2013. október 4., péntek

A nagy szekrény-poszt 2013: Ruha-halmok

 


Évente kétszer rendezek egy ilyen szekrény-szemlét (amit a Szerelmem úgy általánosságban mindig alig vár, de igazán alig :D), ami abból áll, hogy időjárástól függően a meleg vagy a hideg időre való ruhákat kipakolom a böhöm nagy szekrényből és betessékelem őket a mindennaposan használt cuccaim közé.

A legutóbbi ilyen akció közben eszembe jutott, hogy a mindenit, azért mégiscsak fura, hogy olyan sokan panaszkodnak, hogy nincs "goth ruhájuk", nem tudnak a szubkultúrára jellemző holmikat viselni, mert "nincs olyan bolt a közelben ahol vásárolni lehetne olyasmit". Tudjátok, az az igazság, hogy középsulis korom óta rendszeresen járok turkálókba, és amint saját kasszára kerültem, dolgozni kezdtem (~18 éves korom óta) ez nemhogy alábbhagyott, sőt! És gyakorlatilag kevés kivétellel az egész ruhatáramat azóta szedtem össze, ilyen second-hand helyekről, vagy Vaterán és egyéb eladós oldalakon össze-licitálgatva.

Természetesen eleinte, főleg az első évben összevásároltam minden vacakot felbuzdulva azon, hogy jé, mennyi jó ruha, meg hát hogy - munka révén - van miből, viszont idővel rá kellett, hogy jöjjek, hogy attól, hogy valami első ránézésre érdekesnek tűnik, még lehet, hogy
1.) rajtam nem mutat olyan jól,
2.) ha nagy akkor sosem lesz hozzá kedvem, hogy elővegyem és bevarrjam
3.) sokkal egyszerűbb vagy elcserélni/eladni, vagy egyszerűen meg sem venni és akkor annyival több marad.

 (Nem kell itt tízezrekre gondolni, a poszt végére úgyis meglátjátok :) )

Szóval arra gondoltam, hogy megmutathatnám, egyfajta bizonyítékképpen, vagy inspirációként az én "gyűjteményem" egy részét, ami az évek során folyamatosan átment a finnyás szanálásaimon, és jelen pillanatban is szívesen hordom (vagy ha az időjárás úgy hozza, akkor csak hordanám) őket. Nyilván a nyolc darab egyforma fekete pólómról/trikómról/nadrágomról meg a hasonló alap cuccokról nem készítettem képeket, viszont a ruhatáram fele azért csak előkerült :)
(A fények egyszerűen borzasztóak, tudom, lámpafény mellett, telefonnal készítettem a képeket, szóval... nem is számítottam jobbra - de a vártnál azért csak kevésbé szörnyűek :D)

Zenekaros pólók.

Legszívesebben minden kedvencemtől beszereznék kettőt-hármat, és majdnem minden nap csak ilyeneket viselnék, de hát azért elég körülményes lenne olyan bandás cuccokat összevadászni, amiket vagy alig ismernek, vagy nem túl mainstream-ek, vagy húsz éve feloszlottak - vagy mindhárom :D


Jobbról balra: Freddy Mercury; Siouxsie & the Banshees, Saltatio Mortis, And One, és két darab, eltérő mintájú Scerra, amiről ugye korábban posztoltam már :) Az utóbbi kettő ezres körül volt (nyilván újonnan), ahogy a Siouxsie-s is, az And One fájt ezer ötszáz magyar forintba, a maradék kettő, valami minimális párszáz. Viszont ténylegesen sajnálatos, hogy valami baromi nehéz, ha nem lehetetlen érdekesebb goth/féle bandás pólóhoz jutni, mert aki hozzájut, az egyrészt örül neki és rongyosra hordja, vagy eladja jó drágán. én meg csak ülök és morgok :D (De éljen a DIY!)

Ha már do it yourself...

...akkor itt ez a három póló, ha ismerős, az nem véletlen, mert korábban posztoltam őket. Minimális anyagköltség, max fél óra munka - és már kész is :)

The Sisters of Mercy, Christian Death, meg egy ilyen varjús-micsoda, ami így kicsit esetlen, de élőben tök jó. De tényleg :D

A fűzőkhöz fűződő mély érzéseimről...

Igen. Attól, hogy gyakorlatilag trad goth vagyok, éppen ugyanúgy tetszenek, jól esik gyönyörködnöm bennük, a gondolat, hogy vannak, még ha nem is viselem őket olyan gyakran. (És most így végignézve őket, mióta megszabadultam azoktól, amik nagyon nem passzoltak hozzám, nincs is olyan sok :(


Ezen a képen a két jobb oldali derékfűzőn kívül mindegyik olcsóbb volt - az említett darabokat Ebay-ről szereztem be -, kevesebb mint egy ezres, a csatos vagány kis darabot sikerült 160(!) forintért turkálnom :D (Mondjuk a zöld valóban drágább volt, kicsivel több, mint ötezer forint, viszont ahhoz képest, hogy nem acélos (csak elöl), nagyon masszív, az anyaga kifogásolhatatlan - ráadásul miután megérkezett, valami hiba folyton, gondolom, kaptam belőle még egy ugyanolyat... hát elképzelhetitek, mennyire mentem utána panaszkodni :D)

Itt is hasonló a helyzet, a két míder nem volt egy ezres, míg a lilát ajándékba kaptam. Na, most meg nem mondom, hogy is volt pontosan, de ha jól emlékszem, szintén ötezer forint körül lehetett. Na, ő egy nagyon, nagyon komoly, masszív darab, minőségi anyagból, olyan merevítőkkel, hogy ihaj, van egy gyanúm, hogy eredetileg nem ennyibe került volna... (liciten nyertem, állítólag csak próbálva volt, és valóban, látszik is rajta).

Ők már inkább csak ilyen fűzős és nem fűző-holmik, de azért csak ide tartoznak, a piros csipkés ujjú volt a drágább, olyan ezeröt-kétezer forint körül, viszont a másik kettő szerintem együtt nem került ötszáz forintba. Na igen, hogy mit keres a szekrényemben egy világos-égszínkék, kövecskés, pillangós míder...? :D Igen... ha van  olyan ruhadarab, amiről fogalmam sincs, hogy valaha viselni fogom a saját lakásomon kívül is, viszont határozottan enyém kell, hogy legyen, na hát ez az. :)

Hűvösebb napokon

...a legrosszabb, hiszen még átlagosan öltözködve is nehéz megtalálni a megfelelő pulóvert vagy vastagabb pólót, felsőt, ha az ember nem akar vagy sportosan, vagy csicsásan kinézni.




A vénusz  szimbólumos felső egy Facebookos csoportban vásároltam, ezer forint körül, a másik, szokatlan megoldású felsőt pedig pár száz forintért egy kilós turiban. Na a csontvázas pulcsi az nagy fogás volt (szó szerint is nagy, mert férfi L-es, és azért a női S-es felsőtest azért csak elveszik benne :D) ezer forintért (ráadásul Criminal Damage márkás, szóval...) Viszont tényleg veszettül nehéz normális, visszafogott, esetleg sima fekete pulcsit találni, amin még mondjuk csíkok vagy random sportosnak szánt számok, feliratok sincsenek.

Nadrágba bújva

(Sajnos ezek a képek valamiért egyáltalán nem lettek jók, pedig telefonon még szép világosak és kivehetőek voltak... Talán egyszer majd ha megtalálom a kamerát, újrafotózom őket.)


 A bal oldali az egy tuti kis oldalt fűzős farmer akar lenni, Vaterán vettem három vagy négyszáz forintért, címkéje szerint "made in Hell", amin utána órákig vigyorogtam, hogy megérkezett :D A középső az egy komoly piros csíkos, bőszárú industrial naci, 6-700 forintért fogadtam örökbe egy "bála-butikból" (lol :D), a harmadik képen pedig az oly sokáig kedvenc oldalt csatos nadrágom, aminek kapcsán korábban poszt is készült, hátrányossága, hogy szegénykém nagyon nagy (alapból volt L-es, a rengeteg használat folyamán meg nyúlott is szerintem), valami minimális pénzért jutottam őhozzá is, és azóta sem találtam normális, elfogadható pénzért hasonlót :(


Ő nem egy régi (és viszonylag nem is annyira olcsó - 1500 ft + ptkg) darab, múlt hónapban vettem egy lánytól szintén Facebookon másodkézből, és rájöttem, hogy én ilyen szaggatott cuccokat nem is merek harisnya nélkül viselni :D Mindenesetre jópofa és tök kényelmes :)

Háló, háló hátán

Ha bárki megkérdezi, hogy a különböző goth irányzatok közül melyik áll legközelebb hozzám, gondolkodás nélkül rávágom, hogy a tradícionális, vagyis a goth rock és deathrock zene, a tupírozott hajak, motoros kesztyűk, az a tipikus smink és a hálós holmik - még ha jómagam sokszor nem is öltözködök úgy.


Gyakorlatilag nem is nagyon van értelme külön-külön vennem őket, a fő, hogy mind vagy turis, vagy Vaterán vettem annak idején, és talán egyik sem került többe, mint ötszáz forint. Tényleg, rendes boltban lehet egyáltalán ilyesmit kapni...?

Fodrok és alsószoknyák

Az előbb írtam, hogy a kicsit talán kevésbé nőies, vagány trad goth öltözködés jobban tetszik, viszont ettől függetlenül nagyon szeretem a szép, főleg rövidebb (térdig, kicsivel térd fölé érő, nem extra mini) fodros-csipkés-tüllös szoknyákat, főleg ha még nem is az a tizenkettő-egytucat megjelenésűek, amit íbéjen dobálnak az ember után párezer forintért.


A bal oldalon levő háromrétegű tüll-szatén-csipke szoknya volt az első komolyabb ilyen jellegű szoknyám, és - nevetni fogsz, kettőszáz forintért vettem a vásárban egy nőtől.  A bal oldali nem olyan régi, Ausztriában vettem egy bolhapiacon  fél euróért (kb. 150 ft), és én olyan elmondhatatlanul boldog voltam utána, hogy ihaj :D Egyébként ez a jó a kinti bolhákon, hogy az ember azt hinné, hogy fú, ez biztos valami hótt drága holmi, aztán ilyen száz forintokért odaadják. :)


Itt is - szokás szerint - mindegyik turis zsákmány, a bal oldali egy nagyon fodros, több rétegű szép kis vászonszoknya, a középső egy Strange Ways csipkés-keresztes-fűzős dolog, amit sajna  kihívósága miatt egyre kevesebbszer viselek. A harmadik, egy nagyon komoly, sokrétegű, csodaszép tüllös hosszú szoknya, ami saját viszonylatban tényleg nem volt olcsó (2600) mert ennyit nem szívesen adok ki ruhára, de újonnan kb. tizenhat darab ezrest lehetne feláldozni érte, szóval... :) Éljen a Háda :)

Kényelmesebb napokon

Szeretem az egyszerű holmikat mindezek ellenére, főleg ha egy kicsit mégis érdekesebbek.


Igen, az ott fehér. És pillangós. viszont nagy ritkán azért csak előkerül, mert kényelmes, olyan kis aranyos, meg na. Gyakorlatilag mindegyikőjük 2-300 forintért került hozzám, a pókos top nyáron külön boldogság (főleg a arachnofób haverokkal nyaral az ember lánya :D)


Szintén turi, szintén 2-300 forint, az űrhajós nagy kedvenc. Egyedül a cicás ausztriai, viszont ha jól emlékszem, az is fél euró volt.


Gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mint fentebb. Nem tudom, ki tervezte ezt a hosszú ujjú, fa-mintás felsőt, de egy vékony passzentos pulcsira húzva annyira szépséges :)

Világos színekben

A bézs színek, barnával kombinálva egyre inkább lenyűgöznek.


 Bár kevésbé viselem őket, mert nem annyira passzolnak hozzám, időnként azért csak kedvet kapok :)
Akár viktoriánus is lehetne...

Régen oda meg vissza voltam az ilyen cuccokért, gyakorlatilag volt, hogy napokig fűzőben járkáltam, hosszú szoknyában, meg ilyen direkt-elegáns holmikban. Furcsa, hogy ugyan mondhatni kinőttem, viszont továbbra is szépnek, csinosnak találom őket, de már nem nagyon lenne az a pénz, amiért nap, mint nap ilyesmit húznék. Túl... komoly, vagy nem is tudom. Pedig szépek. Néhány darab...


 A rózsás kis felső ugyan kivétel, mert Ausztriában vettem, de a többi vagy turis, vagy ismerőstől származik, és szintén nem nagyon haladja meg az 500-1000 forintos határt.


Ők pedig az én régi nagy kedvenceim, A Fodros Ing, így nagy betűkkel :D és A Viktoriánus Kabátka. Hasonló árkategória, mint fentebb, viszont élőben nagyon hiper-szuper mindkettő, a kabátkát imádtam, nagyon szép anyagú, a gombjai kidolgozottsága pedig maga a tökély :)

A vagány


A szemfülesebbeknek mindkét darab ismerős lehet, hiszen a koponyás top és a csatos ing is előkerült a Kincsvadászat után rovatban. Mondjuk az biztos, hogy annak jó, aki olyan helyen lakik, ahol gyakoriak a vásárok, bolhapiacok, sok a turkáló, vagy közeli a posta (az esetleges netes vásárlások, rendelések miatt).

Összességében...

Tehát nem szabad elkeseredni, nem szabad arra gondolni, hogy - ha már valaki nem csak szívben-lélekben, de ruházkodásban is követni szeretne valamilyen irányzatot, nem kell ezreket, tízezreket költeni ahhoz, hogy kicsit érdekesebbé tegye a ruha-kollekciót, csupán szemfülesnek és kreatívnak :)
Remélem, azért tetszett a poszt még ilyen borzasztó minőségű fotókkal is ^^'.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése