Turi TAG / Személyes

A nemrégiben újult erővel visszatérő The Pale Journal blogon találtam ezt az érdekes kis TAG-et, és bár nem vagyok nagy efféle kérdőív töltögető, mégis kivételt teszek, hiszen a témájából adódóan közel áll hozzám, talán számotokra is érdekes lehet. Utoljára a könyves-olvasós volt, amit kitöltöttem, ha van kedvetek, lessétek meg azt is :)

Mióta elköltöztem Kaposvárról, csak akkor veszek ruhát, ha muszáj – és ez a muszáj nem az a „júj, ezt mindenképp meg kell vennem”- kategória, hanem ha már tényleg vállalhatatlan az adott nadrág/kabát/cipő, ugyanis újonnan nem igazán szeretek vásárolni, a butikok nem az én világom, a kínai nagyon hamar megadja magát, a vásár/piac és a Jófogás/Vatera itt a lassú haldoklást folytat, a turkálók pedig olyan darab, illetve kilós árakon üzemelnek, hogy jobban megéri megvenni ugyanazt a darabot a plázában (!), mind secondhand. De azt hiszem, erről siránkoztam már eleget, szóval lássuk.

1. Mikor és miért kezdtél el turizni?

Valahogy édesanyám révén kerültem bele a dologba, eleinte kínai cuccokat vásároltunk (ó, micsoda öröm volt először feljutni Pestre „A Kínai Piacra” így csupa nagybetűkkel, pedig utólag visszagondolva nem is volt olyan extra nagy durranás), aztán megszülettek a kistesóim (kb. 13 és 15 év korkülönbség van közöttünk), akkortájt nagyon sok holmi került hozzánk turiból, akkor ősszel fejeztem be az általános iskolát.

Tudom, hogy nagyon sokan „fújnak” arra, ha egy lapon említik a pici gyerkőcöt, sőt csecsemőt és a használt ruhákat, viszont akinek van gyermeke, az tisztában van vele, hogy mennyire gyorsan nőnek és vannak olyan ruhadarabok, amiket egyszerűen nincs ideje (el)hordani. Felveszi egy-két alkalommal, aztán két hét múlva már rá sem megy, és akár turkálóba adja le az ember, akár a vásárra viszi ki, vagy az internetre tölti fel, esetleg elajándékozza, az már megkapja a ’használt’ jelzőt, mindegy, hogy kétszer vagy kétszázszor volt viselve, vagy csak a címkét szedte le róla valaki más. Persze az első gyereknél még óvatoskodik az ember, hogy mindent újonnan meg tökéletesen, aztán élesben meg kiderül, hogy mennyire felesleges rástresszelni a dologra.

Szóval eleinte zavart, idegesített, ott volt a „mit fognak szólni mások ha rájönnek” gondolat (nyilván nem éltünk nagy lábon, önkormányzati lakásban laktunk, egy kereső, egy gyeses, négy gyerek – ezek olyan dolgok, amelyekről én nem tehettem, de mindig ott motoszkált a fejemben, hogy mások azt hiszik majd, hogy olyan szegények vagyunk, hogy még új ruhákra sem futja – ami nagyjából igaz is volt, plusz még évekre voltunk a „divatos turizás” fogalmától). Aztán átkerültem gimibe, és valahogy egycsapásra megváltozott a hozzáállásom, immár nem kívülről finnyáskodtam, hanem belülről örültem a helyi turkálónak (akkor még csak egy értelmes „bála-butik” működött).

Biztosan közrejátszik az is, hogy akkoriban kezdtem el külsőségeiben is képviselni a szubkultúránkat, és számos olyan holmit találtam, amiket egyszerűen nem lehetett beszerezni se kínaiban, se butikban vagy másutt – gondoljatok itt fűzős felsőkre, csatos nadrágokra, neccfelsőkre, és egyéb gótságokra :)

Persze úgy-ahogy titokban lopakodtam még mindig, hogy jajnehogyvalakimeglásson, de hála az égnek ettől is sikerült megszabadulni, a fordulópont akkor jött el, amikor egy alkalommal összefutottam a valaha volt legkedvesebb tanárnőmmel (angolt tanított a középiskolában, szigorral de abszolút jószándékkal), mosolyogva köszönt, időm sem volt elbújni. :)) És akkor és ott leesett, hogy mennyire nevetséges ez a félelem, ha képes vagyok babybatként béna (bár akkor klassznak gondolt) extrém cuccokban végigsétálni felemelt fővel akárhol, akkor nehogy már számítson, hogy ki hol lát meg és mit gondol pont erről! Ezt csinálom, ezt szeretem, vállalom – és ahogy körülnéztem, figyelni kezdtem az embereket, rájöttem, mennyi különböző alak fordul meg itt: voltak anyukák babakocsikkal, romák, akiken nyomot hagyott a mélyszegénység vasfoga, elegánsan öltözött asszonyok, néhány unatkozó férj, nevetgélő diáklányok, nyugdíjasok, egyszóval a lehető legvegyesebb társaság, amit el lehet képzelni, és a java nem tűnt se igénytelennek, se lepukkantnak.  Ez kissé butácska példával élve körülbelül olyan, mint az első meg a századik óvszer vásálás, eleinte les az ember, hogy jaj, meg ne lássa valaki, aztán már csak megvonja a vállát, hogy na és, mindenki csinálja.

Egy zsákmány a régebbiek közül (kb. 6-7 évvel ezelőttről?), mindössze száz forintért jutottam hozzá.

2. Általában kivel szoktál menni?

Egyedül kifejezetten nem szeretek, mert hajlamos vagyok olyan dolgokat is megvenni, amiről szükséges, hogy valaki lebeszéljen, illetve nem mindig tudom megítélni, hogy az adott holmi hogyan áll. A páromat szoktam elvinni, nagyon-nagyon hasznos ember :)) Nem elég, hogy megszólalnia sem kell, már a nézéséből tudom, hogy na ezt nem kellene, de amolyan élő kosárként is funkcionál, nem szeretek nagy cuccokkal keresgélni. Mondjuk szegény, mint tipikus pasi, hamar megunja, de mivel nem gyakran fordul elő mostanában, és mellette roppant türelmes, azért csak elkísér. Annyiból tényleg fárasztó, hogy nem szoktunk már csak úgy turizni menni, hanem valamilyen bevásárlás keretei között, ami meg azért ki tudja nyuvasztani az ember idegeit (főleg ha nincs autó és buszhoz van kötve – vagy még az sincs, és kutyagolhat haza naaagy cuccokkal – de a párom továbbra is idegenkedik a banyatank gondolatától :D Oké, én sem gondolom komolyan, de olyan vicces vele bosszantani :) )

Korábban édesanyámmal voltam sokszor, illetve az éppen aktuális barátnőmmel, bár valahogy sosem sikerült olyan komoly „vásárolgassunk együtt” barátnős programot összehozni.

3. Melyik részleget nézed meg először?

Női felsők, férfi felsők, főleg ha feketét látok, női egész ruhák, aztán jöhet minden más. Általában a táskák, kiegészítők érdekelnek a legkevésbé, de ha csak futólag is, igyekszek mindent átvizslatni. (Na jó, a színek szerint rendezett Hádában mondjuk a narancssárgákat, rózsaszíneket és pirosakat ki szoktam hagyni, de a fehéreket, bézseket azért csak átnézem, még ha csak száz esetből találok is egyet, „ki tudja, munkába jó lesz” alapon.)

4. Milyen darabokat szoktál turikban keresni?

A legritkább esetekben keresek kifejezetten bármit is, most az utóbbi időben a munka-kompatibilis felsőket figyeltem azért, mert kevés blúzom maradt, ami belefért (a sok macska és a szatén anyag nem a legjobb kombináció), na meg inkább kényelmesebb, amolyan félhivatalos, színesebb de visszafogott, nem harsány nyáriasabb holmikat szerettem volna.

Általában csak nézelődök és tobzódok a különféle anyagok mintáinak és textúrájának sokszínűségében, aztán ha megtetszik valami és úgy ítélem meg, hogy minőségileg rendben van, nagy eséllyel jó rám, tudom majd mivel hordani, akkor nem tanakodok tovább.

A sima fekete pólók, trikók mindig velem jönnek, ha kifejezetten újszerű állapotúak, azokból sosem elég, akár csak úgy magában, akár DIY célra – viszont meglepően nehéz szépet találni, gondolom a basic darabokat mindenki addig viseli, amíg csak lehet.

Szép, különleges mintájú, kellemes anyagú ágyneműhuzatokat is szoktam venni, ha éppen akciós áron van.

5. Melyik a valaha volt kedvenc üzleted?

Kaposváron eleinte a Reál turit szerettem, talán az az egyetlen, ami az ősidők óta működik, bár a vége felé eléggé megdrágult és kevésbé volt érdekes és változatos, aztán jelentek meg kisebbek, egy-két év alatt el is tűntek, majd jött a Dózsa György utcában egy kilós, az nekem az ágyneműmennyország. :D A nevét nem sikerült megjegyeznem, de ide kattintva megnézhetitek a Google Mapson.

Ár szempontjából az a kedvencem, minden nap lejjebb megy az ár, szombatra gyakorlatilag fillérekért vásárolható a cucc, már ha marad valami értelmes, és azért csak szokott. Nem extra különleges, de olcsó. Aztán berobbant a Háda, most, hogy voltunk lent, már három üzlettel képviseltette magát, nyilván a Somogy üzletházban található a kedvencem. Szeretem az újszerű megoldást, hogy színek szerint vannak rendezve, típusonként, szép minőségűek, szöges ellentéte annak a zsúfolt, büdös, ócska rongyos rémképnek, ami a turi-ellenzők fejében él.

Ez a soproni kedvencem, a kilós stócok között
mindig lehet egy-két klassz cuccot találni :)

Ez pedig egy amolyan bizományi-feeling hely,
korábban láthattatok róla képet már nálam, itt nem
csak ruhákat lehet kapni, viszont az a benyomás
keríti hatalmába a betévedőt, hogy némelyik
holmi már a boltocska nyitásától (húsz évvel
ezelőttről) pihen itt... viszont az eladó bácsi
nagyon kedves és kommunikatív, alkudni lehet :)

 Itt Sopronban a Várkerület közepén levő a kedvencem, van darabáras és kilós cucc is, a kilósak között találtam már pár igen érdekes holmit, bár akkora nagy bevásárlásokat sosem fogok tartani, mint régebben a Hádában, de nem is baj, nem kell összevenni mindenféle marhaságot. :) Van itt még a Várkerületen  egy darabáras  Angol használtruha néven futó hely, na az iszonyat drága, újonnan olcsóbban lehet mevenni ugyanazokat a darabokat (láttam sima fekete kopottas noname márka férfipólót 2000 forintért, amikor a legtöbb kínaiban 750-1000 forint… szóval na.) A Gabi-turiban voltam párszor, de nagyon pici a választék, drága (gondolom horror lehet a hely bérleti díja), úgyhogy viszonylag hamar kilőttem azt is. Korábban volt már szó arról a minibolhapiac-jellegű boltról, ahol gyakorlatilag mindent lehet kapni, kintről hozza be a tulaj, bár ez már inkább egy másik kategória.

6. Mi az eddigi legjobb szerzeményed?

Az első fűzős felsőmre mindig emlékezni fogok, még anyu vette meg, nem mondanám, hogy a legjobb, de közel áll a szívemhez, szóval ilyen szempontból mindenképp :)

Az egyik kedven cem, bár nem turis, hanem az osztrák bolhapiacról van,
nagyon nem bántam meg, hogy megvettem. Szerelem egy euróért! :)

Találtam már oldalt csatos nadrágot, vastag szövetkabát anyagú csuklyás köpenyt, nagy tüll sokrétegű szoknyát, spirálos acélmerevítős fűzőt, a kedvencem talán mégis – még mindig, ennyi év után is a „viktoriánus kabátka” – felső (persze nyilván nem az, csak én nevezem így), ezt már láthattátok, egy necc-szatén, mintás, többrétegű kis blézer csodaszép gombokkal (a legfelső a szettek közül). Mostanra kezdi kicsit megadni magát (a színe nem az igazi), ami elég szép teljesítmény, tekintve hogy rengeteget viseltem és kb. 7-8 éve vásároltam…

Szintén bolhapiac, imádom, imádom, IMÁDOM! :)

7. Mi a véleményed azokról az emberekről, akik szerint a turizás undorító?

Elfogadom, hogy vannak olyanok, akik nem szeretnek más után viselni bármit is, de nem igazán tudom megérteni őket – hiszen számtalan címkés holmit is találni a legtöbb turkálóban, ahogy a butikokban is simán összetapogathatta, felpróbálhatta egy kevésbé gusztusos alak korábban.

Több oldala van ennek az egésznek, való igaz, hogy régebben egyfajta negatív előjel társult az egészhez (főleg a rendszerváltás, gazdasági problémák után, amikor hirtelen sokan kényszerültek rá, hogy ilyen üzletekben vásároljanak), és nem volt mindig olyan a minőség sem, viszont az akkor volt, most pedig most van, és semmiféle aspektusból nem érzem indokoltnak az undorító jelzőt. Szerintem azok, akik tartanak a használtruha-vásárlástól, sokan egyszerűen nem is tudják pontosan, mi az, amit lenéznek, pont abból kifolyólag, hogy van egy negatív elképzelésük és amiatt kerülik az ilyen helyeket, meg lennének lepődve, az ismerősi körül mekkora része néz be időnként egy-egy ilyen helyre.

Ugyanez a helyzet az ócskásokkal, bolhapiacokkal, de akár a garázsvásárokkal is, tudom, hogy vannak, akik gáznak tartják, szerintem izgalmas és jó kaland. Egyetértek a Pale Journal-ön leírtakkal, egyszerűen nem való mindenkinek, de azért igénytelennek vagy undorítónak tartani valakit, mert szereti és csinálja, nevetséges dolog.

Egyébként csodálkozva tapasztaltam, hogy a szubkultúránk-beliek közül sem mindenki szereti a turkálókat, pedig számomra valahogy olyan magától értetődőnek tűnt, a kérdőívemre adott válaszok – bár csak elenyésző százaléka, de – negatív hozzáállást fedett fel.

8. Vicces vagy inspiráló történet?

Nemigen jellemző, ha egyedül megyek, fülessel zárom ki a külvilágot, ha ketten megyünk pedig nem nagyon foglalkozunk másokkal, viszont az biztos, hogy a légkör belsőségesen kellemes (vagy semleges) szokott lenni, egyetlen esetben tapasztaltam negatívat - Háda, bálabontás, RENGETEGEN voltak, de tényleg, egy tűt nem lehetett volna leejteni, és egy nő felháborodottan csattant fel, hogy neki ellopták a pulóverét, amit letett valahová, amíg felpróbált egy cuccot, és hogy ő rendőrt hív, amíg meg nem lesz. Szerintem a legtöbben nem túl nagy szimpátiával/empátiával viseltettünk iránta...

Viszont nálunk is teljesen jellemző - vagy legalábbis volt Kaposváron - a random szóbaelegyedés, összemosolygások, a "a lányomra nagy de rád jó lenne" vagy "nézd csak ez is fekete, pont jó rád, nem tetszik?" és hasonlók, szívmelengetőek tudnak lenni ezek a kis gesztusok. :)

Szintén korai szerzemények, a hálós felsőt én szaggattam szét, a mai napig hordom, a másik
inkább  amolyan emlék, viselném én, csak szegény figura fejét abszolút amorffá teszik a pont
oda kerülő domborulatok :D Korábban a falra kitéve amolyan díszként funkcionált.

9. Mi a legjobb tipped kezdőknek?

Akartam erről egy listát  készíteni, nem kizárt, hogy fogok is, bár az alap intelmek szerintem mindenkinél ugyanazok:

- nézd meg nagyon-nagyon alaposan, ha hibás, csak akkor tedd a kosaradba, ha biztosan tudod, hogy meg fogod tudni javítani

- ha átalakításra szánod, nagyon gondold át, tényleg meg fogod-e (tudni) csinálni (nálam is van egy egészségesen hízó teszkós szatyor, szóval bagoly mondja :) )

- vajon belefér-e az eddigi ruhatárba - hacsak nem kifejezetten "gardróbfelújításra" vetemedik az ember, hiába klassz egy darab, ha aztán sehova, semmivel nem lehet felvenni. Oké, vannak olyan cuccok, amelyeknek már csak a birtoklása is örömet okoz, de ha ilyenekkel van tele a padlás, az inkább demotiváló, mint hogy boldogító lenne.

Bal oldalt a korábban említett köpeny, hb. 1500 forint volt, nem emlékszem biztosan, de odáig vagyok érte,
ide kattintva láthattok képet, amin ez is rajta van (instás képek közül a harmadik és ötödik). Lehetne
egy arasznyival hosszabb, de így is elég klassz. A jobb oldali egy Criminal Damage pulcsi, a
szivet leszámítva szeretem a mintáját, kellemes anyagú, vastag, ez is hasonló áron volt.
Nagyon gondolkodtam rajta, de nem bántam meg végül.

10. Hajlandó lennél valaha felhagyni a turizással?

Kizárt dolog. Mivel nem azért nem másutt vásárolok, mert nem tehetem meg, nincs miért abbahagynom: izgalmas, szórakoztató és változatos, más üzletek nem tudják ezt nyújtani, ráadásul környezetbarátabb az újrahasznosítás révén.

11. Ki a kedvenc YouTuber vagy bloggered aki turkálókba szokott járni?

Passzolom a kérdést, Youtubereket szinte egyáltalán nem követek (Aleesiát leszámítva - bár nem emlékszem, ő turi-párti-e), bloggerek közül nyilván ott a The Pale Journal, ahonnan maga a TAG is származik, aztán  Nuada foglal el különleges helyet a szívemben, bár ő inkább a kreatív vonalon mozog, azt hiszem, Mirage is be-benéz időnként egy-egy ilyen helyre. Amúgy tuti van még jó pár blogger, aki nem veti meg a ruhabeszerzés ezen módját, de hogy őszinte legyek, nem merném bizton állítani egyikőjükről sem. Mea culpa, hát ez a helyzet.

Akinek van kedve, töltse ki bátran, nem taggelek senkit, pont amiatt hogy nem igazán emlékszem, kinek releváns a téma :) Viszont szívesen olvasnám mások véleményeit, szóval hajrá! :)