi kis kincseket lehet találni - hogy a jegyzetboltos akciókról se is beszéljünk. Nem tudom, másutt is vannak-e ilyen kezdeményezések, de én nagyon-nagyon szeretem őket. Szívesebben veszek használt könyveket, és ez remek lehetőség - a könyvtárat is támogatjuk, és mi is jócskán ár alatt hozzájutunk.


Ezt a kis karkötőt a Kedves édesanyjától kaptam és majd' kibújtam a bőrömből örömömben: kis levélke medál, sötétzöld szíjon (aki nyomon követi a Tumbrömet, az biztosan tudja, mennyire szeretem az ilyen hangulatú holmikat), ráadásul ilyen mentsük meg az esőerdőket-projekt keretében adták ki... viszont kicsit jobban belegondolva elszomorított, hogy milyen képmutató dolog is ez az AVON részéről: egyetlen termékcsoportot gyorsan kidobnak újrahasznosított csomagolásban - és mi lesz a többi termékükkel? Vajon azoknak a csomagolása is újrahasznosított, ahogy az a rengeteg színes katalógus is, ami nem meglepő módon szintén papírból készül?
Mindenesetre magának a karkötőnek nagyon örülök, mert nagyon tetszik, egy időben gondolkodtam egy szinte ugyanilyen gyűrűn is.


A következő mondhatni az a "felsóhajtós" kategória - Ebay-es kis kreáció, gondoltam, lesz ami lesz, 360 forintom bánja, ha béna, és nem! Meglepően jó minőségű rózsás-gyöngyös-csipkés kis nyakék, bársony alapon, elég masszívnak is tűnik, úgyhogy nagyon megérte.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése