2014. szeptember 28., vasárnap

Szellemi munka és a goth ruhatár

Huhiru kérdezte, hogy mi a teendő olyankor, amikor az ember munkaadója eufemisztikusan szólva nem kifejezetten szimpatizál azzal a megjelenéssel, ami többnyire egy ilyen szubkultúrába tartozó emberre jellemző.

Tudjátok, az a nyomorúságos bizonyos szempontból, hogy amíg tinik vagyunk, addig sokszor az iskola, a szülők azok, akik nem örülnek a szélsőségesnek címkézett megjelenésnek (még akkor sem, ha az a maga módján visszafogott), tapasztalataim szerint valamikor a középiskola utolsó éveiben/az egyetemi, főiskolai évek alatt enyhül, aztán amikor munkát kell keresni, megint behatárol.
Egyszerű lenne azt mondani, hogy "akkor miért öltözködsz így? miért nézel ki így, ha nehézségeket okoz?" és megválni mindentől, de amikor eléri az ember a felnőttkort, ráeszmél (jobb esetben), hogy ez nem csak a különbözősről szól, hanem önkifejezés, a személyiség kivetülése mondhatni. És levetni ezt olyan lenne, mint megválni a belső való egy részétől, ami lehet, hogy a külvilág számára kényelmesebb lenne, de az ember frusztrálttá, sérültté válna hosszú távon.

Tudni illik, minden szakmának, hivatásnak megvannak az adott korlátai, ahogy egy szakács nem viselhet nagy műkörmöket - amik aztán beleeshetnének az ételbe, egy gépkezelő lógó ékszereket, kiengedett hosszú hajat - amit egy-egy nagyobb masina becsíphetne, ezzel akár életveszélybe is sorolva az adott dolgozót. Amikor szakmát választunk, eldöntjük, mit szeretnénk csinálni, azzal némileg el is fogadjuk az ahhoz kötődő korlátozásokat. Ezzel számolni kell.

De mi van olyankor, ha úgy tűnik, hogy minden rendben, elfogadnak, aztán egyszer csak mégis borul a bili?

Ha én ilyen helyzetben lennék, először is, biztos vagyok benne, hogy borzasztó rosszul esne. Amikor alkalmaznak valakit, előtte nyilván van egy elbeszélgetés, egy felvételi, sőt, próbaidő, és az alatt az idő alatt ki kell, hogy derüljön, hogy az adott ember képe beleillik-e a betölteni kívánt hely közösségébe, mind szakmailag, mind emberileg, amibe beletartozik a megjelenés is.
 
Tehát engem elgondolkodtatna, hogy vajon miért nem közölték velem az elején? Vajon mi vezethetett ahhoz, hogy szóljanak? Kinek nem tetszhetett?

1., Nem tapasztaltam-e az utóbbi időben munkatársak részéről valami különöset?
2., Nem lehet, hogy valamelyik diák/szülő/kliens/kiszolgált fél panaszkodott? Ha panaszkodott, vajon miért tehette?
3., Előfordulhat, hogy tényleg én vétettem? Csináltam-e olyat a közelmúltban, viseltem -e olyan ruhát, kiegészítőt, ami valamiért nem illett a képbe és valakinek (a főnöknek) nyomós oka volt ezt megjegyezni?
4., Talán valamiféle külső tényező, pl. előírás megváltozása következhetett be?

Érdemes lehet már jó előre átnézni az intézmény szervezeti és működési szabályzatát, esetleg házirendjét, ugyanis ott meghatározzák, hogy az adott posztot betöltő munkatárstól mit várnak el pontosan, ha szerencséje van az embernek, pont talál olyan bekezdést vagy valamit, ami őt magát támasztja alá.
Viszont van egy olyan oldala is a dolognak, hogy én személy szerint azért csak félelemmel járulnék a főnök elé egy ilyen érvvel, ugyanis egy jó munkát nem szívesen dobnék el efféle csökönyösségből DE magamat sem adnám fel. Nehéz ügy ez.
Mindenképpen a kompromisszumra kell törekedni, mert manapság nehéz állást találni, elég kellemetlen, ha egy ilyen mondhatni bugyuta indokkal tesznek lapátra és az önbecsülésnek sem jó, nagyon nem az egész.

Huhiru tanárként dolgozik, fiatalokkal foglalkozik, tehát mondhatni példaértékűnek számít, hiszen rengeteget számít egy felnőtt a tinik számára akivel viszonylag sok időt töltenek együtt, főleg egy olyan zűrös időszakban, míg a személyiségük nem alakult ki teljesen.
A tanár, mint olyan jobb esetben nem csak egy információ-átadásra szolgáló gép, hanem egy komoly erő, ami motiválni képes, segíteni és előrelendíteni, megszerettetni dolgokat (és természetesen ezeknek ellenkezőjét is).
Mivel a goth szubkultúra külső megítélése kevésbé pozitív, abszolút el tudom képzelni, hogy vannak olyan szülők, akik tartanak attól, hogy a csemetéjük neadjisten a nyomdokaiba merne lépni a "fekete ruhás" tanerőnek. Persze ez csak egy pontja a lehetséges indokoknak, de szerintem elég életképes gondolat. 
Mindenesetre ott kell kezdeni az egészet, hogy ki kell deríteni, honnan ered az egész probléma gyökere.

Úgy gondolom, mindenképpen át kell beszélni a miérteket, ugyanis még ha tényleg muszáj is változtatni, legalább kiderül, hogy pontosan miért is kezdődött ez az egész, a későbbiekben honnan várhatók támadások, ha úgy alakul.

Ugye itt a fekete ruhákkal volt a gond, hogy túlságosan látványosan goth, nos... van egy olyan probléma, hogy amíg az ember munkában áll, addig nem csak önmaga, hanem közalkalmazott is, (már ha közalkalmazottként dolgozik) és akkor köteles megfelelnie az elvárásoknak, amikor jelentkezik az állásra és aláírja a szerződést, azzal elfogadja ezt. persze hacsak nincs kötelező egyenruha, munkaköpeny, dresscode, akármi, akkor megengedett a kreativitás. 
 
Mégis, én könyvtárosként nem mennék látványosan bakancsban-csipkés szoknyában-fűzőben, mert nem lenne kényelmes. Se nekem, se másoknak, akik számára mondjuk nem szimpatikus a látvány, nem akarnak/mernek odajönni hozzám, és ezáltal elvágom őket az általam történő információszerzés lehetőségétől - tehát akadályozom vele a saját munkám, az intézmény működését.

De fogalmam sincs, mit csinálnék, ha nem viselhetném az amúgy egyszerű, kényelmes, csinos, de fekete cuccaimat. Egy munkaadó - hacsak nincs a munkaruhára ruhapénz - elvileg nem kötelezheti ilyen vagy olyan ruha viselésére az alkalmazottakat, hacsak nincs nyomós indoka rá, de hát elvileg. A valóságban ez sokkal képlékenyebb.
 
Nem hiszem, hogy a teljes ruhacsere megoldás, hiszen attól még megalázó az egész, hiszen veszítettünk, és minden egyes reggel úgy nézünk a tükörbe, hogy ez nem én vagyok.
Én úgy gondolom, itt a kommunikáción és a kompromisszumon van a hangsúly.

(Halkan jegyzem meg, hogy teljesen egyetértek Selania-val, teszem azt, én szívesen öltözködöm turkálóból, tízezer forintból egy komplett új ruhatárat tudnék összeállítani, de mi van azzal, de aki nem kedveli a másodkézből beszerzett holmikat? A költsön ötven-száz-százötvenezer forintot egy hét alatt vagy...?)

Ha változtatásra kerül a sor, azt javaslom, hogy apróbb dolgokat csempéssz be a viseletedbe, viszonylag színes apróságokat: sálak, kendők (főleg most ősszel), harisnyák, nyakláncok, brossok, máris nem olyan borús az összkép.

Ha szeretsz kosztümben járni (én kifejezetten szeretek, szinte mindenkin jól áll és nagyon elegáns, csinos), akkor ha fekete is, a blúz/ing simán lehet valamilyen világosabb színű. Elsőre furcsa lesz, de nekem az évek alatt egy rakásnyi összegyűlt, úgy megszerettem: fehér csipkefodros, meggypiros, középzöld, barna, és természeten feketék, de ugye az most nem játszik. Hajszíntől, és kedvelt árnyalatoktól függően nagyon csinosan fel lehet öltözni és pont az eleganciája miatt nem lesz kényelmetlen. 

Komolyan mondom, ha van olyan ismerősöd, kérj kölcsön néhány darabot, próbáld fel, nézd meg magad egy egész alakos tükörben, kérdezd megy egy megbízható ismerősödet, ha szerencséd van, pozitív irányban fogsz meglepődni.

Szeretnék ajánlani néhány blogot, illetve cikket, ami érdekes lehet, legalább a képek, inspirálódás miatt biztosan (némelyik még így is erős lehet dolgozni, de némi átalakítással, finomítással abszolút megoldható):

 

Van egy olyan gyanúm, hogy igazán semmi olyat nem mondtam, ami neked, kedves Huhiru nem jutott volna az eszedben, gondolom számtalan lehetőséget végiggondoltál már, de ezek a gondolatok jártak a fejemben a témával kapcsolatban.
Nagyon drukkolok neked, őszintén remélem, hogy sikerül megoldani ezt az egészet, és úgy, hogy mindenki jól járjon, már ha lehetséges ilyen.

Ha bárkinek van véleménye, tapasztalata, hozzáfűznivalója a témában, szóljon hozzá bátran!

11 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett a bejegyzés és a téma is. Habár nem szeretem magam goth skatulyák közé szorítani, mégis erősen a corporate goth felé hajlik a szívem, azt hiszem a saját stílusomat ekként tudnám definiálni. Elegáns, csinos, nőies ruhák, ezeknek 99%-a fekete, amiket szép ékszerekkel kombinálok. Egyébként én is pedagógiai területen dolgozom, de szerencsére teljesen elfogadták a többiek a kinézetem, mert még pont befogadható kategória. Én sem tudnék fűzőben dolgozni, nem is menne úgy a munka, meg valahogy nekem ezek a ruhadarabok különlegesek és exkluzívak, ha sűrűn hordanám őket, elveszne a varázsuk. Így aztán csinos, elegáns fekete ruhákba bújok hétköznap, így nem tagadom le mindazt, ami vagyok, de nem is botránkoztatok meg senkit.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon hasznos tanácsok :)
    Viszont lenne egy észrevételem. Az idők során, mint mindenki, én is kerültem olyan helyzetekbe, hogy nem hordhattam azt a ruhát, amit szerettem volna, viszont nemrég eljött egy pont, amikor megértettem, mi mit jelent, és már nem zavar, ha iskolába, munkahelyre, állásinterjúra, konferenciára nem mehetek bakancsban és fűzőben. Már nem hat meg, mert már nem érzem azt, hogy a ruháimtól leszek az, aki, hogy a megjelenésemtől függenék. Az vagyok, aki belül vagyok, és ezt senkinek, semmilyen módon, még öltözködéssel sem kell bizonygatnom, hogy így legyen. Persze, jobban érezném magam a saját kis csipkés-fűzős cuccaimban, de ha éppen olyan a helyzet, hogy nem lehet, mi változik? Csak a csomagolás, de én, és a világlátásom nem. Szerintem a Huhiru elfogadja, hogy ő ruháktól függetlenül ő maga, akkor nem lehet baj (persze nem muszáj ezek után rózsaszínben járni, vagy valami, de egy visszafogott, sötétebb zöld vagy barna öltözékben biztos nem fogja magát rosszul érezni.)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen! :)
    (Én írtam Huhiru néven) Nagyon hasznosak voltak a tanácsaid, és meg is fogok belőle fogadni jó néhányat. :) Bár nem örülök, hogy néhanap színeset is kell, majd viseljek, de hát be kell látnom minden áldozatokkal jár. És talán a gyerekeknek is szimpatikusabb leszek. :) Az igazgatóval pedig hétfőn (holnap) első dolgom lesz beszélni! De az én kikötésem az lesz, hogy valami fekete mindig lesz rajtam! :) Ennyit azt gondolom ő is igazán megtehet. Én részemről nagyon elhivatott vagyok, és a gyerekek is szeretnék (remélem!) :)
    Köszönöm, még egyszer!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sejtettem, de nem voltam benne biztos, hogy ugyanaz vagy ^^
      Nem tudok sajnos többet mondani, szerintem azért csak ragaszkodj az igazadhoz, de hát akkor valamennyit úgy néz ki, csak kell engedni. Azt pedig igazán nem mondhatja, hogy akkor nem vehetsz fel fekete nadrágot vagy kardigánt, hiszen ezt másnak se mondhatja, nem?
      Rég óta dolgozol ott egyébként? Csak most kezdte el ezt mondogatni? Tényleg érdekel, hogy mi lehet az oka, mert csak így... kicsit olyan mondvacsináltnak tűnik a részéről, aztán ki tudja.

      Megkérdezhetem egyébként, neked van blogod vagy ilyesmi? :) mert láttam, hogy írtad, hogy te is elkezdted a 30 napos goth kihívást és szívesen elolvasnám ^^

      Nagyon drukkolok, szorítok neked, hogy engedékeny legyen és meg tudjátok beszélni, mindenkinek előnyére vágyna.

      Alsósok egyébként? Megkérdezhetem, milyen tárgyat tanítsz? A munkatársak rendesek? (Bocsi a faggatózásért, de tényleg nagyon kíváncsi vagyok :) )

      Törlés
    2. Hihuru: Remélem, sikerült beszélned az igazgatóval és kötöttetek egy kompromisszumot! :)
      Egyébként egyet értek Trish-sel, annyira mondvacsinált kötekedés ez... Tudod, mint a szakállas nyuszikás viccben: ha van rajta sapka, azért verjük meg, ha nincs, akkor meg azért. Legalábbis nekem ez volt az első gondolatom a probléma olvastán.
      Nem tudom, Nálatok hogy öltözködnek a tanárok/nők, de nálunk anno gimiben, sőt, még az általánosban is voltak olyan fiatal tanárnők, akik az öltözékük alapján elmehettek volna gyakorlati biológia előadást tartani - ha érted - , és "valamiért" mégsem lettek megszólva az igazgató úr által. Ezt egy kicsit gusztustalannak és igazságtalannak tartom, főleg, ha Nálatok is van ilyen kollegina...
      De hogy valami hasznosat is mondjak: turiban tudsz szerezni fehér, bézs, sötétzöld, bordó blúzokat/felsőket, amik azért még bőven beleférnek a szubkultúra "divatjába" (LoL :D).
      Komplett ruhatárat szerintem fölösleges venni, mert a fekete szoknyákkal/nadrágokkal nem hiszem, hogy bárkinek baja lenne. Néhány színesebb felső - ahogy Trish is említette - sál, kendő és akkor remélhetőleg megnyugszik a főnök is :D

      Törlés
    3. Pardon: Huhiru (nem Hihuru :D)

      Törlés
  4. Nagyon hasznos, józan és életszerű meglátások! Jó ilyet olvasni, hogy aki már túl van azon a bizonyos korszakon, az is megtalálhatja a kompromisszumokat, nem kell, hogy "kinőlje" önmagának egy fontos részét. :)

    VálaszTörlés
  5. Hát igen, lényegében ebbe már nem szólhat bele. Nem tudom miért pont én bököm a csőrét, mivel nem én vagyok az egyetlen ,,furcsán" öltözködő személy az iskolában...
    Nem régóta dolgozom itt, két éve, de eddig csak betanulóként. Idén kaptam először rendes, hivatalos munkát, és egy saját osztályt. És igen, csak az utóbbi egy-két hétben foglalkozott ezzel különösebben, mikor is egy kedves anyuka bejött panaszt tenni, hogy én nem vagyok jó példa értékű személy. Arra hivatkozott, hogy a lánya mostanság feketében jár és elméletileg engem utánoz. Bár ezt nem hinném. Ebben a korban a gyerekek 99%-ának van ilyen időszaka. Amikor szárnyukat próbálgatva keresik a helyüket a társadalomban. És ez nem megy másképp, mint kísérletezéssel, új stílusok kipróbálásával. Ennek tiltásának értelmét nem látom, ugyanis a gyerek csak még jobban akarni fogja, majd a dolgot. Arról nem beszélve, hogy ez a korszak semmiféle hátránnyal nem jár. Mindössze többet megtapasztal az életből. Kipróbálhat olyan gondolkodás/öltözködés módokat, amiket eddig nem volt lehetősége. Ha pedig nem tetszik neki, akkor úgyis visszatér a régi dolgaihoz. Viszont árnyoldala egyáltalán nincs annak, hogy más szubkultúrákkal megismerkedik az ember. Én így gondolom, bár a kedves szülővel nem tudtunk dűlőre jutni. Amiért feketében járok egyértelmű, hogy a diák rólam akar példát venni...Hát nem tudom. Azt pedig még kevésbé, hogy ez miért is lenne probléma.
    Igen van blogom, vagy inkább honlapom. Fantasy témával foglalkozik. Elkezdtem a kihívást csak még nem tettem nyilvánossá, de majd most, a kedvedért! :)
    Alsósok osztályfőnöke vagyok, de felsőben is tanítok. Irodalmat és nyelvtant tanítok.
    A munkatársak/kollégák pedig csöppet sem rendesek...:( Legalábbis velem szemben nem. Itt jön az amiről te is beszéltél, hogy a külsőm, szubkultúrám miatt ítélnek, és ebből kifolyólag már nem lehetek jó tanár, rendes ember, normális stb. Mikor szeptemberben megérkeztem ide, teljesen bizakodó voltam, hogy milyen ó lesz, és hogy mennyi kedves új emberrel lesz szerencsém megismerkedni, erre..ez fogad. A teljes elutasítás. A gyerekek az egyetlenek akik örömmel fogadtak, és akik részéről még mindig az érzem, hogy szeretnek. A többi tanárnő pedig gyakran kibeszél, kiközösít. Ennek okát nem igazán értem. Ha például az udvaron megpróbálok oda menni egy-kettőhöz rögtön odébb állnak, mintha ott sem lennék. Vagy pedig le sátánistáznak és elhordanak mindennek ami csak az eszükbe jut. Tehát nem mondhatnám, hogy eddig sok jófej kollégám lenne. :(((

    Végezetül pedig itt az oldalam linkje: http://alegendoffantasy.gportal.hu/

    S elania!
    Ha nem javítottad volna ki, fel sem tűnik a baki! :)) És köszi, elmegyek majd a turiba körül nézni. Biztos találok valami szépet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pontosan ezért fogok ragaszkodni a magántanításhoz! Bár csak most fogom kezdeni a tanári MA-t, kizárt, hogy valaha szervezeti keretek között tanítsak - valahogy eleve abszurd gondolatnak tűnik, hogy felnőttként elfogadjanak ott, ahol már gyerekként is bajuk volt velem. Magántanárként viszont isteni, mert előállt az a különös helyzet, hogy, mivel az első tanítványom punk volt, és a társaságában elterjedt a híre, hogy nulláról hármasra felhúztam az érettségin, most csak alteros/dark tanítványaim vannak :D
      Visszatérve az eredeti témához, passz. Túl pesszimistán hangzana, ha azt mondanám, hogy az állami iskolák közül mindegyikben ezzel fogsz találkozni, és nem is lenne teljesen igaz, mert nekem például volt visszafogott, de láthatóan rocker tanárom. Mégis azt tanácsolnám, hogy ha lehetőséged van rá, keress másik munkahelyet, lehetőleg nagyobb város iskoláit, esetleg művészeti tagozatosokat vagy alapítványiakat, ott talán toleránsabbak.
      Bátor dolog kiállni az igazunkért, de felesleges, ha nem győzhetünk.

      Törlés
  6. Hát igen. Azt hiszem nekem aktuális ez is... Ugyanis mikor elmentem a munkahelyemről,akkor utólag megtudtam,hogy a külsőmmel is bajuk volt - de se az elején,se az ott töltött idő alatt egyszer nem mondták, plusz a munkámat is átöltözve és jól végeztem. Mégis megkaptam,hogy hordjak színeket,mert így egyszerűbb lesz.
    Nekem ebből már irtóra elegem van,hogy állandóan ezt kapom- mert ahogy te is mondod, önmagunkat adnánk fel ha totál levedlenénk a stílust. Bár a világ nagyban kikiáltja a szabad szellemiséget, viszont mégis elnyomják az egyéniséget,meg az egyént. Mert ez így diszkriminációnak számít szerintem..... Elvileg semmibe nem szólhatnának ami külsőség- mégis beleszólnak. Pedig reménykedtem hogy vannak még olyan munkahelyek ahol az ember munkáját nézik és nem a külsejét.

    VálaszTörlés
  7. Én az az ember vagyok, aki biztos, hogy rákérdezne a miértekre. Azért vettek fel, mert akartak, és ha akartak, akkor nem csak Te mondtál igent, hanem Ők is Rád. Te is köteles vagy részben alkalmazkodni, és ők is. Az embernek leginkább a munkája számít, nem az, hogy hogyan néz ki. Érdekes, hogy eddig ők is így gondolkoztak, most meg hirtelen problémás lett a sok fekete.

    Az ápoltság alapvető kritérium számomra, de itt meg is áll a dolog. Soha nem adnám fel önmagam, és a kérdezőnek sem javasolnám. Ahol igazán akarnak ott mindenestől akarnak és elfogadnak, ahol pedig már a külsőbe belekötnek, ott később más is galibát fog szülni. Szerintem. Én nem vagyok goth és semmi ilyesmi, mégis amilyen gyakran hordok virágos és színes dolgokat, olyan gyakran FEKETÉT is, hiszen a kedvenc színem. Felnőttképzéssel foglalkozok, vizsgaelnököktől nekem is volt oylan tapasztalatom, hogy a mindent tudó "külsőleg önmagát intenzíven kifejező" embereket szívatták volna, ha mi, képzők ezt hagyjuk.
    Azt hiszem, mindamellett, hogy megvan pl. nekem is a véleményem az óriási fültágítós, sokszínű, tetkós csőgatyás férfiakról, mégis a véleményemen kívül semmi sem jogosít fel a diszkriminációra.

    Az ember ha goth és munkába jár, ne úgy nézzen ki, mint aki egy goth-felvonulásra jár - elvárás abszolút rendben van, de itt vége is van a dolognak. Ha valaki feketét / bakancsot / stb hord, hát hordjon.. Biztos vagyok benne, hogy én, személy szerint nem tudnék egy olyan munkahelyen dolgozni ahol nem lehetek önmagam.

    VálaszTörlés