10 lehetséges ok, amiért nem jön össze egy (goth) találkozó

az eredeti kép forrása: galerie.sanctuary.cz

Többször szóba került a téma (mind magánlevelezésben, mind a DBK csoportban, illetve Wikka is mesélt róla), hogy milyen nehéz goth találkozót szervezni, kétséges a résztvevők összetétele (már ha egyáltalán vannak), íme az én feltevéseim, miért akaródzik olyan nehezen összejönnie egy találkozónak.

A szervezői oldal

Lehetséges, hogy az ember alapvetően a résztvevőkben látja a hibát, de úgy gondolom, a szervezőkön különösen sok múlik.

1. Nincs megfelelően felmérve a célcsoport - avagy az isten háta mögötti Mucsogaröcsögére kevesen fognak ellátogatni, ha mindössze a szervező képviseli az adott szubkultúrát  - hacsak olyan programmal nem áll elő, amire érdemes (száz) kilométereket utazni, (tíz)ezer forintokat rááldozni.

Itt megemlíteném még az erőforrásokat is így utólag - hiába van elég érdeklődő, ha nincs elég pénz, idő, energia, humán erőforrás a szervezésre, az utánajárásra, intézkedésre, az egész levezénylésére.

2. Nincs megfelelő program - kritikusan vizsgáljuk meg, mit tudunk nyújtani: mindenféle program nélkül alakulhat ugyan valami spontán dolog, de a fő attrakció maguk az emberi kapcsolatok, erre akkor lehet csak építeni, ha már kialakult valamiféle kötődés a résztvevők között, de némi idő elteltével ellaposodik a "buli", vagy pont a felvezetéshez, az egész beindításhoz lenne rá szükség.

Tehát mindegy, hogy minek, de valaminek lennie kell - mind a pár(tucat) fős, mind a nagyobb volumenű találkozóra lehet (kell!) megfelelő programot találni. 

Nem érdekes egy olyan program, ahová kivonul x kis klikk, leül mindenki a maga társaságával csevegni, a nap végén készül egy fotó, aztán mindenki hazamegy, ez nem közösségépítés.  

Szükség van kötetlen időkre is persze, és jó, ha nem kötelező jellegű, még ha esetleg meg sem valósul minden, jó ha jolly jokerként van mihez nyúlni.

És ezt persze meg is kell tudni fogalmazni - hogy mit csinálunk és miért, kompakt módon, egyszerűen és közérthetően nyilvánosságra hozni, azon belül kifejteni, hogy pontosan miről is van szó, ám ez már a következő pont.

 

3. Nincs megfelelő marketing/menedzsment - hiába hiperszuper minden, hiába sikerült valami klassz dolgot kitalálni és van meg hozzá minden szükséges eszköz, forrás, ha az nem kerül be a köztudatba - nyilván egy nagyobb banda vagy ismertebb személyiség várható megjelenése lendít az ügyön, hiszen ő maga is reklámozni fogja, de saját magától nem fog eljutni az emberekhez. 

4. Nincs megfelelő helyszín, idő - ami biztos, hogy hacsak nem egy nagyon apró társaságról van szó, nem lehet olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó lesz. Az átlagéletkor a szubkultúránkban egyre magasabb, ami magával hozza azt is, hogy egyre többen dolgoznak, esetleg tanulnak a felsőoktatásban, ami igencsak behatárol. Ha az 1-es pont rendben van, elvileg ez kipipálandó, de észben kell tartani, hogy nem lehet mindenkinek megfelelő helyszínt, időpontot találni, természetesen törekedni kell rá. át kell gondolni, vajon a helyszín könnyen megközelíthető-e, vagy még a helybélieknek is kiesik kissé? Kell-e valamiféle belépőt fizetni, ha igen, vajon a céközönség megengedheti-e magának?

5. Fiatalon egy szubkultúrában - amit gondolom mind tapasztaltunk, mennyi (többnyire fals) negatív előítélet, feltételezés és sztereotípia övez, szinte kötelező elem kellene hogy legyen megemlíteni, hogy van-e korhatár, esetleg szükséges-e x éves kor alatt a szülőnek írásos beleegyezését adnia a részvételhez, ki vállalja a felelősséget, kit lehet felkeresni, ha bármi történik.

Ha a szülő átlátja, pontosan milyen eseményen szeretne részt venni a gyermeke, előfordulhat, hogy nagyobb eséllyel engedi el rá. 

Erre utaló kikötést csak elvétve láttam, pedig úgy vélem, nagyon is hasznos lenne.

A résztvevők

Ha minden fenti dolog adott - azaz ideális esetben - már csak a leendő résztvevőkön múlik minden, lássuk csak, miféle (negatív) motivációk tartják távol őket:

6. Korábbi rossz tapasztalat - előfordulhat, hogy előzőleg már volt hasonló találkozó az adott helyszínen, ami nem sült el túl jól valami miatt, érdemes átgondolni, milyen negatívumok merültek fel, ha a felelős szervezett korábban már efféle eseményt, kötelezőnek mondanám a visszajelzések begyűjtését - jól érezték magukat a résztvevők? Mi az, ami kifejezetten tetszett, mi az, amire pozitív vagy negatív értelemben nem számítottak, mi az, aminek kevésbé örültek? (Nem volt wc a közelben? Tűzött a nap és volt aki rosszul lett? Unatkoztak? Egy rakás előre nem várt dolog felmerülhet.) Ezek nélkül a visszajelzések nélkül nehéz megígérni, hogy jobb lesz, mint az előző, ugyanis a szervező akaratlanul is más szemszögből látja az eseményt, mint a résztvevők.

Lehet külső rossz tapasztalat is persze, úgy nehezebb ledönteni az eseménnyel szembeni szkeptikusságot, de megfelelő, emberbarát marketinggel megoldható szerintem.

7. Ellenérzés a szervezővel szemben - ha nem megfelelő a szervező hangneme, kiállása, igencsak hátrányosan hathat az egész összejövetel alakulására - egy bunkón megválaszolt email, egy lenéző megjegyzés sokaknak elveheti a kedvét. Persze nem kell mézes-mázosnak lenni, de egy alapvető emberi hangot megtalálni - esetleg inzultust a helyén kezelni alapvető dolog lenne.

8. Ellenérzés a többiekkel szemben - szinte minden esetben felüti fejét a gondolat, miszerint "én ezeknek a közelébe nem megyek, mert (pózerek, a fiatalok nem tudnak semmit, beképzelt viktoriánus-irányzat képviselők, az idősebbek lenézőek, bunkó cybergothok, csak a kinézetre mennek, műveletlenek stb)", ami vagy igaz, vagy nem, de pont emiatt fontos a szervező rátermettsége: ha felmerül a gyanú, hogy ellenségeskedésre kerül sor, neki kell törekednie a békítésre, tehát nagy a felelősség. Nem kell mindenkinek mindenkit szeretnie, de nem egészséges, ha a légkör feszült és szinte szikrázik az ellenségeskedéstől.

 

Beszélgetésekből leszűrve mégis az a gyakoribb, hogy az egyik álláspontot képviselő fél (vagy kis csoport) inkább nem jelenik meg. Persze ezt kívülről megoldani nehéz, sőt, nem is kell hacsak nincs rákényszerülve, ugyanis még kínosabb, ha az egész csapat csak ül, kiscsoportokra bomolva, mereven figyeli a többieket, és csendben kibeszéli, esetleg félhangos megjegyzéseket tesz.

 

(Elég sajnálatos dolog, de van ilyen is, meg kell említeni, meglehetősen sokfélék vagyunk, az egészen művelt, értelmes, intelligensektől kezdve a buta, barbár emberekig mindenféle előfordul sajnos, ezt pedig valamilyen módon kezelni kell.)

 

Viszont azt is hozzátenném, hogy pont abból fakadóan, hogy másmilyenek vagyunk (még egymáshoz képest is), nincs jogunk egy bizonyos határig megmondani, hogy mások mit csináljanak, milyennek kellene lenniük, stb., van-e létjogosultságuk részt venni az adott eseményen, sőt mit több, beletartoznak-e az adott szubkultúrába. Nagyon nehéz és roppant érzékeny dolgok ezek, nem csoda, hogy folyamatos vita tárgyát képezik.

(Ami utólag eszembe jutott ezzel kapcsolatban, ha kiderül, hogy az illető(k) mégis bomlasztó hatással van(nak) a közösségre nézve, problémás, ugyanis ha nyilvános a rendezvény, akkor nem lehet csak úgy kirakni valakit, főleg ha közterület ad neki helyet, viszont ha zártkötűként van meghirdetve, a vége megint nem jó: a potenciális rendben levű érdeklődők is kiesnek, akiknek /még/ nincs kapcsolatuk a szervezőkkel és azok barátaival.)

forrás: gothconfessions

9. Ismerősök hiánya, idegenkedés, idegenség a többiekkel szemben - úgy vettem észre, ezekre a találkozókra legtöbben nem egyedül mennek - baráttal, barátnővel, kis csapattal, esetleg előre megbeszélve, hogy az ország különböző tájairól megejtik a kellemest a hasznossal, és összefutnak. Nagyon nehéz annak, aki egyedül van, ha zárkózottabb picit, akkor még inkább, ugyanis kisebb-nagyobb klikkesedések figyelhetőek meg egy bizonyos létszám fölött és igencsak nehéz egy összeszokott társaságba megpróbálni belekerülni, annak, akinek gondot okoz az első lépés megtétele, főleg.

Persze egyrészt nem hibáztatom ezeket a klikkeket sem, hiszen mint említettem, nem ritka, hogy jó ideje nem találkoztak már a távoli barátok, nyilván első sorban azokra kíváncsiak, akik kedvesek a számukra.

10 Nincs rá igény - és végül, de nem utolsó sorban vannak olyan magányos farkasok, akik egyszerűen jól elvannak saját maguk, nincs igényük másokkal (ilyen módon) érintkezni. Nyilván őket a legnehezebb elérni, már ha belekerülnek a képbe, sokszor ugye nem is esik szó róluk, pedig úgy vettem észre, ők is egy jelentős tömeget képviselnek. 

 

Nem szabad haragudni rájul, megbélyegezni őket, számtalan oka lehet annak, hogy eképpen döntöttek, ilyen a személyiségük, nincs sehová feljegyezve, hogy nem trú gót az, aki nem vesz részt legalább évi x eseményen. Személyes preferencia kérdése, senki sem szereti, ha ráerőltetnek olyasvalamit, amit nm szeretne.

forrás: gothconfessions

 

Hozzátenném még, hogy felettébb káros általánosítani és belenyugodni, ha valami nem működik, törekedni kell a fejlesztésére, javítására mindkét nézőpontból, saját magától nem lesz jobb, koordinálni kell valamiképpen, ezt pedig csak átgondoltan, építő jellegű visszajelzések folytán lehetséges. Bízok benne, hogy az egyre gyakoribb rendezvények nyomán új, hosszútávú, évtizedeken átívelő hagyományok alakulnak ki szépen lassan, bár hiszen az internet ilyen széleskörű elterjedésével és használatával is fent lehetne tartani egy szubkultúrát (sőt!), de erősebbé tenné, ha a közösség való életben való érintkezése is tradícióvá válna a fórumok, csoportok, netes közösségek mellett.

Fel lehetne még sorolni sokféle tényezőt, én ezeket találtam a legfontosabbaknak, de kíváncsi vagyok, írjátok meg hozzászólásban, mi az oka, amiért ti NEM mennétek el egy goth találkozóra?