2014. május 14., szerda

Élménybeszámoló a tanulmányi kirándulásról / Informatikus-könyvtáros


Azt tudni kell, hogy nem igazán vagyok az a mászkálós típus - vagyis de, ha családdal, rokonokkal, barátokkal vagy egyedül kell menni, az rendben van, de az ilyen komolyabb, szervezett események mindig aggasztanak valamiért - utoljára általános iskola ötödik osztályában voltam osztálykiránduláson, utána meg kilencedik előtt gólyatáborban. Azért szerencsére csak rávettük magunkat (a többesszám a csoporttársamat/barátnőmet jelöli), és így utólag nem is értem, mi a csudán idegeskedtem annyit.

Meglepően sokan ott voltunk (bár amikor az egész évfolyam kevesebb, mint egy tucat fő, nem tudom mennyire beszélhetünk 'sokról', de hát értitek), és mindannyian fáradtak, így az odaút kicsit olyan lökött hangulatban telt, mi tök jól elvoltunk hátul, viszont a másodévesek különösen csendesek voltak.Az út alatt a tanszékvezetőnk által összeállított kvíz-szerű kérdések után lemondóan sóhajtoztunk, hogy hát igen, azért csak kelleni fog ez az egy hónapnyi ismétlés államvizsga előtt. Viszont a hangulat jó volt.

2014. május 9., péntek

A várva-várt bejegyzés / Személyes

Szelfi szakdolgozattal - ilyen és ehhez hasonló képekkel volt tele a közös üzenőfal Facebookon, és valóban: az érezheti át igazán, aki végigcsinálta. Vajon mi lesz még diplomaosztás után...
Végre erőt vettem magamon és újra klaviatúrát ragadtam :) Hétfőn sikeresen leadtam a műbőrbe csomagolt, aranyfeliratos Nagy Művet, bár a ballagáson egy rettentő makacs migrén miatt nem vettem részt, a holnap esedékes tanulmányi kirándulás és a záróvizsga kivételével nincs is más hátra.
Az az igazság, hogy döbbenetesen gyorsan elment ez a három év, de azt elmondhatom, hogy borzasztóan örülök, hogy végül az informatikus-könyvtáros képzés mellett döntöttem, nem kizárt, hogy a későbbiekben részt veszek majd egy mesterképzésen is, de hát az még a jövő zenéje.

2014. április 26., szombat

Interjú a Gothic.hu oldalon

http://gothic.hu/szubkult_olvasasiszokasok_szelevenyigellert

A szakdolgozatomhoz készített interjú a Gothic.hu szerkesztőjével, Szelevényi Gellérttel ezen a linken elérhető, én felettébb érdekesnek találtam, ha van egy kis időtök, vessetek rá egy pillantást.

2014. április 11., péntek

Pilinszky János: Éjféli fürdés


A tó ma tiszta, éber és
oly éles fényü, mint a kés,
lobogva lélekző tükör,
mit lassu harcban összetör
karom csapása. Nyugtalan
heves fogakkal visszamar
a mélyen megzavart elem.
Legyőzve, lustán fekszem el
és hallgatózom. Csillagok
rebbennek csak, mint elhagyott
egek vizébe zárt halak,
tünődve úszó madarak.

2014. április 2., szerda

Filmajánló: Gypsy 83 (film goth karakterrel)

Ha goth karaktereket felvonultató filmeket keresünk az internet végtelenében, lehetetlen, hogy ne fussunk bele ebbe a furcsa című, sokak által erősen B-kategóriásnak, mi több borzasztónak bélyegzett alkotásba. Nem szabad megijedni tőle, igazából nem rossz - sőt, egészen élvezhető, viszont nem kell túl sokat várni tőle - érezhetően nem valami magas költségvetéses világmegváltó dologról van szó, viszont szórakoztató, tipikusan az a jópofa (bár nem kifejezetten vidám) kis cucc, amit hajnali kettőkor egy adag sült krumpli meg tavaszi tekercs társaságában elnézeget az ember.
 
A története mondhatni nincs túlbonyolítva, de igazat adnék annak, aki a kritikák között igazi gothporn-nak jellemezte - nem, nem az erotikus jelentek miatt, viszont kétségtelenül van egy hangulata, a zenék alatta jól eltaláltak, a ruhák, a karakterek (főleg Clive), és a cselekményszálban is azért akad jócskán olyan pillanat, amikor arra eszmélünk, hogy aa, igen, bárcsak én is ott lennék, bárcsak velem is megtörténne, míg vigyorogva bámulunk, vagy éppen keblünkre ölelnénk és vigasztalnánk őket, amikor szívfacsaró pillanatokat élnek át. (Kíváncsi vagyok, mondjuk öt év múlva is így fogom-e gondolni, de remélem, hogy igen :) )

Gypsy Vale, a 25 éves goth csajszi, és legjobb barátja, a 18 éves Clive Webb egy Ohio-beli kisvárosban tengetik a napjaikat, mígnem bele nem futnak egy internetes hirdetésbe, miszerint a nagy kedvencük, Stevie Nicks koncertet ad New Yorkban. Nem is kérdéses, elhatározzák, hogy - a kissé sztereotipikus, de mindenképpen vonzó - videózást, pózolgatást, zenehallgatást, sírokon való táncikálást mivel fogják színesebbé tenni.

A lány énekesnői karrierről álmodozik, mellette arról, hogy talán újra találkozhat édesanyjával, aki még gyermekkorában hagyta faképnél őket, míg Clive szerelemről ábrándozik.
Nehéz többet mondani a történetről az alapfelállásról anélkül, hogy ne spoilerezzek, ám azt hiszem, senki sem fog meglepődni, ha elárulom, hogy bizony elindulnak arra a koncertre, és azért csak történnek dolgok az út alatt. Nem mondanám, hogy tipikus road-movie, de mindenképpen van egy szimbolikus szerepe az autókázásnak - na meg hangulatos is.