A Mikosdi Kastélyban 2020 májusában jártunk először, videó is készült ugyan róla (és egy csomó fotó természetesen) viszont az általános idő-, és energiahiányom miatt ez is érintetlenül ül a gépen, várva hogy majd egyszer talán sor kerül rájuk is.
Amikor először fedeztük fel a helyet, kizárólag az épületet sétáltuk körbe, minimálisan kukkantottunk csak be, mivel itt-ott elég rozoga, meg vannak rogyva a deszkák, a téglákat néhol mintha csak a jószerencse tartaná csak össze.
Hazafelé az elhagyott kőfejtőktől (még 2021 augusztusában) beugrottunk egy sütire Keszthelyen, aztán errefelé vettük az irányt, ha már útba esett. Sok reményt nem fűztem hozzá, mert igen siralmas állapotban volt a derekam, de úgy voltam vele, valamelyest kapóra jött, legalább nem kellett több órát egyhuzamban végig ülni - sokkal rosszabbul bírtam az ülést /autózást, mint ha állni vagy gyalogolni kellett, végül meglepően jól esett.
Szóval gondoltuk, ha már előzőleg sikerült kihagyni a "tündérkaput", most pótoljuk, szerencsétlenségemre anno csak miután elhagytuk a helyet, derült ki, hogy tartozik még valami az épülethez, ami jóval odébb van, és emiatt kevésbé ismert.
A kapuhoz egy jó 15 percet kellett sétálni, ha a kastély vaskapuja jobb kéz felől esik, a poros földúton kell elindulni egyenesen, jobbra erdő, balra rét látható majd. Érdemes a lábunk elé nézni, ha nem akarunk gondot, sütkérező siklóval és egy konkrét árva patás alsó lábszárral is találkoztunk az út közepén.
Szinte a semmiből bukkan fel, nagyon szép volt ahogy a növényzet befutotta és a nap átsütött, felette a tiszta kék ég, amolyan csipkerózsikás hatást ébresztett. Érdemes elsétálni, könnyen el lehet jutni és azért csak ad pluszban az élményhez.
Visszafelé az erdőben további épületekre lettünk figyelmesek, kicsit benéztünk, vajon mi lehetett erre, több kisebb házikó is megbújt a fák takarásában.
Itt készítettünk pár képet. Alapvetően ugyanazt a ruhát viseltem, mint a kőbányánál, értelemszerűen nem öltöztem át, viszont mivel szerettünk volna pár ilyen-olyan fotót készíteni, ami végül nem valósult meg, volt nálam egy plusz szoknya többek között, amit bedobtam a táskába, gondolván, hogy ha úgy adódik, lőnénk pár "királylányos" hatású fotót a kapunál vagy a kastélynál, de nem fűztem hozzá nagy reményeket, illetve nem terveztem sok energiát rászánni, csak olyan "lesz ami lesz, ha nem lesz, az se baj, a fő hogy sétáltunk egyet" alapon. Hát ez lett belőle, királylányosnak semmi esetre sem nevezném, de örülök, hogy éltünk a lehetőséggel.
A kastély kertjének bejárata ezúttal egy kidőlt fával került eltorlaszolásra, eléggé úgy tűnt, hogy tudatos tevékenység következménye, megakadályozandó az illetéktelen személyek autóval történő behajtását - persze ez csak feltételezés.
Tavaly tavaszhoz képest nem sokat változott az összkép, talán annyi hogy most sokkal zöldebb volt minden, de jelentős hanyatlás azóta nem volt tapasztalható, amennyire meg tudtuk ítélni.
Viszont egyértelmű különbség volt a látogatók mennyisége, gyakorlatilag hasonlót tapasztaltunk, mint anno Szentkirályszabadján, nagy volt a jövés-menés, teljesen változó életkorú emberek (családosok is!) igyekeztek megcsodálni az épületet és környékét. Elcsíptük, ahogy valaki arról mesélt, hogy annak idején járt itt gyerekként, amikor az egész még a teljes fényében pompázott. Kár érte.
Érdemes kicsit utánaolvasni az épület és a környék történetének - a mára már igazán kedvelt és népszerű urbex célpont, a bejegyzés alján több linket is találhattok, amiket izgalmas lehet felkeresni, ha szeretnétek többet tudni. Elég viszontagságos története van, kézről-kézre járt ez a jobb sorsra érdemes, még hanyatlásában is szép épület.
"A kastély 1860 körül épült, romantikus stílusban. Bonyolult, nagyjából U alaprajzú, tájképi kertben, szabadon álló, egyemeletes kastélyépület. Déli homlokzata nyugati szélén kápolna, melyet oromzatos nyeregtető fed, falait támpillérek támasztják és köztük mérműves ablakok törik át. A kápolnát a kastéllyal összekötő falszakasz, valamint a térképen támpilléres bővületként jelzett rész jelenleg hiányzik.
A 63 szobás épületegyüttesnek saját áramfejlesztő telepet is volt Mikosdon. A parkban a már korábban is meglévő tó mellett, az itt átfolyó patak felduzzasztásával egy új tavat alakítottak ki, amelyben hattyúk és halak éltek. Ma is látható még az egykori lóhere alakú szökőkút és a fürdőmedence maradványa." - olvasható az Elherdált örökségünk blogon.
Ajánlott linkek:
- Elherdált örökségünk - Mikosd Kastély - Mikosszéplak (részletes leírás, alaprajzok, korabeli fotók, stb.)
- Magyarország elhagyottan - BCO urbex - Mikosszéplak - az elkótyavetyélt kastély (rengeteg fotó, 2021)
- Mikosdi-kastélyt kedvelők (Facebook csoport)
- Urbex Gyula - Szellemvárosok Magyarországon - Mikosd-kastély (Youtube videó, 2013)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése