Jó ideig ódzkodtam Kátai Tamás másik projektjétől (mondanom sem kell, a Thy Catafalque a szívem csücske, sőt, ha őszinte akarok lenni, a kedvencem), de a Gire egy ideig nem lopta be magát a szívembe. Talán az Őzek futásáról mondhatom, hogy szeretem (de azt nagyon), a hangulata igazán magával ragadó, a szövege is csodálatos, és hosszú gyötrődés után újra elővettem a 2007-es Gire névre keresztelt albumot, és újra végighallgattam. Lehet, hogy az idő tette, lehet, hogy én változtam, de kellemesen csalódtam, ugyanis amiért egy éve húztam a számat, az most kifejezetten tetszett.
Mondjuk meg kell hagyni, kell is egy hangulat hozzá, mert nem hétköznapi zene ez, viszont ezeket nagyon szívesen ajánlom a figyelmetekbe:
Az őzek futása
"Ahogy az ujjaid közt fut a napfény,
ahogy a testedben táncol a nyár,
úgy a kertemben már sose látlak,
de én lámpást és csipketeát
hagyok ott, hogyha eljön a napja
és a lélek is kabátban jár,
majd a csillagok alá lefekszel,
piros falevelek álma leszáll"
ahogy a testedben táncol a nyár,
úgy a kertemben már sose látlak,
de én lámpást és csipketeát
hagyok ott, hogyha eljön a napja
és a lélek is kabátban jár,
majd a csillagok alá lefekszel,
piros falevelek álma leszáll"
Zöld zivatar
"Szobája mélyén a nyár citerázik,
de ablakot nyit, ha az ősz hegedül,
utaid fölött ha megáll ma este,
zöld zivatarral a földbe merül."
de ablakot nyit, ha az ősz hegedül,
utaid fölött ha megáll ma este,
zöld zivatarral a földbe merül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése