2016. december 3., szombat

Gamma10 - Listen to me | lemezkritika az új dark electro albumról + interjú

Aki régebb óta olvas, az tudhatja, hogy mennyire szeretem és támogatom a magyar, goth szubkultúra esztétikumába illeszthető zenekarok, művészek tevékenységeit (ott vannak a szívem csücskei, a Mirage vagy az F. O. System), és mennyire szeretek új zenéket megmutatni nektek. Most egy újabb, ám elektronikusabb projekt megismerésére szeretnélek invitálni titeket, ami mindkét feltételnek megfelel - még sosem hallhattátok ezelőtt a blogon, ráadásul a maga nemében egyedülálló, hiszen ebben a stílusban nem sokan alkotnak sajnos kis hazánkban.

https://www.facebook.com/Gamma10.project/?fref=ts
A Gamma10 - projekt mögött Torma László áll, aki körülbelül 2003 óta alkot: autodidakta módon fedezte fel a különböző lehetőségeket, eleinte csak remixeket készített, majd később túlnőve ezen saját számok írásába fogott. Az első albumon elektromos gitár is felcsendül Mátrai Laci jóvoltából, mára már viszont csak amolyan passzív résztvevőként van jelen, így  ezen az albumon már nincs nyoma ennek. Az interneten 2008 óta elérhető.

László saját bevallása szerint kedveli többek között a Depeche Mode-ot, a Nine Inch Nails-t, a VNV Nation-t, de nem veti meg a populárisabb alternatív bandákat sem, ez az inspiráció érezhető is a zenén, amit készít: ha szereted a felsorolt bandákat, akkor esélyes, hogy a Gamma10 is tetszeni fog.

Ha kategorizálni szeretnénk alapvetően elektronikus, a dark electro, az ebm, a futurepop és némi industrial elegyeként lehetne leírni.

A Listen to me album:
 
 A legújabb, "Listen to me", szám szerint a harmadik teljes hosszúságú album körülbelül egy évig készült, idén májusban került publikálásra, 9 új és egy bónusz számot tartalmaz (Nibiru a korábbi Getting closer albumról) a Forever című trackhez videoklip is készült.

Többnyire instrumentális muzsikáról van szó, csak néhol jelenik meg egy-egy sample, ettől izgalmassá válik, különös atmoszférát teremt.




Human | Laci elárulta, hogy ezt a számot Asimov Én, a robot novellás kötetének történetei ihlették, a track elején és alatt hallható sample tökéletesen illik is ehhez a témához (ez természetes, ha már a novelláskötet részletei csendülnek fel). Lendületes, de nem túltolt, nem agresszív, már-már lágy helyenként, nem az a goromba elektro-indusztriál, ami lerobbantja a hallgatóságot a fülesről, hanem egy olyan atmoszféra, amiben az is kellemesen elmélyedhet, aki nem kifejezetten szereti ezt a stílust.
El tudnék viselni egy ilyen (témájú) full albumot.

Listen to me | Egy sötétebb, számomra valahogy nyugtalanságot árasztó, elektronikusabb számmal folytatjuk, ami hangulatában néhol a FLA Tactical Neural Implant lemezét juttatja eszembe, csak némileg dühödtebb, elektronikusabb kivitelben, és kevesebb vokállal persze.

Strongest people | Abszolút kedvenc. Ez az abszolút kedvencem. Imádom az elején a dallamot, ami végighúzódik az egész számon, a  szöveget, annyira passzol, talán az egész album legpozitívabb, legenergikusabb felvétele. Egyetlen rossz pontja van, hogy a második legrövidebb felvétel az albumon. :)
Ilyet, még ilyet!

I'm ready if you are  | Ezt tipikusan azok fogják szeretni, akik kedvelik a VNV Nation instrumentális számait (a Further jutott eszembe hirtelen, bár az pont nem csak instrumentálisan operál), és igazán itt tűnt fel, hogy mennyire érződik, milyen irányból inspirálódik az alkotó, viszont azért nem lehet ezt felróni úgymond vagy azzal vádolni, hogy túlságosan hasonlítana, mert üdítő módon át-átcsúszik az egész album egy olyan világba, amit a Ronan Harrisék nem érintenek.

Vibration of the night | Még egy kellemes, lágyabb hangzásvilágú darab, bár inkább érződik az előző és a következő közötti átvezetésnek, mint egy komplett darabnak.

Well, here I am | Még egy enyhén FLA-feeling track (bár igazán bármelyik klasszikus oldschool ebm/industrial bandát említhetnénk), és itt is csak azt tudom mondani, mint az I'm ready if you are-nál, milyen jó, hogy a Gamma 10-ben különböző stílusok, motívumok nem határolódnak el élesen, így alkotva egy izgalmas elegyet. Viszont talán ez az egyedüli szám, amelynél a sample-t kissé idegennek érzem - nem szívesen mondom ezt, mivel kevésbé vagyok instrumentális-párti, viszont ez itt bármiféle emberi hang nélkül is igen remekül megállja a helyét.

Ticking of the clock |  Meglepően könnyed melankolikussággal indul a Ticking of the Clock - ami a Strongest people után a második kedvencem - egy nagyon izgalmas darab, a gyorsabb-lassabb, erőteljesebb és lágyabb részletek precízen olvadnak egymásba.

Nothing's impossible | Címéhez hűen némileg derűsebb hangulattal következik a Nothing's impossible, bár valahogy nem érzem azt a felszabadult energiatöltetet, ami e kijelentés kapcsán vagy következtében szétárad az emberben, ez kissé zavarba ejt. Inkább valamiféle szomorú lemondást sejtet, a tudatot, hogy bár bízunk, hiszünk saját mindenhatóságunkban, közben mégis súlyosan érezzük a korlátainkat.

"A Depeche Mode hasonló című számára is akartam utalni, ahol a pozitív hangzású cím egy komorabb dallammal és hangulattal társul és ettől válik igazán érdekessé. Jó kimondani, és hinni benne, hogy semmi sem lehetetlen, de sajnos a valóság ezt sokszor nem igazolja vissza. Ennek ellenére persze hinni lehet és talán kell is benne. Ezt a kettősséget próbáltam itt megragadni." - jegyezte meg Laci ezzel a trackkel kapcsolatban.

Forever | Az első, amit a Gamma10-től volt szerencsém meghallgatni, és ami a "jó kis album lesz ez"-érzést váltotta ki belőlem rögtön. Azoknak is érdemes belehallgatni, akik kevésbé érzik magukat otthon hasonló zenei téren - nem "elektronikus füllel" hallgatva is bátran fogyasztható.



A videó tökéletes kiegészítése - vagy illusztrációja? - a zenének, az örökkévalóság koncepcióját igyekszik megragadni. A dallam dinamikussága teljes összhangban van a videó képi világával: a végtelenbe vezető országút, sötétség, fölöttünk az űr végtelensége és roppant magánya elrepít, már-már felzaklat, de mégsem kelti a rideg valóságnak azt az érzetét, hogy csak porszemek vagyunk, hanem inkább hogy részei valami sokkal nagyobbnak.

Nibiru | Kíváncsi voltam, vajon a bónusz mennyire lesz eltérő a többi muzsikától, ugyanis ez származik az első lemezről, nos a dalok többségétől annyiban különbözik, hogy némileg hidegebb, szabályosabb, szigorúbb, kevésbé lágy és melankolikus, határozottan meghozza a kedvet a korábbi albumokhoz (főleg az utolsó egyharmada).


Összességében meglepően tetszett az album, borzasztóan örülök neki, hogy hazai téren is születnek ilyen alkotások, ezért úgy gondoltam, biztosan ti is kíváncsiak vagytok néhány "kulisszatitokra", érdekességre.

https://www.facebook.com/Gamma10.project/?fref=ts


 Én kérdeztem, Laci válaszolt, fogadjátok szeretettel:


Hogyan készül egy-egy track? Előbb jön a dallamvilág, és ahhoz társul a cím és/vagy a sample, vagy egy gondolat ragad meg és azt próbálod dallamba önteni?

Torma László: Nálam jellemzően előbb  áll össze a dallamvilág, ami általában a pillanatnyi hangulatból alakul ki. Néha nehéz is ezt utólag szavakkal megfogalmazni, sample-t társítani, címet adni. Korábbi albumaim szinte kivétel nélkül teljesen instrumentálisak voltak, inkább csak most kezdtem el sample-kkel idézetekkel kísérletezgetni.


Van valamilyen mögöttes tartalma, üzenete a számaidnak, vagy inkább a hangulatkeltés a főbb szempont?


T. L.: Visszautalva az előző válaszomra többnyire inkább egy hangulatot próbálok megragadni, átadni. Viszont pl. a Human, vagy Strongest people című track-ek esetében az idézeteknek üzenete is van. A Human-ban pl. az Asimov - Én, a robot egy ajánlójából származik az idézet, amely a novelláskötet két történetére utal, az egyikben egy robot szájából hangzik el a mondat eleje, majd a befejezés, azaz hogy (egy robot) néha még emberibb az emberi lényeknél, pedig arra a novellára utal, melyben végül egy embernek hitt robot lesz a társadalom elismert és népszerű vezetője, mivel fő szempontja  - az Asimov féle robotika szerint, - hogy nem árthat emberi lényeknek, és hát ez az emberi vezetőknél sokszor nem elsődleges szempont...


Saját bevallásod szerint egyelőre "hálószobaprojekt" szinten fut a Gamma10, mi az az irány, cél ami felé haladsz? Inkább hazai vagy inkább külföldi szcéna felé nyitsz inkább? Melyik az a külföldi fesztivál, ahol legszívesebben fellépnél?


T. L.:Mindkettő érdekel, és mivel track-jeim főleg instrumentálisak, úgy érzem nincs igazán nyelvi korlát. Szeretném, ha minél több emberhez jutna el a zeném.  A fesztiválokat szeretem nézőként is, de jelenleg túl sűrű az időbeosztásom, ezért nem tervezek fellépéseket, inkább az interneten és más médiumokon keresztül próbálok eljutni az emberekhez, a kevés szabadidőmben pedig a zeneszerzésre próbálok koncentrálni. Megjegyzem évekkel ezelőtt volt két Industrial Booom nevű fesztivál, sajnálom, hogy nem lett folytatás.


Asimovot említetted a 'Human' kapcsán - milyen irodalmi műveket kedvelsz még? Mennyiben hatottak a zenédre?


T. L.: Amellett, hogy szeretem a könyveket is, sok filmet láttam, ami nyomott hagyott bennem. Ha mégis könyveket kéne mondanom, akkor a teljesség igénye nélkül, Orwell-től az Állatfarm és az 1984, Robert Merle - Malevil, Khaled Hosseini - Papírsárkányok, Asimov - Én, a robot, Arthur C Clarke - 2001. Űrodisszeia. Ha film, akkor szintén a teljesség igénye nélkül, Aronofsky-től a Pi és Requiem egy álomért, Danny Boyle filmjei, Pillangó hatás, Memento, Életrevalók, Eredet, Egy kosaras naplója és még hosszan sorolhatnám. Ezek szerintem mind-mind hatottak rám valamilyen formában és így közvetve a zenémre is.


Felléptél a 2013-as Fekete Zaj Fesztiválon, hogy fogadta a közönség a zenédet?


T. L.: Azt hiszem jól, de megjegyzem, hogy a koncert egy kis teremben volt, délutáni idősávban, tehát nem volt nagy a nézőszám. Ez volt egyébként eddig az első és ezidáig egyetlen fellépésem (mivel rá kb. egy hétre született meg a fiam, és a mindennapi munka mellett onnantól kezdve hirtelen sok más teendőm is akadt, így egy kicsit kevesebb idő jutott a zenére.)


Hallgatsz magyar előadókat? Ha igen, kiket ajánlanál nekünk?


T. L.: Mostanában nem jellemző, de figyelemmel követem pl. a Black Nail Cabaret tevékenységét, régebbről viszont kifejezetten ajánlani tudom Xenophobe munkásságát, aki sokszor híres költők (pl. Ady, József Attila stb) verseit használta fel zenéihez, aztán régebben volt egy hosszabb időszak, amikor sok Másfel-et hallgattam. A mai magyar "mainstream"-ből, vagy legalábbis ahhoz közel álló együttesek közül követem a Vad Fruttikat, akiknek az utóbbi két lemezén vannak jó számok. Ami a külföldieket illeti, sokféle zenét hallgatok, egyik aktuális kedvenc a Noisuf-X.


Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget :)


Az albumot az alábbi linken lehet meghallgatni és megvásárolni:

Ha nektek is felkeltette az érdeklődéseteket, ne felejtsétek el követni, kedvelni az alábbi oldalakon:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése