2017. február 5., vasárnap

Haute goth | a sötét luxusdivat

Alexander McQueen, 25thcenturyyy.com

A haute goth egy kevésbé gyakori irányzat, mely a köznapi életben (főleg kis hazánkban) nem sűrűn jelenik meg, külföldön viszont bizonyos körökben annál nagyobb népszerűségnek örvend.

A 'haute' jelző a Haute couture kifejezésből lehet ismerős a divat és ruhakészítés terén jártasabbak számára, ez utóbbi alatt a magas színvonalú, exkluzív, egyedi divatholmik értendőek. Először a francia, XIX. század közepén alkotó Charles Friderick Worth munkáit nevezték így, ám mára Párizsban már csak szigorú előírásoknak megfelelő divatházak használhatják ezt a jelölést. (Ilyen kritériumok Franciaországban pl. hogy megrendelésre gyártott, egyedi darabokat árusíthatnak csak, párizsi szabászattal rendelkezik, minimum 15 fős személyzettel, évről évre legalább 35 darabos kollekcióval szolgál a francia közönség számára.)

Suzy Menkes, vogue
Suzy Menkes, vogue
Suzy Menkes, vogue
Suzy Menkes, vogue
Suzy Menkes, vogue
Suzy Menkes, vogue

Köznapi szóhasználatban bármi 'haute-couture', ami kicsit különlegesebb, drágább és minőségibb, de azért ennél többről van szó: valójában különleges, méregdrága anyagokból, egyedi vásárlói igény alapján, legtöbbször kézzel készített,  divatos holmira kell gondolni, amely általában valamely "divatfővárosban" született.

Némelyik kifutóra szánt darab már-már inkább hasonlít valamilyen elvont műalkotásra, mint valódi viselhető ruhaneműre. Természetesen a fő bevételi forrást a hordhatóbb darabok jelentik.

Ilyen kategóriába tartoznak pl. Christian LaCroix, Armani Privé, Christian Dior, Chanel, Givenchy, Elie Saab, Atelier Versace ruhái.

Tehát mint láthatjátok, az alapkoncepció egyszerre szöges ellentéte (abszolút divat), mégis elemeiben hasonló (művészet, kézzel készített, egyedi, különleges dolgok) a goth szubkultúra mentalitásához.

Kim Dongsoon, vogue
Andrew Gn, vogue
Andrew Gn, vogue
Andrew Gn, vogue
Andrew Gn, vogue
Suzy Menkes, vogue


Mi történik e két oldal találkozásakor?

Az első efféle sötétebb rendezvény 1977-ben, Karl Lagerfeld részéről adódott, egy szokatlan partit rendezett "tenue tragique noire absolument obligatoire", azaz a fekete, tragikus/gyászruha kötelező - az esemény elemeire hatott többek között némi "leatherman" stílus is, (ez az erotikus, többnyire fekete bőrcuccokhoz kapcsolódó, különböző szexuális elfoglaltságok köré orientálódik, egyre gyakrabban a heterotól eltérő irányultságok és a BDSM, fetish szubkultúrák kapcsán bukkan fel).

Jean Paul Gaultier, menstylefashion
Alexandre Plokhov, imgfave

Természetesen a goth szubkultúra, vagy inkább a sötét-gótikus-misztikus témavilág  számtalan neves tervezőt inspirált arra - akár csak egy-egy kollekció erejéig is -, hogy megragadja azt az egyszerre törékeny, kísérteties, álomszerű éteri érzést, a szenvedélyes, sötét-telt színvilágot, és a mélyben, a feketeség alatt megbúvó többlettartalmat, amilyet ezen szubkultúra is magáénak tud.


A Haute goth lényegében csak a kifutók világában létezik, a villanó kamerák fényében, a luxusmárkák sötét oldalágaként - ismerősen csengenek Alexander McQueen, Vivienne Westwood vagy Jean-Paul Gaultier nevei? Ha igen, akkor már sejtitek, miről van szó.

Hogy fest ez a valóságban? A modellek általában a goth szubkultúra külsőségbeli megjelenésének hangsúlyosabb elemeit gondolják tovább: világos, hófehér vagy éppen éjszín bőrű modellek sötét sminkkel, áttetsző tüll és csipkeruhák, gondosan felvarrt gyöngyök százai, fátylak, hosszú szoknyák, testre simuló, vagy éppen pont ellenkezőleg, extrabő darabok a finoman elegánstól a már-már erotikusig, és természetesen sok-sok fekete. Ami talán meglepő lehet, hogy az ékszerekre, kiegészítőkre kevesebb hangsúly kerül, a fő attrakció maga a ruha és az összkép.

A jelenség buktatója, hogy a divatházak nem feltétlenül kívánják közvetíteni az értékeit is az adott szubkultúrának, amit éppen felkaptak, nyilván profiljából adódóan inkább a külsőségeket emelik rivaldafénybe, ami nem feltétlenül jelent szerencsés asszociációt a mainstream befogadóközönség részéről - a szokásos kellemetlenségeket eredményezi: a szubkultúra csupán divatként, elemeinek divatosként történő elkönyvelését (ami a fő "fashion is not fashionable anymore" - mottó megcsúfolása) és a népszerűséget követő hirtelen megnövekedett kevésbé tájékozott babybat réteget - az elképzelést, miszerint a gothnak lenni ennyi - drága, fekete ruhákba bújni, erős sminket és hófehér alapozót használni és semmi több.

Alexander McQueen, livingly
Christian Dior, vogue
wwd.com

Pozitív oldalát tekintve - mert azért az is van, találkozni lehet igazán szép és igényes, viselhető darabokkal is, esetleg olyan díszítésekkel, formavilággal, szabás-megoldásokkal, egyéb elemekkel, amiket érdemes lehet továbbgondolni, saját kezűleg is elkészíteni vagy felhasználni. Aki pedig nem riad vissza a butikok, plázák kínálatától, az reménykedhet, hátha átszivárog valami a kifutókról, ha más nem, némi elegánsabb sötét csipke vagy irodakompatibilis cumó.

A haute goth jelenség nem képezi a goth szubkultúra közvetlen részét, inkább a haute couture-movement sötétebb kis irányzataként lehetne jellemezni.

D&G, vogue
D&G, vogue
Tony Ward, vogue
Rick Owens, vogue
Suzy Menkes, vogue
Kristian Aadnevik, vogue
Elie Saab, vogue
Valentino, vogue
Erdem, vogue

Ha tetszett, nézd meg ezt is:

Milyennek találjátok ezt az ötvözetet?

(Mivel nem vagyok divatszakértő, sőt, ezért a bejegyzésben található fotók előfodulhat, hogy nem mind illethetőek a "haute goth" jelzővel, törekedtem a legtalálóbbak kiválasztására.)

2 megjegyzés:

  1. Elég bizarr. Őszintén nem csodálom, hogy nem olyan elterjedt ez az irányzat :)) Első ránézésre ez is csak egy kifutóra szánt vagy a vörös szőnyegen, díjátadó gálákon megbotránkoztató ruhákban előszeretettel tündöklő sztároknak kitalált trend/divat vagy akármi, főleg az első képkupacban található ruhák. A második kupac már jobban hajaz a dark felé, azok már sokkal viselhetőbbek, szerintem az Andrew Gn féle ruhák corp gothnak is simán elmennének :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint művészet elmegy szerintem, ha nem konkrét ruhaként, hanem valami fura műalkotásként, önkifejezésként tekintünk rá... viszont a viselési aránya maximum tényleg ott fordul elő, ahol írtad :)

      Óó, hidd el, igyekeztem a szebbeket beválogatni, voltak olyanok, hogy ihaj :D

      Törlés