Úgy fent, mint lent (As above so below) | Film dark karakterekkel

Kifejezetten kedvelem a found footage típusú filmeket, ámbár a horrorfilmektől lassacskán elsodródtam, ez az a műfaj, ahová azért mégis szívesen vissza-visszatérek. Ütőképessége egyben a gyengéje is, hiszen ezzel a módszerrel lehet igazán riasztó, hátborzongató atmoszférát is teremteni, de éppen olyan könnyű egy nevetséges, túljátszott dolgot összehozni.

Nem merném azt állítani, hogy ez a film a műfaj netovábbja, de azért nézhetetlennek sem minősíteném, valahol az arany középút felső harmadát súrolja nálam, azaz egyszer mindenképp érdemes megnézni a szokatlan sztori (és a meglepő módon felbukkanó dark karakterek) miatt, aztán legrosszabb esetben legyint az ember és elfelejti.

A története viszonylag egyszerű: a kutató Scarlett feltételezi, hogy Párizs felfedezetlen katakombáiban rejtőzik a Bölcsek Köve, amit aztán nagy lelkesedéssel igyekszik felkutatni, egy stáb segítségével pedig meg is örökítené a ragyogó pillanatot. Persze ez azért nem megy az olyan egyszerűen, hogy szépen lesétálnak és felmarkolják az alkimista álommatériát.

Alyson Noel – Evermore / Mindörökké (Halhatatlanok-sorozat)

Íme egy újabb goth/alternatív karakteres regény, mégpedig a kevésbé kedvelhető fajtából – próbáltam magam távol tartani a kritikáktól (főleg a negatívaktól), viszont sajnos azt kell hogy mondjam, én sem tudnék igazán felemelő, kedvcsináló ajánlót írni ehhez a történethez. Egyezzünk ki annyiban, hogy ez most inkább afféle beszámoló, nem pedig noszogatás, hogy biza kapd le a polcról, mint ahogy azért eddig elég sok könyvnél - hála az égnek – mertem ajánlani.

Sajnos se a goth karakter, se a történet nem nyerte el igazán a tetszésemet, de kezdjük inkább az elején, lássuk, miről is van szó pontosan. Adott egy középiskolás csajszi, Ever, aki tragikus módon egy autóbalesetben elveszítette a szüleit és húgát, ő maga is majdnem odaveszett, ám csodával határos módon megmenekült – viszont attól a naptól kezdve valami megváltozott: hallani kezdte az emberek gondololatait, látni az aurájukat, és nem mellesleg a kistini húga szellemét, akivel kvázi együtt él. Mellesleg Ever (természetesen) csinos, szőke hajú, jó tanuló, a történtek előtt népszerű is volt – és a kulcsszó a „volt”, ugyanis képességeit elnyomandó kapucnis pulcsit visel és folyton zenét hallgat, hogy elnyomja a többi ember rátörő gondolatait, meg úgy egyáltalán, távol tartson mindenkit magától, az osztály lúzereivel (a goth csaj meg egy meleg srác) kezd lógni. Nagynénje veszi pártfogásba, aki übergazdag, ám az emberi kapcsolatokhoz annál kevésbé ért.

GothiConception – a fotókihívás

Ami tulajdonképpen nem is kihívás, hiszen már nemigen jelölgetjük egymást a hasonló kis feladat-, vagy kérdéssoroknál, aki szeretné úgyis kitölti, akinek pedig nincs kedve az úgysem, szerintem jól is van ez így.

A „Hallgassunk dark jellegű zenét!” kihívás után egy újabb interaktív kezdeményezést szeretnék indítani, ehhez szeretném a ti segítségeteket is kérni. Ezúttal nem zenei, hanem vizuális megoldás lesz a feladat, adott lesz 13 (legalábbis egyelőre ennyi, ha sok érdekes ötlet érkezik, akkor több :) ) téma, amelyet valamilyen módon meg kell valósítani – azaz a címhez illő fotósorozatot kell kreálni.

Zenei vérfrissítés: Az utóbbi idő kedvencei #10 Darkwave és elektronikus

Azt  ígértem, a goth rock/post-punk szerelmeseinek fogok kedvezni, ám talán kissé tévedtem, inkább elektronikus/darkwave vonalat sikerült becélozni a következő összeállítással, bár akad talán.

Lássuk csak, ami talán mindegyikben hasonló, hogy ugyanabban az egyvelegben tálalta a Youtube, tehát valami titokzatos összetevőn biztosan osztoznak, viszont meglepő, hogy maximum három fő alkotja mindegyik bandát, sőt, akad egy olyan projekt is, amelyet mindössze egy hölgyemény alkotott.

Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: A tűz (Engelsfors-trilógia 2.)

A Kör után olyan roppant hiányérzetem támadt, hogy muszáj volt azonnal folytatnom a trilógiát, a következő rész, amely a Tűz címet viseli, megnyugtatóan vastag példánynak bizonyult, mégis túlságosan hamar elfogyott.
Az előző rész egyfajta enyhe függővéggel zárult, bár a történetnek megvolt a maga katarzisa, mégis  képes volt felkelteni az olvasó kíváncsiságát: vajon hogyan tovább? Képesek lesznek a Kör tagjai igazi csapatként viselkedni? Meg tudnak majd bízni egymásban a végsőkig? Vajon a képességeiket ki tudják –e fejleszteni időben olyan szintre, hogy meg tudják fékezni a rájuk (és a városra, a világra) leselkedő veszélyt?
Mi lesz az Anna-Karin ellen indított per kimenetele? Nicolaus visszatér valaha?