2021. július 23., péntek

Fotócsokor: Sármellék elhagyatott orosz laktanya


Szentkirályszabadja után fellelkesülve a következő célpontnak a sármelléki volt szovjet laktanyát, mára már "szellemvárost" tűztük ki célul. Nem volt igazán ideális a helyzet, mert kevesebb időnk volt annál, ami elegendő lett volna ahhoz, hogy kényelmesen felfedezzük a környéket, ráadásul időközben ránk szakadt az ég, ami az épületekben mászkálva nem okozott ugyan gondot, ám a köztes helyeken nem volt valami komfortos, így idővel biztosan újra megpróbálkozunk a bejárásával.

 
A ZaOl, a Zala megyei hírportál remekül összefoglalta a helyszínnel kapcsolatos tudnivalókat, érdemes elolvasni:

Jelenleg két részből áll az egykor egységes, négyszáz hektáros terület. 1961-ig a magyar 47. repülőezred használta az 1940-es években létesített ideiglenes katonai repteret. Később egy szovjet repülőezrednek adott otthont, mintegy ötven vadászgép állomásozott itt az 1990-es távozásukig. A területet igencsak megviselte, jelentős munkát igényelt a talaj, talajvíz megtisztítása, nem is beszélve a hátrahagyott lőszerekről. Az épületek egy része bár romos, némelyikük stabilan állja az idő vasfogát, de persze ez évről-évre csak rosszabb lesz, a hanyatlás elkerülhetetlen.
 
 
Alapvetően szerettünk volna speciálisabb fotózást is (amolyan ninja goth stílusban), de a levegő magas páratartalma és a folyton szemerkélő eső - na meg hogy alapból fáradtan érkeztünk - végül elvette a kedvünket az ezzel járó bajlódástól, így amellett döntöttünk, hogy "csak" körbenézünk, de ez így is éppen elég érdekes volt, viszont mindenképpen szeretnénk majd még visszamenni, ha lesz lehetőségünk.
 
 
Alapvetően Szentkirályszabadjához tudom csak hasonlítani, mivel másutt még nem jártunk, ami ilyesmi kategória lenne, jóval kisebb az egész, cserébe kevésbé felkapott (bár lehet hogy szebb időben itt is sokan megfordulnak), tavaly gyakorlatilag jöttek-mentek az emberek, egyáltalán nem éreztük a "szellemváros" mivoltát a másik helynek. 
Itt most ez teljesen más volt, plusz nagyon hangulatos volt a folyamatosan szemerkélő eső, és a meglepően intenzív madárcsicsergés (a videót, amit a helyszínen készítettem, emiatt is nem láttam el zenei aláfestéssel, nagyon tetszett, hogy egészen hasonlít végignézni, mint amikor ott voltunk - mivel azóta eltelt majdnem 4 hónap, egészen nosztalgikus érzés volt most megszerkeszteni).
 
 
A kifejezetten laktanya rész annyira nem volt érdekes számomra, jobban tetszettek a lakóházak, de a kedvencem az alábbi fotókon látható szekció volt, az a random fotel ott a semmi közepén a himbálózó villanykörtével igen különösen festett.
 

És végül a civil lakóházak. Ami különbség volt Szentkirályszabadjához képest, hogy itt többféle épület váltakozott, ott a másmilyen funkciót betöltő épületeket leszámítva egyformábbak voltak a lakóházak. 
 
Elég érdekes élmény volt, tetszett, nem bánom, hogy beugrottunk (tesóméknál töltöttük a Húsvétot Kaposváron, adta magát, hogy benézzünk ide is, hiszen bakancslistás volt és pont útba esett), könnyen megközelíthető és nyugis volt. Találkoztunk ugyan egy emberrel, de ő csak útbaigazítást kért, szóval semmi különös. Bár itt kevesebb graffitit és hasonló dolgot találtunk, azért így is volt egy-két emlékezetes dolog a hely atmoszféráján felül (pl. a fentebb látott repülőgép hangár a fotellel vagy a lenti fura falra szegezett telefon).

Az előző bejegyzésben keseregtem azon, hogy nem volt "kísértetjárta szellemváros" hangulat, itt azért jobban tetten érhető volt, de nagy szerepe lehet benne annak, hogy mások voltak a körülmények, viszont a fene tudja, ragyogó napsütésben is lehet hátborzongató egy elhagyatott város(rész), nem csak borús időben, talán még nagyobb is a kontraszt.

Visszaolvasva annyi különbség van a tavalyi és az idei szellemváros-fotók között, hogy ezúttal valósághűbb az itt látható fotók által keltett benyomás. Anno azt írtam, hogy "az a helyzet, hogy sok esetben nyilván a valamilyen szempontból legérdekesebb (legijesztőbb, legszebb, legérdekesebb, stb.) szegleteit igyekszik bemutatni aki a kamerán innen található (persze hacsak nem törekszik direkt a valóság visszaadására), így számolni kell azzal, hogy ha egy adott dologról fotókat vagy videófelvételeket láttok, kimaradnak az "unalmasabb", kevésbé érdekes aspektusai, tehát nem egy teljes kép jut el hozzátok, hanem amit a fotózó/videózó személy mutatni szeretne." Viszont most azt kell, hogy mondjam, itt nincs akkora eltérés a valóságban tapasztalt dolgok és azok között, amit jelen bejegyzésben láthattok, és ez jó dolog. Nem tudom, hogy a múltkori csalódásnak a hozadéka ez és én nem vártam annyi mindent, vagy egyszerűen az eltérő körülmények, mindenesetre pozitív élmény volt.

 
 
 
 



A fotók 2021 április negyedikén készültek.

Videó amit a helyszínen készítettünk:

*Youtube.com/GabriellaHel*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése