Már jó ideje érik ez a téma bennem, és az utóbbi időben egyre aktuálisabbnak érzem (túl gyakran látom visszaköszönni a saját képeimet, írásaimat másutt, természetesen a forrás megjelölése nélkül, pedig az én blogom nem is valami komoly dolog, csak egy hobbi-kreálmány mondhatni), meg úgy általánosságban, túlontúl sokszor látok olyat, hogy itt-ott felbukkan némely fotó, amiről fixen tudom, kit ábrázol, ki a fotós sőt, még sokszor azt is, melyik weboldalról származik, - egyszóval minden adatot, amit illene feltüntetni, de valamiért mégiscsak elmarad.
 |
| forrás: artbiz |
Az egyetemen volt anno egy egy szemeszteres Könyvtári etika nevű óránk, amit én borzasztóan szerettem, mert nagyon intelligens, korrekt dolognak találtam, többnyire a különböző jogvédett tartalmakról, jogkezelésről, hivatkozásokról, szabályokról, liszenszekről, problémás helyzetekről és egyebekről tanultunk, hogy hogyan lehet úgy felhasználni egy adott anyagot (legyen az kép, hang, multimédia, vagy bármilyen adat a világon), hogy az ne sértse a szerző, alkotó, tulajdonos jogait.
Miért hivatkozzunk?
Akármikor, amikor olyan anyagot használunk fel, aminek nem mi magunk vagyunk a szerzői, kiötlői, illendő lenne megjelölni, hogy hol olvastuk, ki az, aki foglalkozott a témával, hogy egyrészt ezzel tisztelegjünk az alkotó előtt, másrészt ha valakit érdekel, utánaolvasna, megcáfolná, stb, visszakereshetővé tegyük, egyben ezzel hitelesítve a saját munkánk korrektségét is.
