2016. május 24., kedd

The Death Tag


 
Slyvie D blogján találtam a következő - kissé morbid - kihívást, mely az elmúlás témakörét boncolgatja. Nem kifejezetten goth-jellegű, tanakodtam is, hogy megosszam-e, ám többen jelezték, hogy érdekli őket a dolog, ezért mégis lefordítottam.

2016. április 11., hétfő

Edgar Allan Poe: A folyamhoz

 
 Szép folyam! fényes, ragyogó
        Vándorló vized kristálya
Olyan, mit a csodaszépség
        Vagy a nyilt szív ragyogványa; -
Vagy mint az a csodás játék,
        Mit tud vén Alberto lánya.

De fölcsillan és megremeg
        Habod, ha lánykám belenéz;
S akkor kedves, bájos folyam,
        Mint imádója, olyan lész;
Mert szívében éppúgy nyugszik
        Képe, mint habodba' lenn
És lelket ható szemének
        Sugarától - megrezzen.

ford.)

A költészet napja alkalmából.

2016. március 26., szombat

Programajánló: III. Magyar Országos Gothic Találkozó


Nyilvánosságra hozták, hol és mikor kerül megrendezésre az idei hazai goth találkozó, ráadásul még a pontos programlistával is megörvendeztettek minket, a következőket tudtuk meg:

2016. március 19., szombat

5+1 dolog, amit jó lett volna babybat-ként tudni - Vlog



Hosszú idő után újra videobejegyzés készítésére adtam a fejem - tudom, még nagyon nem tökéletes, de az előzőhöz képest azért technikailag nyilván jobb ami azért biztató. A későbbiekben szeretnék több hasonlót is összehozni - remélem, idővel sikerül lazábbra vennem a formát, higgyétek el, élőben nem vagyok ennyire karót nyelt, csak nem szoktam hozzá, hogy "magamban beszéljek" :)

Ha bármi eszetekbe jut a témával/felsoroltakkal kapcsolatban, írjátok meg bátran!

2016. február 27., szombat

Életképek #02

A múlt hónapot az első életkép bejegyzéssel zártam, elérkezett az ideje a következőnek. Elég mozgalmasan telt ez a rövidke négy hét, tulajdonképpen végig dolgoztam, a hétvégéket itthon töltöttük, de nem is bánom, volt mit tenni így is bőven.

Az új munkahely - én, a folyamatellenőr


Nem voltam túl bőbeszédű az új munkahelyemet illetően, akkor most azért mesélek róla egy kicsit, mert amúgy nem titok (Facebookon aki ismerősöm, láthatta is kiírva), csak amíg nem töltöttem ott legalább pár hetet, nem akartam - és nem is tudtam - túl sok mindent írni róla.
Végül az ipari szférában helyezkedtem el egy helyi kis cégnél folyamatellenőrként, ami úgy kb. szöges ellentéte minden eddigi elképzelésemnek, de nem igazán érzem úgy, hogy megtaláltam a számításomat azokon a területeken, ahol eddig próbálkoztam (tudtam csinálni, alkalmas voltam, csak egyszerűen egy idő után egyik sem okozott örömöt - tudom, hogy a munkahelyre nem vigyorogni jár az ember, de azért jó ha egy alap feeling adott - persze más dolgok is közrejátszottak, de elsősorban ez). Úgyhogy gondoltam egy próbát megér, ha nagyon gáz lesz, maximum megmondom, hogy oké, mégsem, aztán kész, majd lesz más.
Diákként dolgoztam gyárban, de nyilván teljesen más volt a feladatom mint itt, na meg az egy többször ekkora cég volt, a lényeg, hogy volt némi elképzelésem, hogy körülbelül miről van szó (na meg a párom anno dolgozott ott néhány hónapot, úgyhogy nagyjából volt egy kis előnyöm). Amitől nagyon féltem, az a zaj, a szagok és azok a bizonyos női napok, mert a sok adminisztráció mellett azért van fejvesztett futkosás is olykor rendesen, de mint kiderült, ezektől egyáltalán nem kell tartani, előbbi kettő nem vészes és hamar megszokja az ember (már-már otthonossá válik kis idő után), utóbbinál pedig tudjuk úgy alakítani az időnkön, hogy a munka is haladjon és mi se purcanjunk ki. Amire viszont nem számítottam, az az emberi oldala - nyilván egy gyárban teljesen másmilyen emberek dolgoznak, mint akikkel az előző munkahelyeimen, főiskolán találkoztam, akik a baráti/ismerősi körömben előfordulnak - eleinte furcsa volt, hogy látszólag teljesen más dolgok foglalkoztatja őket, előfordulnak összezördülések, és ez nekem borzasztóan fura volt, csak lestem, hogy ilyen is van, testközelből nem találkoztam még ezzel a réteggel. Nem tudom, hogy ez a különbözőség mennyire okoz majd problémát, eddig úgy érzem, megfelelően tudom majd kezelni a helyzetet. Hála az égnek szerencsésnek mondhatom magam, mert a felettesem és a többi folyamatellenőr abszolút jófej és rátermett ember.