2014-ben a goth szubkultúra könyvtárhasználati-, és olvasási szokásait vizsgálva, a szakdolgozatom kapcsán kerestem meg többek között Kárász Petrát (akit valószínűleg többen Blithe néven ismernek internetes berkekben).
Amiért lényegesnek éreztem őt megkérdezni, annak az oka, hogy személyében tisztelhetjük a 2006 januárjában indult Magyar Gothic Club alapítóját, illetve annak magazinjának, az Expression-nek volt a főszerkesztőjét. Az utóbbi négy évben a klub kevésbé aktív, 2010-2015 júliusáig önálló weboldallal sem rendelkezett (szerencsére ezév augusztusában sikeresen rebootolt), korábbi működése alatt Petra betekintést nyerhetett a magyarországi goth szubkultúra képviselőinek szokásaiba, viselkedésébe – virtuális és a valós életben egyaránt.
Interjúalanyom mára már szociálpedagógus végzettséggel büszkélkedhet, jelenleg kriminológus hallgató, mellette aktív blogger, illetve ékszerkészítőként dolgozik.
Amiért lényegesnek éreztem őt megkérdezni, annak az oka, hogy személyében tisztelhetjük a 2006 januárjában indult Magyar Gothic Club alapítóját, illetve annak magazinjának, az Expression-nek volt a főszerkesztőjét. Az utóbbi négy évben a klub kevésbé aktív, 2010-2015 júliusáig önálló weboldallal sem rendelkezett (szerencsére ezév augusztusában sikeresen rebootolt), korábbi működése alatt Petra betekintést nyerhetett a magyarországi goth szubkultúra képviselőinek szokásaiba, viselkedésébe – virtuális és a valós életben egyaránt.
Interjúalanyom mára már szociálpedagógus végzettséggel büszkélkedhet, jelenleg kriminológus hallgató, mellette aktív blogger, illetve ékszerkészítőként dolgozik.
***
Mint szociálpedagógus, az oktatói, csoporttársai, (gyakorlaton) a munkatársai hogyan viszonyultak, illetve viszonyulnak önhöz, az ön által képviselt stílushoz?
Elég sok vicces, érdekes történet született már a
stílusomból mind az egyetem, mind pedig a munkám során. Egyik
legelső félévben történt, hogy néhány szaktársammal kint
ültünk az udvaron, és az egyik srác elkezdte mondani, hogy
mennyire nem szereti a rapereket, hipstereket, de a legjobban a
goth-okat gyűlöli. Néztem rá, többiek is figyeltek, ő is
rám nézett „Miért? Te is goth vagy?” :D A vicces, hogy később
eléggé jóban lettünk, simán el tudtunk beszélgetni.
A munkatársaimnak legtöbbször az tűnik fel, hogy feketében
járok, illetve a legtöbben a pókos kitűzőmet nézik meg. Egyik
védőnő egyszer meg is jegyezte, hogy soha nem gondolta volna, hogy
egy nő önszántából pókot tűzne ki :D .
Az ügyfelek is meglepően pozitívan fordulnak felém, igaz,
visszafogottan öltözködöm, hiszen nem szeretnék egy babonás
cigány családot „megijeszteni” koponyás kiegészítőkkel.
Egyébként, az ügyfeleknél is azt vettem észre, hogy ha
érdeklődsz irántuk, látják rajtad hogy segíteni szeretnél
rajtuk, és minden tudásodat beveted, hogy segíts rajtuk, akkor a
többség nem a külsődet fogja megítélni, hanem úgy fog rád
gondolni, hogy „Az a családsegítő, aki ennyit dolgozott azért,
hogy a gyerekeknek ne legyen baja...”. Jobb esetben persze, mert
kivételek mindenhol vannak.
Egyébként azt kell mondanom, hogy szerencsém van, mert úgy
érzem, hogy sokan elfogadnak, igaz manapság eléggé „corporate
goth”-á váltam, így az „avatatlan” szemek számára csak
annyi tűnhet fel, hogy általában feketében és viszonylag
elegánsabban öltözködöm, illetve „furcsa” kiegészítőim
vannak, pl. a már említett díszes pók kitűző a kabátomon :) .
Érezte már úgy valaha, hogy hátrányos megkülönböztetés érte a kinézete, a szubkultúrába való tartozása miatt? Tapasztalatai szerint a könyvtárosok általában mennyire viselkednek a könyvtári etikának megfelelően, amikor egy extrémebb szubkultúra tagja jelenik meg az adott intézményben?
Igen, természetesen már voltam „leszólva” a kinézetem
miatt, annak örülök, hogy ez sokszor a fiataloktól jön, a
felettem lévő korosztályok általában pozitívan viszonyulnak
hozzám és a stílusomhoz is, így úgy gondolom hogy nagy
szerencsém van.
A könyvtárosok velem mindig kedvesek, segítőkészek. Bármikor
kérdeztem, mindig kedvesen fordultak hozzám, megfelelő
információval láttak el, stb., nem lehet panaszra okom. Ha ebből
indulok ki, akkor úgy gondolom, hogy egy könyvtárosnak nem jelent
gondot megfelelően viselkedni, ha egy punk frizurás srác lép oda
hozzájuk, vagy épp egy elegant lolita. Egy jó könyvtáros – és
egy jó ember – véleményem szerint nem a külsőt látja, hanem
az érdeklődést, és a segítségnyújtást nem tagadja meg csak a
kinézet miatt.
Mit gondol, mennyire tér el a szubkultúra tagjainak olvasási szokásai a nem az ezen szubkultúrába tartozó emberek szokásaitól? (mennyiségileg, illetve minőségében)
Minőségben mindenféleképp. Azt
vettem észre, hogy a goth-ok különösen szeretik a „dark”
fantasykat, krimiket, és természetesen horrorokat, „gothic
novel”-eket. Különösen vonzza őket a furcsa, sötét hangulatú
írások.
A mennyiség már egy más kérdés.
Szívesen mondanám azt, hogy igen, sokkal többet olvasunk mint
„mások”, de ez változó. Az tény, hogy ritkaságszámba megy
az a goth, aki ne szeretne olvasni, de a többség tanuló, anyuka,
vagy épp dolgozik, így egyénfüggő, hogy ki mennyit olvas. Van,
aki naponta 2-3 órát is, van aki hetente engedhet meg ennyit
magának.
Milyen helyet töltött be az ön életében a Magyar Gothic Club? Milyen visszajelzéseket kapott annak idején?
Abszolút központi helyet, ezzel
keltem, ezzel feküdtem, amikor géphez jutottam az MGC-vel
foglalkoztam. A gimnázium első évében alapítottam, és az
érettségiig képes voltam adminisztrátorként foglalkozni vele,
ami nálam 5 évet jelent, ugyanis nulladikos is voltam. Nagyon sokat
jelentett nekem, amolyan második családommá vált, sokan
„Anyu”-nak, illetve „Nagyi”-nak is neveztek viccből :) .
Leírhatatlan, hogy milyen sokat jelentett nekem az MGC, hiszen
számíthattunk egymásra, barátok voltunk, és bár minden
bizonnyal az emlékeim az évek során megszépültek, de tényleg
csak a sok jóra tudok visszaemlékezni, melegségben a szívemben,
pedig bizony nem volt konfliktusmentes az az időszak.
Visszajelzésekkel kapcsolatban elég
sokat kaptam, persze a legtöbben örömmel fogadták, örömmel
csatlakoztak hozzánk, bár sose csináltunk „meggyőzőkampányokat”,
inkább mindenkinek szabad volt jelentkeznie, aki úgy gondolta, hogy
jól érezné magát nálunk. Az emberek többsége körében nem
éltek gothok, vagy nem tudott róla, így fontos volt ez a kis
löket, hogy a goth közösségek kialakulhassanak.
Milyen hatással volt a goth szubkultúra „életének” alakulására?
Nem hiszem, hogy olyan nagy hatással
lettünk volna a goth szubkultúrára, inkább az egyének életében
töltött be az MGC szintén egy fontos, központi szerepet. A goth
közösségeket közelebb hoztuk picit, hiszen a tagjaink sok
találkozót szerveztek, sőt, igényelték is ezeket a találkozókat,
amik – nagy örömömre – még ma is tartanak. Az emberek
többségének kellett ez a kis közösségi támogatás, hogy jobban
érezzék magukat a bőrükben, közelebb kerüljenek egymáshoz.
Milyen volt az MGC összetétele? Körülbelül mennyi tagot számlált?
A tagszám sokszor volt változó,
volt hogy 500-600 tagunk is volt, ebből „aktív” olyan 50 tag
lehetett (aki Fórumon beszélgettek, eljártak találkozókra,
stb.), de sokan voltak akik pl. csak a magazinnal foglalkoztak, abba
írtak, Fórumon pedig ritkán jelentek meg.
Összetétele vegyes volt. Férfiak,
nők, fiúk, lányok egyaránt. Voltak családapák és családanyák,
egyetemisták, gimnáziumban vagy szakközépiskolában tanulók is,
a legfiatalabb tagunk 14-5 éves lehetett (13 éves kor alatt nem
lehetett regisztrálni), a legöregebb pedig 45.
Véleménye szerint mennyire volt sikeres az MGC magazinja? Milyenek voltak a visszajelzések? Melyek voltak azok a témák, amelyek sokaknak felkeltették az érdeklődésüket? Mire volt leginkább igény? Mi nyerte el leginkább az olvasók ízlését?
Elég sikeres volt mind a tagok, mint
pedig a „kívülállók” számára, ugyanis sokszor írták, hogy
ők nem tagok, de szívesen olvassák a magazint. A magazin
cikkjeinek többsége a tagjaink verseiből, novelláiból állt, de
természetesen különböző cikkeket (pl. koncertbeszámolókat,
könyvajánlókat, stb.) is közzétettünk, többnyire „goth”
témában.
Úgy gondolom, hogy a legtöbb otthon
írónak – legyen az goth vagy nem goth – egyformán fontos, hogy
ne csak a „fióknak” írjon, így sokuknak rengeteget jelentett
az, hogy volt egy hely, ahol az írásaik megjelenhettek.
Igény egyaránt volt a versekre és
az ismeretterjesztő cikkekre is, szívesen olvasták és szívesen
írták is őket a tagok. Kezdetben a Magazinnak még nem volt
„magazin”-formája, ha beérkezett egy írás, azt rögtön
közzétettem, később már címlapot kapott, minden hó első
napján jelent meg, stb, mondhatni „megkomolyodott”, akkor többen
is kezdték el olvasni. Egyébként bárki beküldhetett cikket, nem
voltak „állandó írók”, bár voltak olyanok, akik szinte
minden számba írtak.
Mi motiválta arra, hogy „egyengesse” ennek a szubkultúrának az alakulását?
Magam sem tudom. Nem is igazán a
szubkultúrát „egyengettem”, inkább a tagjainak próbáltam
segíteni, amiben csak tudtam. Volt, akinek abban hogy megteremtettem
egy olyan közösségi oldalt, ahol találkozhatott városbeli,
környékbeli gothokkal, néha azzal hogy meghallgattam valaki
problémáját, lelki gondját. Egyébként az MGC inkább az én
utamat egyengette, hiszen abban az 5 évben (képzeletlenül igaz, de
hatalmas lelkesedéssel) sok olyan feladatot végeztem el, amit
mondhatni ma is kell a munkám miatt. Volt, hogy öngyilkossági
krízisben segítettem, volt hogy valakinek a megélhetési gondjait
hallgattam meg.
Egyébként az, hogy létrehoztam az
MGC-t főleg abból a „vágyamból” fakadt, hogy bár voltak goth
„közösségi” oldalak, mégis nem éreztem őket „közösséginek”.
Az emberek csak úgy „eléltek” egymás mellett, nem igazán volt
kommunikáció ott. És nekem ez borzalmasan hiányzott.
Természetesen én is tagja voltam az LD50-nek, illetve a
VampireFreaks-nek is, de valahogy egyiknél se volt fontos a Fórum
és a Személyes üzenetek, pedig szerintem ezek elengedhetetlenek
voltak ahhoz, hogy egy jó közösség kialakuljon.
Az ön életében, az ön számára mennyire fontos a műveltség, olvasottság? Feltételezései szerint hogy vélekednek e téren a goth szubkultúrába tartozó emberek?
Számomra nagyon fontos mind a
műveltség, mind az olvasottság. Amolyan „victorian lady-ként”
szeretném magam látni, aki művelt, olvasott, okos, és még a
kézművességre is van ideje. Túlidealizált kép, de úgy
gondolom, hogy jó lenne ilyennek lenni :) .
A goth szubkultúra tagjai nem csak a
szép ruháikra büszkék, hanem arra is hogy műveltek, így
szerintem számukra is fontosak ezek a szempontok. Szeretünk úgy
gondolni magunkra, mint művelt, okos emberekre :) .
Milyen szép-, szórakoztató-, szakirodalmat olvas ön szívesen?
Be kell vallanom, hogy mostanában nem
sok szépirodalmat olvastam (pár hónappal ezelőtt ez még nem így
volt, akkor sokat olvastam, volt rá időm, stb., csúnya a kifogás,
de igaz). Szépirodalomban nagyon szeretem az ifjúsági regényeket,
illetve a Bronte és Austen könyveket :) .
Szakirodalmat rengeteget olvasok.
Főleg pszichológiai és szociológiai könyveket szeretek forgatni,
imádom a különböző kutatásokat és azok elemzését forgatni.
Jelenleg egy Andorka könyv van az asztalomon, ugyanis majd fontos
lesz a Mester-szaki felvételnél, manapság azokat könyveket
olvasom, amik ki lettek adva kötelező irodalomnak a felvételi
beszélgetésre :) .
Véleménye szerint jellemző-e „sznobságból”, divatból olvasni a szubkultúrán belül bizonyos szerzőket?
Igen, elég sokszor előfordul. Poe,
Lovecraft, Ana Rice szinte „kötelező” irodalom, műveiket
„kötelező” olvasni egy valódi gothnak, és természetesen
tisztában kell lenni velük. Arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc
íród/költőd, egy ebbe a szubkultúrába tartozó emberkének
szinte „kötelező” azt felelnie, hogy „Természetesen Poe”.
Ezeknek az íróknak a munkásságát
természetesen mind tiszteljük és nagyra becsüljük, de úgy
gondolom, hogy akadhat olyan is, aki bár kedvenceként megjelöli
valamelyiküket, előfordulhat olyan hogy valaki sosem olvasta őket.
Én pl. Lovecraftot még sosem olvastam, nem is szoktam „kedvenceim”
közé sorolni emiatt.
Meglátása szerint melyik társadalmi rétegből választják leginkább ezt a szubkultúrát?
Szintén változó. A jómodú,
„polgári” család gyermekei ugyanúgy, mint a szűkös anyagi
helyzetben élő „munkáscsaládok” gyermekei. A goth gyökere
inkább az életesemények összességében keresendő mint a
társadalmi rétegben. Bár goth kőművessel még nem találkoztam
:) , de hivatását, munkáját tekintve asztalossal, fodrásszal,
fordítóval, tanárral már igen.
Mit gondol, jelenleg Magyarországon vajon hányan definiálják magukat gothnak, ezek közül vajon mekkora lehet a „keménymag”, és mennyi lehet annak az aránya, akik nem jellemzik magukat ekként, ám mégis valamilyen okból kifolyólag a szubkultúrához tartoznak? Fogy, növekszik vagy inkább stagnál ez a szám?
Szerintem a „keménymag” olyan
5-6000 főt számlál, míg azok, akik nem vallják magukat gothnak,
de hordozzák magukban a szubkultúrát, olyan 10-15ezer fő,
becsléseim szerint.
Fogy, egyértelműen. Sokan valóban
„kinőtték” ezt a stílust, illetve már sok fiatal a mainstream
kultúrában találja meg „önmagát”, már annyira nem menő
kilógni a sorból, mint pár évvel ezelőtt. Nagyon kevés fiatal
goth-al lehet találkozni, ennek pontos okára egy alapos
szociológiai kutatás kellene, de ilyen méretűt és ilyen témájút
sajnos nem nagyon remélhetünk :) . Abban szinte biztos vagyok, hogy
5-10 évvez ezelőtt ugyanerre rákérdeztünk volna, akkor a számok
majdnem duplájuk lettek volna.
Ön szerint milyen a mai goth színtér? Tapasztalatai szerint az elmúlt 10 év során mennyiben változott minőségi és mennyiségi szempontból? Milyen irányba mutatnak ezek a változások?
10 év alatt, de már 5 év alatt is
sok változás ment végbe. Míg pár évvel ezelőtt ez amolyan
„tinédzser” dolog volt, mára már inkább a fiatal felnőttek
korában jellemző. Persze ez magyarázható azzal is, hogy akik 10
évvel ezelőtt még csak a 10-es években jártak, mára már
fiatal, dolgozó felnőttekké váltak.
Jómagam nagyon régen láttam már
'tizenéves' gothot. Valahol ez lehet pozitívum és negatívum is,
hiszen a fiatal felnőttek minden bizonnyal azért olyanok,
amilyenek, mert „nem tudnak mások lenni”, míg egy tinédzser a
befolyásolhatóbb a kortársai által. „Utánpótlás”
szempontjából természetesen ez nem túl biztató.
Érdekes mód, amikor én voltam
tizenéves, akkor volt egy nagyobb „baby-bat-boom”, ami rengeteg
embert „megfertőzött”, mondhatni rengetegen váltak gothhá. Az
ilyen „boom”-ok hátránya az hogy a fiatalok látták valahol a
stílust, megtetszett nekik, felvették, mindenféle
háttér-információ nélkül. Ez természetesen nem kifejezetten
gond, hiszen a többségben él a vágy, hogy megismerje a
szubkultúrát, de sajnos vannak olyanok is, akik erre nem éreztek
késztetést, így pont sokunk számára a „lényeg” veszett ki a
dologból, vagyis minden, ami goth a ruházati felszín alatt.
Mennyi a legidősebb olyan ember életkora, aki itt, Magyarországon él és a goth szubkultúrához tartozónak vallja magát? Tudomása szerint hány éve, milyen rég óta tagja a szubkultúrának az az ismerőse, akiről úgy gondolja, hogy a legkorábban „csatlakozott” itt Magyarországon?
Még az MGC tagja volt egy akkor 45-50
éves családapa. „Legidősebb magyar goth”-ként én őt
ismertem. Rajta kívül ismerek egy kb. 35 éves nőt.
Amikor gimnáziumba jártam (valahogy
az egyetemen már nem voltam olyan feltűnő mint egy városi
gimnáziumban :D ), akkor volt pár olyan tanárom, akik
megjegyezték, hogy amikor tinédzserek voltak, akkor ők is
hasonlóképp öltöztek. Egyikük ma egy református lelkész és
hitoktató (református gimnáziumba jártam), ő a 80-90-es években
volt „fiatal”, és sokszor elmesélte, hogy ő és az „alteros”
haverjai mindig The Cure-t hallgattak, felnyírták a hajukat, fekete
ruhákat húztak, és ültek és cigiztek, meg együtt olvastak,
mondhatni „gothok” voltak.
Egy másik tanárom egy amerikából
származó angol lektor volt, bár ő már nem él az országban, de
ő is sokat mesélt nekem a „fiatalkorából”, amikor Sisters of
Mercy-t meg Bauhaust hallgattak a barátaival. Őt nagyon bírtam,
sokszor adott fel nekünk „Goth zeneszövegeket” lefordítani,
nagyon király volt :D .
Van-e olyan ismerőse, illetve tud-e olyan személyekről, akik gothnak vallják magukat, és egyáltalán nem használnak számítógépet, internetet? Ha nem, akkor az ön feltételezése szerint létezhet ilyen napjainkban?
Szerintem ilyen nincs, és nekem sincs
ilyen ismerősöm. A mai „modern” korban szinte lehetetlennek
tartom, hogy legyen valaki olyan, akinek ne lenne számítógépe,
olyan az ma már mint az ágy vagy a hűtőgép, szinte kötelező
darab. Egyre több embernek van okostelefonja, ami szintén a
„modernizációhoz” tartozik.
Melyek azok a szakmák, amelyeket az ön goth ismerősei leggyakrabban választottak?
A legtöbben valamilyen „humán”
szakmát választanak, pl. tanár, szociális munkás, ilyesmi. Olyat
is ismerek, akinek saját étterme van, és van olyan is aki alkalmi
munkákból kénytelen élni. Én úgy látom, hogy a legtöbb goth
valami olyan szakmát, hivatást választ, aminek valamilyen szinte
köze van az emberek segítéséhez vagy az élet jobbátételéhez.
Mit gondol, mennyire befolyásolja az a barátkozást, párválasztást, hogy valaki milyen szubkultúrához tartozik?
Amíg meg nem ismertem a jelenlegi
kedvesem, addig azt gondoltam, hogy borzalmasan. Nagyon szeretem Lev
Tolsztoj következő idézetét: „A zene az emóció gyorsírása”.
Sokáig azt gondoltam, hogy az azonos zenét kedvelő emberek lelke
ugyanarra az ütemre rezdül, csak ők alkothatnak „tökéletes
párt”. Ám tévedtem, hiszen a jelenlegi kedvesen kívül eddig
csak rocker/goth srácokkal jártam, és hát a végeredményt
ismerve mindnek vége lett egyszer.
Mostani véleményem szerint tehát,
természetesen vonzóbb egymásnak az ugyanolyan szubkultúrát
kedvelők, vállalók, de ha valakinél ez egy „feltétel”, akkor
az szomorú. Én jobban szeretnék hinni a „szabad szerelemben”
:))))
Meglátása szerint van-e olyan más szubkultúra, irányzat, amellyel a goth mondhatni szemben áll? Melyekkel barátságos a viszony?
Véleményem szerint nincs ilyen
irányzat vagy szubkultúra, a goth egyedül a mainstreammel áll
szembe :) . Persze konfliktusok emberek között mindig voltak, és
mindig is lesznek, másnak lehet erről más a véleménye.
Barátságos viszonyban minden
bizonnyal a hozzá közel álló más „underground”
szubkultúrákhoz van, esetleg olyan hozzá közel állóakhoz, mint
pl. a lolita.
Az ön tapasztalatai szerint inkább a fiatalabb vagy az idősebb korosztály képviselteti magát a goth-jellegű eseményeken?
10 évvel ezelőtt azt mondtam volna,
hogy inkább a fiatalabbik, de ma azt mondanám hogy egyértelmű,
hogy inkább az „idősebb”, olyan értelemben hogy inkább a
18-20 év felettiek, mint a 16-8 évesek.
Ön milyen, a szubkultúrához kapcsolódó weboldalakat, blogokat, stb. látogat szívesen?
Rengeteg blogot követek, köztük
természetesen goth blogokat is, szeretem őket olvasni, ezen kívül
még a különböző közösségi oldalak adta lehetőségekkel is
szeretek élni (pl. Facebook, Tumblr, stb.), ahol szintén sok
csoport, oldal áll az érdeklődők rendelkezésére. Ezeket jobban
szeretem, mint azokat a goth oldalakat, ahol csak cikkek találhatóak
meg, persze félreértés ne essék, azok is kellenek, de jobb
szeretek „valódi” emberekkel beszélni.
Mit gondol, milyen hatással van, milyen szerepet tölt be a Gothic.hu a magyar goth emberek, illetve a szubkultúra „életének” alakulásában?
Azok, akik válaszokat keresnek, hogy
jobban megértsék, hogy mi is az a goth, azoknak tökéletes.
Számomra óriási nagy hibája az oldalnak, hogy nincs neki
közösségi oldala, óriási hiányérzetet kelt bennem. Hiányzik
róla.
Egyébként szeretem olvasni az
oldalt, főleg a szakdolgozatokat, érdekes dolgokat tudhat meg
belőlük az érdeklődő.
Mennyire tartja fontosnak a dalszövegek mondanivalóját, jelentését? Van-e olyan zeneszám, amit „goth himnusznak” nevezne?
Számomra nagyon fontos egy zenének a
mondanivalója is, sőt, sokkal fontosabb mint pl. a hangzása. Én a
zenéket a szövegekért szeretem hallgatni.
Goth himnusz? Huhhh …
Nagyon-nagyon-nagyon nehéz feladat. Legelőször egy Lacrimosa szám
jutott eszembe, de sajnos itt befolyásolt a Lacrimosa iránti óriási
szerelem :) … Még baby-bat koromban hallottam egy zenét (sajnos
se az előadót, se a számot nem találom azóta se …) , amiben
magas női, mély férfi énekhangtól, hörgésen át minden volt,
rengeteg hangszer, icipici „industrial” rész, hihetetlen jó
szám volt, mintha az összes goth nótát valaki „eggyé” gyúrta
volna. Szerintem ha lehetne, akkor ezt a számot választanám
goth-himnuszként, a sokszínűsége miatt.
Mit gondol a volt LD50 közösségi oldalról?
Nem tudok róla
rosszat mondani, egyetlen „hibája” számomra az volt hogy a túl
sok felhasználó miatt néha picit kaotikussá vált számomra.
Ezért nem szerettem annyira azt az oldalt. Jó volt, mert rengeteg
embert ismerhettem meg általa, sok barátot szereztem ott, de a
„túlzsúfoltság” miatt a Fórum – számomra legalábbis –
szinte olvashatatlan volt, hiszen minden másodpercben 10-15
hozzászólás érkezett a témához, mire írtál volna választ, a
témát le is zárták :) …
Annyi bizonyos,
hogy hatalmas tiszteletet érdemelnek a készítők a több éves
munkájukért, amivel sokaknak „menedéket” nyújtottak :) .
A szubkultúra melyik aspektusa a legfontosabb az ön számára? (pl. események/rendezvények, zene, mentalitás, hasonló érdeklődésű ismerősi kör, öltözködés, stb.)
Szintén egy jó
nehéz kérdés. Számomra a legfontosabb a goth szubkultúrában
talán az az egyfajta „lelki berendeződés”, amivel egy goth
rendelkezik – tolerancia, humanitás, empátia, szolidaritás. A
legtöbb goth ugyanis ilyen, sajnos akadhatnak kivételek, de azt
hiszem nem jellemző. Egy goth ezekről ismerhető fel – milyen
másokkal, hogyan vélekedik embertársairól, mennyire érzékeny a
problémákra.
Ami ezzel szorosan
összefügghet, és számomra másik nagyon fontos dolog az az
értékrendszer, ami szintén a fentebb említett aspektusokon
alapul.
***
Hálás köszönettel tartozok, amiért segített és minden kérdésemre részletes választ adott.
Köszönöm itt is és ismét a lehetőséget :) !
VálaszTörlésEz nagyon jó lett. Jó volt olvasni. Én nem olvastam eddig még Lovecraft-ot se Ana Rice-t és Poenak i csak a versei tetszenek. ( Bár jó, lehet találnánk olyan novellát, ami igen is tetszene, mert hát nem olvastam mindet.), és bár ritkán olvasok fantasyt, ugye nálam többségében ezoterikus, spirituális könyvek fordulnak elő, de attól függetlenül abszolút magaménak érzem a szubkultúrát. És nagyon tetszett amit az olvasási szokásokról írtál Blithe nagyi. :) A kérdéssor is nagyon jó volt Trish! ):
VálaszTörlésNagyon jó volt olvasni, érdekes, és sok tekintetben gondolatébresztő :)
VálaszTörlés