A ScerrA zenéjével alaposabban körülbelül másfél éve ismerkedtem meg - mondhatni akkor szerettem bele -, bár mint utólag kiderült, páromon keresztül már jóval a második albumuk, az In Via megjelenése előtt hallottam tőlük számokat, csak valahogy nem figyeltem fel rá. Tavaly előtt nagyon durván bele voltam zúgva az Éjfénybe ugye, ha jól emlékszem, a ScerrA is a HammerWorld-ön keresztül jutott el (újra) hozzám, sokáig csak kerülgettem, hogy ugyan már, mi lehet ebben a jó, különben sem szeretem én a metált (jószerivel az Éjfény-ScerrA-Niburta hármas amit egyedül meghallgatok), de aztán egyszer csak rávettem magam és megtört a jég. A kedvelés rajongássá fokozódott, aztán valahogy olyan szinten beleépült a hétköznapjaimba, hogy utólag csak kapkodom a fejem :) (És tényleg mindezt úgy, hogy a zenei profilom abszolút nélkülözi a metált, szóval valamit nagyon tudnak, hogy mégis sikerült megragadni vele.)
Gyakorlatilag utoljára még 2011-ben voltunk értelmesebb koncerten, akkor is Pécsen, tavalyelőtt ugyan a Boglári Bornapok keretében végigörültük a Firkin-t, de azért mégis más olyan eseményen részt venni, amit tényleg nagyon-nagyon szeret az ember.
Sajna itt a világ végén Somogyban aligha történik bármi érdekes, és szomorú módon nem is csodálkozok rajta, ha engem kérdez bárki is, érdemesebb inkább Pécsre szervezni, hiszen nagyobb város, terjedelmesebb a sötét színtér, aki nagyon akar, az meg kibírja azt a kb. egyórás utat. Mi Pestre öt órán át vonatoztunk, de nagyon klassz volt, én imádom a hangulatát, jókat lehet beszélgetni, nevetgélni, enni, sőt ha nincs igazán utastársaság akkor még zenét hallgatni meg énekelgetni is :D Fonyódon átszálltunk, egy bő órát várakoztunk, addig kisétáltunk a mólóra, csodálatos idő volt, bár a tó felől érkező metsző szél hamar visszakergetett a partra.
Fonyód
 |
| A vonaton ülve, úton Pestre |
Meglepően rendben ment minden, a csatlakozásokat is elértük, metrón és héven is utaztunk (ami azért nagy dolog, mert nálunk vannak buszok, és kész kifújt, de hát egy akkora városban, amit még gyalog is átsétál az ember max egy óra alatt, meglepő is lenne), és a "bunkó/fennhéjázó pesti" sztereotípia ellenére mindenki nagyon-nagyon kedves volt velünk az információstól kezdve a büféseken át az ellenőrökig, szóval csupa jót tudok csak mondani.
Előtte sosem jártam ezen a Kék Yuk/Vörös Yuk nevű helyen, de elég hamar megtaláltuk, mondjuk nagy segítség volt, hogy egy rakás fekete ruhás alak ácsorgott az utcán :D Úgyhogy követtük őket, kaptunk pecsétet meg minden. Nagyon szimpi kis hely, klassz a fotelos/kanapés megoldás, a választék sem rossz (bár az árakat némileg sokalltam, viszont aztán eszembe jutott, hogy kb. 2008-ban itt Kaposváron voltak ilyen árak, szóval inkább jutányosnak kellene nevezni, mint drágának), a pultosok aranyosak voltak, a ruhatáros meg gyors, szóval minden klappolt.
Amit furcsálltam, hogy milyen magas volt az átlagéletkor, azt hittem (a kaposvári helyzetből kiindulva), hogy tele lesz ilyen 14-18 éves rockerbabákkal, de nem, talán még mi is fiatalkának számítottunk a 23 és 25 életévünkkel. Valahogy ez olyan jól esett, bazi szívmelengető volt ennyi fekete ruhás idősebb srácot és nőcit együtt látni :) (Meglepő módon alig voltak lányok! Nálunk kb. ez pont fordítva szokott lenni - legalábbis akkor még, amikor aktívabban jártam metál koncertekre. Aztán kicsit később észrevettem, hogy ide konkrétan nem is nagyon jöhetnek be fiatalkorúak, max szülői beleegyezéssel, ami szerintem egy abszolút korrekt dolog.)
A Huntroll (Finntroll tribute) előadása üdítően hangulatosra sikeredett, bár én biztos vagyok benne, hogy valami gebasz volt a hangosítással, mert a gitárokból szinte semmit nem lehetett hallani, viszont ennek ellenére nagyon jó volt a hangulat. A koncert alatt készült a videót másnap már közzé is tették. (Kicsit féltem, hogy sok lesz a "tátogató", tudjátok, azok az alakok, akik csak ácsorognak mint valami sóbálvány és lesnek, és olyan idegesítően visszahúzzák a hangulatot, de - legalábbis a terem színpadhoz közelebb eső felén szó sem volt ilyesmiről.)
(Egyébként nem tudom, kinek az ötlete volt a szellőztetés vagy micsoda, az a légkondi-cső a plafonon, de áldom a nevét, három éve Pécsett az Infernóban ami kb. egy nagy pince, majdnem megfulladtunk, mert semmi levegő nem volt, a sok test meg ugye tetemes mennyiségű hőt termel, el tudjátok képzelni... Szóval itt nagyon kellemes volt, semmi fulladásveszély :D )
A második fellépő, az Omega Diatribe váratlan betegség miatt elmaradt, amit mi annyira nem bántunk, mert a zenéjük nem állt közel egyikünkhöz sem, viszont jobbulást kívánok a dobosnak, remélem, hamar rendbejön.
Nem meglepő módon a Watch My Dying-on voltak a legtöbben, hirtelen valahogy komolyan megtellett a hely. Bár nekem az ő zenéjük túl amerikai (vagy a fene tudja, hiába próbáltam szoktatni magam hozzá, valahogy nem sikerült megszeretni), viszont mindenki nagyon élvezte, igazán beindult a pogózás, a hátsó fertály kivételével itt sem nagyon volt, akit ne ragadott volna magával a zene sodrása. még bónuszdaloknak is örülhettek a rajongók, szóval aki szereti őket, az sajnálhatja, hogy kihagyta.
Kicsit később (csúszással?) kezdődött a ScerrA, már tűkön ültem teljesen, kb. úgy vigyorogtam végig az egészet, mint valami idióta, de nagyon-nagyon-nagyon jó volt! Sajnos a tömeg fele -harmada elszivárgott, viszont ez magával hozta azt, hogy akik maradtak, azok tényleg a Scerrára maradtak, nincs rosszabb tényleg, mint egy adag mozdulatlan faszent közé beszorulni :D Hát itt ilyen nem is volt, kis kivétellel mindenki headbangelt, pogózott, a hangulat nagyon ott volt!
Az Intro kellemesen egybeolvadt a Memento Mori-val, aztán Az igazi következett, majd A kohó, észbe sem kaptunk és máris a koncert feléhez érkeztünk, a Minden Rendben után a meglepetés Pantera szám kissé felborította szerintem az addigra felhevült hangulatot, bár azt hiszem, ezt csak én éreztem így, kissé megilletődve nem tudtam hová tenni ugyanis.
A Gyertyák csontig égnek az ex-tagokkal, Barta Lacival és Schiller Andrissal iszonyat ütősre sikeredett, majd a Függőség, és a Halálom. Ez utóbbit hátborzongató volt élőben végighallgatni, jó ideje mondhatni ez a "közös számunk" és hihetetlen élmény volt élőben végighallgatni. Ismeritek azt az érzést, amikor olyan, mintha kifejezetten nektek szólna? Na akkor és ott én pontosan úgy éreztem.
A sajnálatos módon autóbalesetben életét vesztett fiatal rajongó lány emlékére előadott Imago sokakat meghatott, szívszorító volt nézni, ahogy az előttem álló pár összeölelkezett, sokakat megérintett. Ezidáig ez volt az egyetlen szám, amit szégyellem, de egyszerűen ki nem állhattam, a vendégénekesnő hangja elmondhatatlanul taszított, de akkor és ott bebizonyosodott, hogy ez egy gyönyörű szám.
Fel sem eszméltünk igazán, máris a Tövistánc következett, aztán a kedvencem, a Vízen Járó, és végül a Boncoló Veres Gábor és Bencze Márton közreműködésével.
Már jó az elején letámadtuk a merch asztalt, átvettük a két-két limitált pólót és a Kétségekkel vagy anélkül albumot, amit már ezer éve meg szerettem volna szerezni, mondhatni éppenhogy összejött, ilyen utolsó-utáni darab, amiért Ádámnak külön szeretnék itt is köszönetet mondani :) A srácok nagyon-nagyon kedvesek, barátságosak voltak, én meg komolyan ott lógtam végig, vadásztuk össze a tagokat egy-egy aláírás erejéig, és mindannyian annyira közvetlenek és szimpatikusak voltak, hogy el sem tudom mondani :) Az énekes még a nevemre is emlékezett, és ez nekem egy olyan hatalmas nagy dolog volt, hogy legszívesebben összevissza ölelgettem volna, bár először amikor megláttam, zavaromban szóhoz sem jutottam. (Jól van na, mifelénk nem mindennapi dolog, hogy az ember találkozhat olyasvalakivel, akinek a munkásságát ennyire nagyon kedveli.)
 |
| Kincsek :) |
A bandás cuccok nagyon szépek, jó minőségűek (bár a képen nem tudom, miért lett kék a póló mintája, igazából szürkeárnyalatos, bár én azt hittem, barna-szépia lesz majd), de igazán tetszetős, szitanyomásos, szóval szerencsére nem fog az első mosás után búcsút inteni a pamutnak :)
Szóval iszonyat boldog vagyok, nagyon kellett már ez a "kis" kiruccanás, remélem, minél előbb viszontlátjuk őket, bár nyár végéig előreláthatóan nem megyünk sehová, de utána... :)
Még maradtunk egy kicsit, megtaláltam a légkondit, ahonnan isteni meleg áradt, egy fél órát sütkéreztünk alatta (:D) aztán olyan fél kettő-tájt szépen szedtük a sátorfánkat és elindultunk a vonatállomás felé.Tudjátok, én annyi ijesztő pletykát hallottam arról, hogy milyen Pest éjszaka,megkéselnek, kirabolnak, jól megvernek meg megerőszakolnak etc., és riasztó módon tele volt minden rendőrrel (felveti bennem a kérdést: jó a közbiztonság, vajon minek kell annyi rendfenntartó? Ám elhessegettük a negatív gondolatokat, mondván, hogy biztos a március 15-re való tekintettel...) Közben ment ugye a nagy világmegváltó gondolatok csatája, a komoly, mély elvont beszélgetése, meg úgy egyáltalán, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, megtárgyaltuk az élményeket, szóba kerültek az est történései, meg a rocker/metálos/sötét szubkultúra jövője, és a többi, egyszóval érdekes volt (de ez már egy másik posztba tartozik).
A vonaton aludtunk egy jót, aztán reggel átszállás után (jól beállt nyakkal, vállakkal) végigdumáltuk a hazautat.
Így utólag az jutott eszembe, hogy nagyon jól esett, hogy mennyire rendes, figyelmes és barátságos volt mindenki (beleértve a társaságot is), amikor egy srác elesett pogó közben, hárman nyúltak utána egyből, hogy felsegítsék, amikor pedig valaki ki vagy bejött a térre, nem volt lökdösődés, olyan... tisztelettudó volt az egész, vagy nem is tudom. És ez úgy megérintett, olyan bazi jól esett, hogy ilyen még létezik. Vagy a bőrgatyás srác, aki a végén a fotelben aludt, meg a másik, aki el is feküdt a kanapén. Valahogy annyira rendjén való volt az egész.
Képeket sajnos nem tudtam készíteni, mert igazi kameránk nincs, és a telefonunk nem igazán alkalmas a sötétben villódzó fények elkapására, viszont pl. a zenevilag.net -en már fent is van egy adagnyi a hivatalos fotók közül.
(Mondjuk annak örültem volna, ha az a kissé félcédulás srác nem tapad ránk, de nem volt szívem lerázni, meg a kissé elvont csaj sem hiányzott senkinek szerintem, aki fura, frenetikus táncával kb. minden közelében álló alak ellenszenvét kivívta azzal, hogy időnként jó nagyot taszított az előtte állókon... Most komolyan, minek jön koncertre olyan, aki nem bír egy minimális tiszteletet mutatni mások irányába? Á... )
Nagyon jól éreztük magunkat, igazán sajnálhatja, aki kihagyta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése