Fotócsokor: Kék Balaton (2019)

 

Kereken két éve, hogy elkészültek ezek a fotók, úgy néz ki, hogy esélytelen, hogy bármivel is naprakész maradjak, de azért a két évet kicsit túlzásnak találom - bár tekintve, hogy ennél régebbi videót is készítettem, ami azóta sem került szerkesztésre, vágásra, és valószínűleg emiatt sosem lesz feltöltve, elmondható, hogy legalább elkészült - ez is valami.

Balatongyörök mellett, a Soós öbölben néztük ki magunknak ezt a farönköt és a háttérben látható kiszáradt fát, hangulatos volt a maga módján. 

A blogbejegyzést, illetve a fotókat, videókat, amiben említettem ezt a fotózást, itt találjátok.

Már délután volt, amikor visszaértünk az öbölhöz, amikor nekiláttunk, már akkor is lemenőfélben volt a nap, extra gyorsan lőttünk pár fotót, mert minden perc számított, ez utólag, miközben átnéztem, szerkesztettem őket, icipici árnyalatnyi különbség van ahogy időrendben haladunk, szépen sorban nem is feltétlenül kivehető, de az első és utolsó fotót megnézve nagyon feltűnő. Persze ezek a képek nem adják annyira vissza, természetesen sokkal több készült.

bemozdultam, de így is tetszik - előfordul

 

Nem volt igazán koncepcióm, annyit tudtam, hogy fel akarok mászni a fa tövébe, az, hogy a rönkre is felállok, csak közben találtuk ki, és őszintén örülök neki, mert azok sikerültek jobban. Igazán ne keressetek nagy mondanivalót vagy történetet a képek mögött, abszolút könnyed szórakozás volt, a móka kedvéért. Korábban készítettünk olyan fotókat, amikor vízben vagyok - kétszer is, szintén Balaton, de egyik sem sikerült olyan jól, majd valamikor visszatérünk rá. Igaz itt ténylegesen nem mentem be a vízbe, éppen elég volt, hogy a mocsaras-iszapos trutyin mászkáltam mezítláb :D Na ez a része kihívás volt, mert gyerekkori rossz emlékek miatt különösen féltem a talpamat, nehéz volt ennek ellenére lábbeli nélkül mászkálni az apró kagylóhéjakon, meg ki tudja micsodákon, amiket nem láttunk az iszap alatt.

Az ásványos megoldás nem túl eredeti, már 2019 áprilisában a mocsaras képeknél, illetve valamivel korábban, amikor először fotóztam Gábort (amit szintén nem szerkesztettem és posztoltam még...) bedobtuk ugyanezt, szóval nem túl újszerű, de tetszett az elképzelés.

És itt kezdett el ténylegesen lemenni a nap, nagyon tetszenek ezek a kékes árnyalatok, ahogy eleinte lágyan, aztán egyre királykékebb színbe burkolják be az egészet.

 

 

Amitől külön érdekes volt, hogy kb. 20 méterre tőlünk egy apuka horgászott a kislányával, természetesen megkérdeztük, nem zavarunk-e, hiszen előbb voltak ott, halkan és óvatosan mozogtunk, de végig bennem volt a félsz, hogy nehogy bedobáskor véletlenül eltaláljon (addig kijöttem a partra). 

Egyébként alig volt valaki, nem sokan sétáltak vagy pihentek arra, pedig augusztus eleje volt, pénteki nap, azt hittem, többen andalognak arra - így azért komfortosabb volt, különösen hogy ott helyben öltöztem fel, hiszen a nap folyamán rövidnadrágban voltam. Jó, mondjuk ez nem nagy kunszt így, hiszen ha felkap egy szoknyát az ember, semeddig nem tart alóla lebányászni a rövidnacit, plusz a fűzőt a már amúgy is viselt trikóra vettem fel, szóval nagy pucérkodás nem történt, egyszerűen meg lehetett oldani a dolgokat.

Eléggé hasonló fotók készültek, nem fordítottunk rá különösebb energiát, csak jött ahogy jött, elvégre is egy hosszabb kirándulós nap végén voltunk, a nyaralás meg nem arról szól, hogy vért izzadva erőlködik az ember. Csak ahogy és amennyi jól esik :) Persze ezt nem mindig sikerül tartani, hiszen annyi lehetőség van, és annál kevesebb idő. Szerencsére '19-ben többször is volt lehetőségünk így hosszabb időt a Balaton környékén tölteni, ránk fért, mert előtte azért híján voltunk az ilyen élményeknek, mostanában meg ki tudja, hogyan alakul majd.

És végül teljesen besötétedett, mikor vissza indultunk, mekkora különbség van a legelső tájkép és ezek között, nem?