2014. május 9., péntek

A várva-várt bejegyzés / Személyes

Szelfi szakdolgozattal - ilyen és ehhez hasonló képekkel volt tele a közös üzenőfal Facebookon, és valóban: az érezheti át igazán, aki végigcsinálta. Vajon mi lesz még diplomaosztás után...
Végre erőt vettem magamon és újra klaviatúrát ragadtam :) Hétfőn sikeresen leadtam a műbőrbe csomagolt, aranyfeliratos Nagy Művet, bár a ballagáson egy rettentő makacs migrén miatt nem vettem részt, a holnap esedékes tanulmányi kirándulás és a záróvizsga kivételével nincs is más hátra.
Az az igazság, hogy döbbenetesen gyorsan elment ez a három év, de azt elmondhatom, hogy borzasztóan örülök, hogy végül az informatikus-könyvtáros képzés mellett döntöttem, nem kizárt, hogy a későbbiekben részt veszek majd egy mesterképzésen is, de hát az még a jövő zenéje.

Szóval a szakdolgozatról. Szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek, egyrészt mert ki tudja, hogy a tapasztalataim mikor jöhetnek még jól - bizonyos dolgokat jobb mások kárán megtanulni, komolyan -, másrészt a téma mindenkit érint, aki kicsit is magáénak érzi a goth szubkultúrát.

Talán emlékeztek még, anno februárban közzétettem egy kérdőívet, amelyet rengetegen megosztottak és több, mint kétszázan ki is töltöttek. Borzasztóan hálás vagyok mindenkinek, aki egy kis időt is szánt arra, hogy valamilyen formában elősegítse, hogy a dolgozatom létrejöhessen, megindító volt látni, hogy mennyien igyekeztek eljuttatni minél több emberhez, és ami leginkább megérintett, az a rengeteg személyes megjegyzés, és hihetetlenül intelligens, értelmes, néhol már-már a 'művészi' határát súroló vélemény az érintett témákról.

Külön köszönet Szelevényi Gellértnek, Kárász Petrának és Antoni Ritának, komoly segítséget jelentett a véleményük, gondolataik.

Szeretném azt hinni, hogy a magyar goth szubkultúra tényleg ilyen (vagy legalábbis túlnyomórészt ilyen), mint amilyennek a válaszadók válaszai alapján tűnik (még ha többen említettetek bizonyos problémákat is).

Az eredményeket sajnos (egyelőre még?) nem áll módomban megosztani, viszont annyit szeretnék elárulni, hogy igencsak pozitívan alakultak a dolgok, sőt, néhol egészen meglepően. Tök jó lenne egy komolyabb, más területekre is kiterjedő kutatást elvégezni, előfordulhat, hogy amint vége a vizsgáimnak, neki is látok - végül is, miért ne? Nem mondhatnám, hogy időm mint a tenger, hiszen dolgozni fogok, de mint egy hosszabb projekt, belefér. És azt hiszem, nem csak én lennék kíváncsi az eredményekre.

Annyit viszont mindenképpen kiemelnék, hogy (számomra) ijesztően sokszor találkoztam Edgar Allan Poe, Howard Philips Lovecraft és Anne Rice nevének az elírásával, örülök, hogy eszetekbe jutott, tényleg, viszont abszolút rossz fényt vet az emberre az ilyesmi. Ha tényleg szeretitek, olvassátok őket, akkor azért, ha nem, akkor... csak úgy általános (szubkulturális) műveltség szintjén. Tiszteljük meg őket annyival, hogy megjegyezzük egymás után azt a néhány karaktert és hibátlanul le tudjuk írni, rendben? 

Jaj, úgy írnék most mindenfélét, ami ezzel kapcsolatos, de őszintén szólva inkább majd később, szépen egybe az egészet, mint hogy itt kiemelek egy-két dolgot, közben meg azon agyalok, hogy ilyenkor törvényi szinten mit szabad megosztani és mit nem. Na de majd...

Amit még eszembe jutott, hogy megfontolandó, gondolom már csak jövőre, bár aki 2015-ben államvizsgázik, az már most elgondolkozhat rajta, hogy:

  • Érdemes mindenképpen olyan témát választani, ami komolyan érdekel és huzamosabb napi 8-10 órányi foglalatosság után sem fogjuk utálni vagy unni (főleg ha a végére sikerül tolni a nagy részét).
  • Érdemes olyan konzulenst keresni, aki megfelel az igényeinknek. Embere válogatja, van aki addig íratja, míg a végére már úgy érzed, nem is a te műved a dolgozat, hanem az övé, más pedig hagy szabadon alkotni - vagy rosszabb esetben le sem bagóz.
  • Időben. Neki. Kell. Állni. Tudom, mindenki ezt szajkózza, de tényleg, egy hét nem elég. És kettő sem.
  • Ha mégsem sikerül időben elkezdeni, és intenzív kávéfogyasztásnak és ébrenlétkúrának tesszük ki magunkat, nem csak a teljesítményünk nem lesz olyan jó, de leadás után napokig mosott rongy-feeling lesz rajtunk úrrá, migrén, és délig alvás után sem szűnő fáradtság. *sóhaj* Komolyan.
  • A minimális oldalszám nem egyenlő az ajánlott oldalszámmal. Láttam olyan dolgozatokat, hogy ihaj, szerintem boldog lesz az illető, ha a kegyelemkettest megkapja rá.
  • Be kell kalkulálni, hogy a dolgok nem jönnek össze elsőre. Aminek a megoldásához higgadtságra, és időre van szükség. (Érdekes volt, amikor kiderült, hogy a táblázatkezelőm nem hajlandó diagramokat készíteni, aztán a másik se, sőt, egyik se, és egy félórás munkával három napon keresztül szöszöltem, mire megoldottam másképp - hát ilyesmire gondoljatok.)
  • Egy fejezetcím alá illő idézet elképesztően igényes hatást tud kelteni, ha jól bánnak vele.

A többit pedig már mindenki tudja: helyes hivatkozások, megfelelő nyelvezet, és a többi, és a többi. Aztán meg várni, izgulni és imádkozni. (Ha más nem, a bíráló tudalattijához :D)

Szóval azt hiszem, ennyi.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jól összeszedted a tippeket :) . A konzulenshez hozzátenném azt is, hogy olyat válasszunk, akinek szimpatikusak vagyunk, nekem barátnőm olyanhoz ment, aki annyira őt (nem tudni miért) nem kedvelte, és hát szegényt halálra szívatta a saját konzulense a védésen, nem is lett neki csak 3-as a szakdogája, pedig szerintem jó volt.... :-/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig még lehetne bőven írni róla, de mire a bejegyzéshez jutottam, kicsit már elegem volt a témából :D Hát igen, ugye beszélgettünk erről, sajnos van ilyen is :(

      Törlés