Úgy döntöttem, hogy vagy csak a hajam alsó 10 centijét, vagy a tarkómhoz közel eső hajtincs-sort festem be, nyilván az egészet azért nem, úgy, hogy szépen látszódjon kiengedve, vagy ha fel van tűzve, de azért ne legyek olyan, mintha rám borult volna egy vödör festék.
Hajnali egykor álltam neki, hirtelen nem találtam a hajfestő ecsetet, ezért egy régi fogkefét fogtam munkába, felcsavartam a hajam nagy részét és szépen összekentem a befestésre kijelölt területet, ahogyan azt kell. Kicsit később, amikor leöblítettem (15 perc volt az instrukció szerint, ameddig állnia kellett, én fél óráig hagytam rajta), látszott, hogy nagyon szépen befogta, ujjongtam, hogy milyen szép sötét, és mennyire jól meg fog látszani.
Aztán jött a szárítás, és rájöttem, hogy ez bizony nagyon idétlenül néz ki, de legalább a zöld csodaszép, szóval semmi baj, a Szerelmem megmondta, hogy aludjak csak szépen rá eggyet, majd reggel másképp látom a világot.
És TÉNYLEG másképp láttam! :D De nem a jó értelemben. A szép moha/üvegzöld valami rikító fűzölddé változott az éjszaka folyamán, de legalább nem fogta össze a párnát, se a nyakamat.
Kb. ILYENből lett ILYEN.
Kb. ILYENből lett ILYEN.
Se az öcsém, se apám nem szólt semmit, csak egy ismerős jegyezte meg finoman, hogy "látom, füveztél" :D Hát kissé tényleg olyan, mintha egy marék fű került volna a hajam közé, de a jó hír, hogy állítólag 6-8 mosás után kikopik, szóval nincs veszve minden :) Addig meg próbálom megszokni, illetve nyugtatgatni magam, hogy azért csak ez is zöld, csak nem is a kedvenc zöldem... (és még én féltem, hogy túl sötét a hajam, nem elég szőke és nem fogja befogni... hah! :D A vége ahol világosabb, ott világos zöld, a töve, ahol barnásabb, ott szép mélyzöld. Hát ez van. Remélem, az oktatóimnak jobban fog tetszeni mint nekem :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése