Aki valaha is nézett videót vagy olvasott Magyarország elhagyatott helyeiről bármiféle listát, ajánlót, biztosan találkozott a Szentkirályszabadja település mellett található egykori szovjet laktanyával és repülőtérrel. Néhány hónapja csatlakoztunk Gáborommal több elhagyatott helyes/urbex csoporthoz, ahol olyan gyakorisággal kerültek elő videók és fotók erről a környékről, hogy a legutóbbi balatoni kirándulások során mindenképpen útba akartuk ejteni.
Nem voltunk igazán felkészültek, mert elkerülte a figyelmemet, hogy nem jártam utána, pontosan honnan is vezet be oda út. Az élő Szentkirályszabadja település közepén szembesültem vele, hogy attól függetlenül, hogy "itt van a közelben", nem tudjuk, milyen irányból kellene megközelíteni. Némi keresgélés után feltűnt, hogy a Google Maps konkrétan jelöli a helyet, ami után roppant amatőrnek éreztem magam :D Mindenesetre legalább belefutottunk így egy temetőbe, amit végigjártunk, szóval ennyi előnye azért volt a keveredésnek.
Az elhagyatott környékre egy igencsak rázós, rossz minőségű úton lehet bejutni, igen lassan tudtunk csak haladni, ha autóval mentek, ezzel számoljatok. Kisvártatva egy működő üzemmel találkoztunk, ahol teherautók álltak, az úton továbbhaladva értünk el a kihalt épületekig. Tűnődtünk rajta, hogy hol lenne jó otthagyni az autót, nem akartunk útban lenni, de azt sem, hogy esetleg valami bántódása essen, elvégre is, egy elég kihalt környéken voltunk és nem mindig látótávolságon belül.
Végül csak úgy leparkoltunk az egyik házsor mellett, korábban olvastuk, hogy mások is így szoktak tenni, bíztunk benne, hogy nem okoz majd gondot.
Az aggodalmunk az első idegen jármű feltűnésekor azért viszonylag magas szintre szökött, de aztán láttuk, hogy hozzánk hasonló alakok szállnak ki és vetik be magukat a házak közé, szóval így éreztük, hogy azért nem egy kirívó eset a jelenlétünk, ezután már bátrabban bóklásztunk messzebbre.
Különféle épületekkel találkoztunk, a megszokott emeletes lakóházak mellett korábban iskola, óvoda, mozi és boltok is tartoztak a laktanyához, így azoknak a maradványai is megtalálhatóak voltak. Gyakorlatilag minden teljesen le volt csupaszítva, ami inkább tűnt "szorgos" kezek munkájának, mint az idő vasfogának.
Amit kifejezetten szomorúnak találtam ezen felül, hogy nem csak építőipari törmelékkel volt tele a terület - ami úgy-ahogy rendben van, hiszen láthatóan a környező épületek hanyatlásából származott - hanem hogy rengeteg kommunális és egyéb hulladékot tartalmazó szeméthalmok éktelenkedtek az eldugottabb, távolabbi részeken. Ezek szerint "megszokott" dolog, hogy illegálisan itt szabadulnak meg egyesek a kukájuk tartalmától, amit minden esetben borzasztóan felelőtlen és primitív dolognak tartok, igazán kiábrándító volt.
Egyébként nagyon oda kell figyelni, mit csinál és hová lép az ember, érdemes hosszú ruházatban menni nyáron is, borzasztó gaz volt, mindenféle bökős-indás növényzettel, ha valaki nem csak az úton sétálgatna, észnél kell lenni, nehogy belelépjen valamibe (nekem a puha talpú tornacipőben egy sima cserjetüskébe sikerült belelépnem, nem a rozsdás szög kategória, de azért elég kellemetlen volt).
Plusz felfedeztünk pár fedél nélküli csatornát, amibe igen kellemetlen lett volna beleesni. Aztán ott vannak a korlát, perem, ajtó, ablak és egyéb védősáv nélküli nyílások, ahonnan megszédülve a védelem híján ronda dolgok történhetnek - gondolhatnátok, hogy ugyan már, de a több rétegnyi építkezési törmelékre és egyéb szemétre lépve véletlenül is megcsúszhat az ember.
Ezt a nagyobb belterű épületet imádtam, mint kiderült, rendszeresen használják airsoftosok, amiről a számtalan apró festéklövedék, festékfolt, na meg az autógumikkal berendezett pálya árulkodott. Egyébként abszolút nosztalgikus módon a jó másfél évtizeddel ezelőtt játszott Counter Strike pályákra emlékeztetett a sok kis búvóhellyel, lépcsőkkel, fedezékekkel, el tudom képzelni, milyen izgalmas lehet így "élőben", bár nyilván veszélyes is, hiszen látjátok, mindenhol hiányoznak a biztonsági elemek, porosak és így csúszósak a téglák, omlanak a szintek, kellemetlenül nagyot lehet esni - ha nem is halálosat, de pár hétre-hónapra mindenképpen zavaróan emlékezeteset.
Ami egy idő után már szinte jobban tetszett, mint maga a város, azok a különféle graffitik, amit az itt felfedező emberek hagytak. Sok szép vagy érdekes is volt köztük, minden egyes ajtón (vagy legalábbis a helyén) belépve kíváncsian vártam, vajon mit találok a következő szobában. Sok esetben értelmetlennek találom esztétikai szempontból a falfirkákat, például nekem értelmezhetetlen egy sima igénytelen falloszfirka/szexuális tartalmú primitív megnyilvánulás, vagy egy TAG (persze tudom, hogy akik csinálják, számukra más jelentéssel bír), az én szemszögemből sokszor szimpla rongálás, addig a szép, érdekes vagy elgondolkodtató alkotások, üzenetek határozottan felülemelkednek ezen a kategórián.
Nem tudom, esetleg van-e köztetek aki emlékszik vagy járt arra, a kaposvári aluljáró volt egy időben tudatosan graffitikkel dekorálva, nagyon klassz ötletnek találtam és kreatívnak, abszolút megvan a művészeti értéke és a helye.
Mindenképpen szeretnénk még visszamenni majd, mert hiába töltöttünk ott egy egész délutánt, töredékét sikerült mindössze átnézni, bejárni. A repülőtérre nem mentünk be, nem is tervezzük igazán, mert őrzött és nem igazán csábít a konfrontálódás lehetősége :D Pedig biztosan érdekes dolgok vannak ott is - a bátrabb felfedezők fotói alapján legalábbis.
Ami viszonylag csalódás volt, hogy nem hozta azt az igazi kísértetjárta "szellemváros" hangulatot, amire számítottunk. Tűnődtünk rajta, hogy vajon mi lehetett ennek az oka, végülis három lehetséges - és valószínű - okát találtuk: egyrészt a város területén a nap végére rengeteg emberrel találkoztunk, ami azért rontott a kihalt/elhagyatott feelingen. Másrészt ragyogóan, hét ágra sütött a nap, ami a csoda zöld burjánzó növényzettel cseppet sem szomorú/élettelen/poszt-apokaliptikus feelinget árasztott, hanem igazi remek nyári Balatonozós strandidő hangulatot. Utóbb kissé beborult az ég, picit még el is eredt, ami nagyon jól jött, mert esett a hőmérséklet és kényelmesebben tudtunk sétálgatni, felfedezni.
Harmadrészt pedig valószínűleg alapvetően már volt egy elképzelésünk arról, mit fogunk látni, hiszen mint a bejegyzés elején említettem, sok felvételt láttunk korábban. Az a helyzet, hogy sok esetben nyilván a valamilyen szempontból legérdekesebb (legijesztőbb, legszebb, legérdekesebb, stb.) szegleteit igyekszik bemutatni aki a kamerán innen található (persze hacsak nem törekszik direkt a valóság visszaadására), így számolni kell azzal, hogy ha egy adott dologról fotókat vagy videófelvételeket láttok, kimaradnak az "unalmasabb", kevésbé érdekes aspektusai, tehát nem egy teljes kép jut el hozzátok, hanem amit a fotózó/videózó személy mutatni szeretne.
Amikor ott voltunk, a már meglévő érdekesebb látvány teljes képpé gazdagodott a kevésbé érdekes dolgokkal, és a különbség miatt, amit ez okozott, volt egy csalódottság persze. Ha megnézitek az én fotóimat, amúgy abszolút ugyanez a helyzet... szóval azt hiszem, a legegyszerűbb elképzelések, elvárások nélkül érkezni - úgy általánosságban, nem csak ide.
Gáborom készített pár fotót rólam is, de igazán nem ezen volt a hangsúly, nem volt ugyan teljesen spontán, mert gondoltam rá előtte, de nem is készültünk rá igazán, szóval úgy voltunk vele, hogy ha valami eszünkbe jut, akkor gyorsan megpróbáljuk kivitelezni, de nem ezen volt az elsődleges hangsúly. Ennek ellenére készült pár olyan fotó, amivel meglehetősen elégedett vagyok, ezek közül néhányat láthattok itt is. Azóta gondolkodtunk rajta, mit lehetne ezzel kezdeni, vannak elképzeléseink, mert azért jó pár érdekes szegletet találtunk, amit kreatívan fel lehetne használni.
A fotók 2020.06.28-án készültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése